Ha egy hipotetikus univerzumban ....?

A probléma ott kezdődik, hogy nagyon-nagyon sokáig azt sem vennénk észre, hogy a világ nem geo-, hanem heliocentrikus.

A fizikánk borzalmasan lassabban fejlődne.

#4

Azért ezzel vitatkoznék. Geocentrikus világképpel is elég hamar felmerülne a kérdés, hogy miért változik a Nap pályája, valamint a nappalok és éjszakák hossza, az évszakok, eböl hamar rájönnénk a tengelyferdeségre, ill az évszakok mibenlétére, amiböl egyértelmüen kijön a heliocentrikusság. Ha a Hold islétezik, akkor annak megvilágítottságából és Földröl látott pozícióiból is elég hamar következtethetnénk erre.

#5: Ez közel sem ilyen egyértelmű.

A fő gond, hogy nagyon sokáig nem keresnénk a hibát a geocentrikus verzióban.

A való világban a többi bolygópálya Földhöz mért huroksorozata és az "állócsillagok" pozíciója nagyon jól mutatta, hogy valami nem kerek.

Ha csak a Nap lenne ott, ez sokkal kevésbé egyértelmű.

Azt látnánk, hogy a "földkörüli pályája" éves szinten billeg, de itt visszakövetni az okokat sokkal nehezebb, mint egy csupa bolygó és csillag égen, ahol kismillió támpontod van.

Kábé onnantól látnánk pontosan, hogy rossz a geocentrikus kép, hogy már tudjuk a Nap méretét és távolságát.

Lehet, hogy a Kepler-féle pályaelmélet évszázadot is késne.

Ha Hold sem lenne, onnantól végképp halott a dolog.

A háromtest-rendszer már jó alap, de csak kettő szinte semmire sem elég.

#2

"A radar az egyik modern módszer a Föld és a bolygók közötti távolság (geocentrikus távolság) meghatározására."

[link]

"Fontos szerepe van az égitestek radarral való vizsgálatának, mely a második világháború idején, a repülőgépek távoli felismerésére kifejlesztett radartechnika melléktermékeként született meg. Ez idő tájt (1940-ben) sikerült meghatározni egy csillagászati egység pontos értékét is. Magyarországon Bay Zoltán csoportjának a világon az elsők között sikerült radarral megmérnie egy másik égitest távolságát: a Holdét."

[link]

"#2: Holdnál még elműködik. :)"

"1962 júniusban a Szovjet Tudományos Akadémia Rádióműszaki és Elektronikai Intézetében a Vlagyimir Kotyelnyikov vezetésével dolgozó szovjet kutatók bocsátottak ki olyan radarjelet, mely elérte a Merkúrt, annak felszínéről visszaverődött, és ezt a kutatók be is tudták fogni. Ezzel kezdődött el a bolygó radaros vizsgálata"

[link]

"A Vénuszt először az 1960-as években vizsgálták radarral. A forgási periódusra akkor kapott értékek hasonlóak voltak, mint a ma elfogadott értékek"

"A Földről készített legjobb radarképek felbontása 5 km-nél gyengébb"

[link]