Így haltak ki a dinoszauruszok?

1. A becsapódás hatására egy csomó törmelék került a levegőbe (ennek egy része visszahullott kicsivel ez után, pl a kisebb darabok olvadtan, tehát mondhatni olvadt kőzet-eső hullott az égből, ezeket tektitnek hívják, súlyosbította a dolgot, hogy a becsapódás pontja éppen egy olyan hely volt, ahol nagy mennyiségben felhalmozódott a kőzetekben a kőszén és az olaj. A becsapódás ugye szökőárat, földrengést, a visszahulló olvadt törmelék pedig erdőtüzeket is okozott /de ez még szinte semmi lett volna hosszú távon nézve, még ha abban a pillanatban nyilván relatíve sok példány elpusztulhatott 1-1 fajból, az élővilág igen nagy része túlélhette volna HA nincs a törmelék, por/

2. Az igazi katasztrófát pedig ugye a légkör felső rétegébe került por okozta, mely eltakarta az éltető napot hosszú hónapokra, évekre, tulajdonképpen ezzel az élővilág alapköveit, a növényeket kiütötte, és összeomlott az egész, ha a növények nem jutnak fényhez, elpusztulnak, és ha a növényevők nem jutnak növényekhez amelyek a fényhiánytól elpusztultak, éhen halnak, a ragadozóknak pedig a növényevők húsára volt szüksége, de mivel eltűntek, így ők is követték ezeket.

Mi élte túl és miért? Ugyebár a mezozoikumban uralkodó hüllő fajok (dinoszauruszok, pteroszauruszok, tengeri hüllők), bármilyen meglepő lehet azok számára akik nem ásták bele magukat, de melegvérűek voltak. A melegvérű állatok anyagcseréje gyors, ez mellé minél nagyobb vagy, annál több élelemre van szükséged, és bizony ezek az állatok többnyire nem voltak kicsik, értelemszerűen egy ilyen leamortizálódott környezetben esélyük sem volt annyi élelmet találni, ami kellett volna egy nagytestű, gyors metabolizmusú élőlénynek, ezen okokból csak azok a melegvérűek maradtak fent, melyek képesek voltak kiaknázni olyan kis élelem morzsákat, melyeken eltengődtek míg a napfény és vele együtt növényzet vissza nem tért, a dinoszauruszok közül a madarak (azoknak is csak egy része) azért élte túl, mert kicsik voltak, kevéssel is beérték, el tudtak fogyasztani olyan dolgokat mint az apró magvak, kis ízeltlábúak. Ugyan ez igaz az emlősökre is, a többségük azoknak is kihalt, és csak néhány igazán rátermett faj maradt fent.

Hidegvérű, lassú anyagcseréjű állatoknál már más a helyzet, belőlük jóval többen és nagyobb méretű fajok is képesek voltak átvészelni a kihalást, pusztán azért, mert olyan kevésre volt szükségük, hogy képesek voltak elvegetálni amíg a körülmények jobbra nem fordultak. Ezen esetben pedig ugye a nagyobb méretűek alapból tovább is bírták, mert több tartalékuk volt. Ezért élték túl nagyobb méretű teknősök, cápák, krokodilok stb. a kihalást.

A nagy kihalásokat nem úgy kell elképzelni, hogy az rövid idő alatt zajlott le.

Volt olyan kihalási hullám, ami több millió évig tartott.

A tudomány öt nagy kihalást nevez meg, de azokon belül is voltak felerősödő, vagy csökkenő intenzitású szakaszok.

Sok tudós a jelenkort is egy tömeges kihalási szakasz részének tartja, csak most az ember tevékenysége is hozzá járul az okokhoz.

A dinoszauruszok sem úgy haltak ki hogy a meteor becsapódás után gyorsan megfagytak, hanem a meteorbecsapódást követően megváltozott a Föld légköre, időjárása. A meteorbecsapódásnak volt egy közvetlen pusztító hatása, de a kihalási folyamat még utána több ezer éven kérésztől tarthatott, és nem csak a dinoszauruszok haltak ki, hanem az akkori növény és állatfajok jelentős része