Ha túl sok alfa, domináns hím van egy (emberi) csoportban az gyengíti a csoportot?

Igen.

De a sok béta se jó, ott is rangsor kell, vagy távolság.

az, hogy alfa-hím nem az egyén jellemzője, hanem az egyén és csoport viszonyát jelenti. egy csoporton belül egy alfa-hím (és egy alfa-nőstény) van. nincs olyan, hogy több alfa-hím.

ami nálatok van, annak semmi köze ahhoz, hogy alfa-hím. vagy csak simán antiszociálosok vagytok, vagy a főnökség direkt olyan helyzetet teremt, amiben nem lehet tisztázni az erőviszonyokat és ezért nem derül ki, hogy ki az alfa-hím.

Ennek a gondolatmenetnek sehogy sincs értelme. Olyan nincs, hogy mindenki alfa-hím egy csoportban. Az alfa-hím definíció szerint a legnagyobb dominanciával bíró hímegyede a falkának.

Ez olyan, mint ha azt mondanád, hogy van egy olyan számhalmazod, amiben minden szám a legnagyobb a többihez képest. De akkor igazából egyik sem nagyobb a másiknál. Ez matematikailag még elmegy szódával a halmaz elemeinek azonosságával (ha nem nulltér vagy egyelemű), de a természetben ilyen nincs.

Személyes vélemény: én inkább új állást keresnék ha lehet. Nekem személy szerint nem hiányzik, hogy egy csoporton belül feloldhatatlan (vagy kompromisszumra nem hajlandó felek) egyéni ellentétek miatt folyamatos harc legyen (pl.: főnök és egymás "fúrása").

Köszönöm a korrekciót kérdező (#4 vagyok). Ennek fényében ha még áll a kérdés, akkor arra is írnék 1-2 sort.

Ez semmiképp sem egy ideális munkaközeg. Amellett, hogy a résztvevő egyének mentális egészségét veszélyezteti (kisebb morál, elidegenedés/magány érzése, folyamatos mentális stressz, munkakör iránti lelkesedés általános lerombolása, stb.) az illető vállalkozásnak is kárt okoz, hiszen ahelyett, hogy haladásra koncentrálna mindenki, a sárdobálásra megy el az energia.

Nem érdeke egy vállalatnak sem fenntartani ilyen munkakapcsolatot, ezért lettek pl. az USA-ban népszerűek a "csapatépítő tréningek", amit itthoni leányág is egyre inkább behoz Európába (multik esetén megfigyelhető).

A kompetitivitás egyébként önmagában nem rossz egy egészséges mértékig. A legjobban ezt középiskolákon vettem észre. Ha a versengés tárgya a minél jobb jegyek, akkor a jobb tanulók "felfelé húzzák" az osztály egészét és összességében jobb átlag születik, nem pusztán a számtani értékek szerint. Ellentétesen is megfigyelhető, hogy ha nem ilyen tanulók vannak túlsúlyban, akkor a norma ettől elfelé tolódik. Ez - legalábbis én úgy gondolom - megfelel annak a késztetésnek, amit az emberek a "normálisságra" való törekvésként éreznek.