Mi kell ahhoz, hogy valaki génkutató lehessen?

[link]

innen választasz egy témát és elkezded kidolgozni

első félévben már rá lehet rúgni a konzulensre az ajtót, hogy indulnál az októberi TDK-n

és biztosan vannak középiskolásoknak szóló programok is

megkeresed a tárgynak a leírását valamelyik egyetemnél, ott majd megírják az ajánlott irodalmat

vizsgatételek, záróvizsgatételeket kidolgozol

a művelődés leggyorsabb módja nem az egyetemi előadások hallgatása, az arra való, hogy egy általánosan képzett embertömeget létrehozzon, akikből aztán majd válogathatnak a munkáltatók

tehát ahhoz, hogy valaki genetikával foglalkozzon nem kell biológusnak lenni, ahhoz meglepő módon : foglalkozni kell a genetikával

nem baj, ha az embernek való előzetes műveltsége, de hát majd ha egy fogalmat nem értesz akkor majd rákeresel az interneten

az internet azt mondja, hogyha genetika akkor Principles of Genetics 7th Edition - Gardner című könyvet érdemes elolvasni

merthogy a kutatásidba amúgysem érdemes magyarul belevágni

de egy biológia alapszak három évig tart

azért azt mégse mondhatod egy középiskolásnak, hogy az érettségi meg az alapszak után majd visszatérünk a kérdésre

pontosan milyen alapokra is van szükség, hogyha egyébként Bsc-s hallgatók is indulnak a TDK konferenciákon?

"ennek az útnak a kezdetéhez a középiskola elvégzése után melyik szak a legideálisabb"

Nem a középiskoláról beszélt, hanem hogy utána hova kellene mennie. Hogy jön ide a TDK? Persze a középsuliba is el lehet kezdeni a dolgot, hatalmas előny, ha valaki már ott hall a transzálcióról stb.,de ez ahhoz képest tyúkfing, amit majd egyetemen negtanul

Már megint az a kérdés, hogyan juthatunk a toronyház tetejére, az összes közbülső emelet megkerülésével. És a válasz sokadszor: sehogy.

Végig kell járni az utat. Ez természetesen lehetséges autodidakta módon is, nagyjából millióból talán egynek sikerül. A többi számára ezért alkották a képzés különféle formáit, röviden az iskolákat. Itt elvileg az optimális módszerek állnak rendelkezésre a leggyorsabb odajutáshoz akkor is, ha sok ellenpélda van. Fontos hangsúlyozni, az iskola mindig lehetőséget ad. Valósággá az ott tanuló diák teszi szorgalommal, figyelemmel, kitartással és ha kell, segítség kérésével.

Azt sem érdemes kifelejteni, hogy ez a téma elég sok eszközt, kísérletet igényel a magabiztos értéshez. És ilyen eszközöket e célra szakosodott intézményekben lehet elérni.

PhD megszerzéséhez vezető út: középiskola, jó érettségi, szakirányú öt éves egyetemi képzés, diploma, doktori iskola, ott eredményes tevékenység, beleértve a tanítást is, majd szakdolgozat és védés. Ez 4+5+3 év, rendkívüli képességekkel eggyel kevesebb, és minden évszázadban egy kettőnek még kevesebb. Autodidakta módon sokkal több. Ugyanis a jó képességű fiatal hamar rájön, hogy iskolában a helye.

Az egy másik kérdés, hogy valaki menet közben az átlagosnál lényegesen több tudást szív magába megfelelő tájékozódással. Ennek majd az les za következménye, hogy ismeri a szakma, jó intézetek kapnak utána, és feltehetően hamar belevág a nagydoktoriba. Míg az átlag nem jut tovább, végigdolgozza életét egy minőségi munkával.

De nem biológussá kell válni autodidakta módon.

Tényleg villamosmérnöknek kell tanulni, hogy valaki szórakozzon egy kicsit az arduinoval mondjuk?