Az idegen intelligens életre vonatkozóan mennyire vehető komolyan ennek a könyvnek a számítása érvelése állítása?

Az egyedül vagyunk című alfejezetnél Max Tegmark a következőket írja:

"Egyedül vagyunk?

Sokan biztosra veszik, hogy univerzumunk jelentős részét fejlett élőlények népesítik be. így az emberiség kipusztulása kozmikus nézőpontból nem sok vizet zavar. Miért is aggódnánk ónmagunk megsemmisítése miatt, ha rövidesen egy lenyűgöző. Srar rzekszerű civilizáció lép a helyünkre, újra élettel oltja be a Naprendszerünket, és fejlett technológiájával esetleg újraalkot vagy újraéleszt bennünket? A .Star Trek' feltevés azonban veszélyes, mert hamis biztonságérzetet kölcsönöz. így apátiába és könnyelműségbe sodorhatja a civilizációnkat. Ráadásul az a feltételezés, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumunkban, véleményem szerint nemcsak veszélyes, hanem valószínűleg hamis Is.

Kisebbségi álláspont az enyém."*’1 és talán tévedek, de mint lehetőséget semmiképp sem vethetjük el. ez pedig azt a morális parancsot rója ránk. hogy ne kockáztassuk civilizációnk kipusztulását-

Kozmológiai előadásaimon gyakran megkérem a hallgatóimat, hogy emeljék fel a kezüket, ha úgy vélik, hogy másutt is vannak intelligens élőlények az univerzumunkban (a térnek abban a részében, ahonnan a fény eljutott hozzánk az ősrobbanás óta eltelt 13.8 milliárd évben). Ilyenkor szinte mindenki jelentkezik, az óvónőktől az egyetemi hallgatókig. Amikor azt kérdezem, miért, a válaszok lényegében arról szólnak, hogy mivel

univerzumunk hatalmas, kell hogy legyen élet még valahol, legalábbis statisztikailag. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az érvet, és keressük meg a gyenge pontját!

A probléma egyetlen számra egyszerűsíthető: a 6.10. ábrán látható civilizáció és legközelebbi szomszédja közti átlagos távolságra. Ha ez a távolság sokkal nagyobb 20 milliárd fényévnél, akkor arra számíthatunk, hogy egyedül vagyunk az univerzumunkban (a térnek abban a részében, ahonnan a fény eljutott hozzánk az ősrobbanás óta eltelt 13.8 milliárd évben), és hogy sosem találkozunk idegenekkel. De mekkora lehet ez a távolság? Kevés a fogódzónk. A szomszédunktól való távolságunk valahová a 1 000 ...000 méteres tartományba esik. ahol a nullák száma 21.22.23..... 100. 101. 102 vagy még több - de valószínűleg nem sokkal kisebb 21-néI. mivel eddig nem láttunk meggyőző bizonyítékot az idegenek létezésére (/ásd $.11. ábra). Ahhoz, hogy a legközelebbi szomszéd civilizáció univerzumunk 102* méter körüli sugarú határán belül legyen, a zérók száma nem lehet nagyobb 26-náI. és annak valószínűsége, hogy a zérók száma éppen a 22 és 26 közötti keskeny tartományba essen, meglehetősen kicsi. Ezért gondolom, hogy egyedül vagyunk az univerzumunkban.

Állításomat részletesen indokoltam Our Mathematical Uniwrse"'01 (Matematikai univerzumunk) című könyvemben. A magyarázatot itt nem vezetem le újra. de a lényeg, hogy a szomszéd távolságával kapcsolatos

tanácstalanságunk alapvető oka. hogy az intelligens élőlények egy adott helyen való kialakulásának valószínűségét illetően is tanácstalanok vagyunk. Ahogy Trank Drake amerikai csillagász rámutatott, ezt a valószínűséget úgy lehet kiszámítani, ha összeszorozzuk annak valószínűségét, hogy van lakható hely (mondjuk megfelelő bolygó) annak valószínűségével, hogy azon a helyen kialakul az élet. valamint annak valószínűségével, hogy az élet eljut az intelligencia szintjére. Abban az Időben, amikor diplomáztam, a három valószínűség egyikének becsléséhez sem voltak támpontjaink. Miután az elmúlt két évtizedben nagy horderejű felfedezések születtek más csillagok kórul keringő bolygókról, ma valószínűnek tartjuk, hogy lakható bolygókból nincs hiány, számuk csak a mi galaxisunkban több milliárd lehet. Az viszont továbbra is szerfelett bizonytalan, hogy mekkora a valószínűsége az élet és majd az intelligencia kialakulásának: egyes szakértők szerint legalább az egyik kialakulása szinte szükségszerű a legtöbb lakható bolygón, mások viszont úgy vélekednek, hogy legalább az egyik rendkívül ritka esemény, mén az kell hozzá, hogy

tovább fejlődik. |...| Roppant valószínűtlen, hogy éppen azt a röpke időpillanatot «kapjuk el«, amikor szerves formában megjelent.*,m, Egyetértek |ay Olson űrgyarmatosításról szóló cikkének következtetésével: .Azt a lehetőséget, hogy a fejlett intelligencia az univerzum erőforrásait egyszerűen azért fogja hasznosítani, hogy a létező földszerű bolygókat benépesítse az emberek továbbfejlesztett verzióival, a technológiai fejlődés valószínűtlen végpontjának tekintjük.*11711 Ha tehát megpróbáljuk magunk

zöld szómyecskékre gondoljunk, hanem űrutazó szuperintelligcns lényekre, akikről ebben a fejezetben már volt szó.

Ugyan határozottan támogatom a földön kívüli élet nyomait kereső jelenlegi kutatásokat, amelyek fényt vetnek az egyik legizgalmasabb tudományos kérdésre, titokban azt remélem, hogy eredménytelenül végződnek! A galaxisunkban található lakható bolygók bősége és a földön kívüli látogatók hiánya közötti ellentmondás (az ún. rermi paradoxon) azt sugallja, hogy - Robin Hanson közgazdász kifejezésével élve - van valahol egy -nagy szűrő*, vagyis egy evolúciós/technológiai úttorlasz az élettelen anyagtól az űrt benépesítő életig vezető úton. Ha tőlünk függetlenül kialakult élet nyomaira bukkannánk, az azt sejtetné, hogy a kezdetleges élet nem ritka dolog, és hogy az úttorlasz valahol mostani humán fejlődési stádiumunk után következik - talán meri az űr benépesítése nem lehetséges, vagy mert majdnem minden fejlett civilizáció elpusztítja önmagát, mielőtt kozmikus léptékben terjeszkedhetne. Egyszóval, azért szorítok, hogy a földön kívüli élet nyomainak vlzslatása kudarcba fúljon. Mindez összhangban állna azzal a forgatókönyvvel, amely szerint az intelligens élet megjelenése ritka esemény, és nekünk, embereknek nagy mákunk volt - az úttorlaszt magunk mögött hagytuk, és fényes jövő vár ránk."

Talán maga a szerző is azért adott meg egy keret rendszert hogy egy támpontunk legyen afelől hogyan közelítsük meg a témát. Tegmark a pesszimista sztár fizikusok közé tartozik ettől is érdekes amiket mond más megközelítésben tárgyalja a témát mint a többi sztárfizikus így a logikájából olyan dolgokra is lehet következtetni amit a többség nem szívesen fogadna el. Attól mert a valóság nem tetszik nekik még lehet az ellenkezője lehet igaz annak amit hisznek! A tudomány nem szolgálja ki a közönséget! Azt hogy nincs semmi fogódzónk a leírt szövegben a szerző is el ismeri így a kutatóknak kell valamit ki találni és az alapján le vezetni csak egy latolgatást igyekszik be mutatni! Ám elég nehezen tudom értelmezni.

Intelligens alatt itt technikai civilizációt ért.

Kicsit darabokra szedhetnénk hogy könnyebb legyen értelmezni mert nekem be vallom még az is nehezemre esik!

És ezt a számítást hogyan kéne értelmezni? A maga keretein belül mennyire mondható reálisnak?

„univerzumunk hatalmas, kell hogy legyen élet még valahol, legalábbis statisztikailag. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az érvet, és keressük meg a gyenge pontját!

A probléma egyetlen számra egyszerűsíthető: a 6.10. ábrán látható civilizáció és legközelebbi szomszédja közti átlagos távolságra. Ha ez a távolság sokkal nagyobb 20 milliárd fényévnél, akkor arra számíthatunk, hogy egyedül vagyunk az univerzumunkban (a térnek abban a részében, ahonnan a fény eljutott hozzánk az ősrobbanás óta eltelt 13.8 milliárd évben), és hogy sosem találkozunk idegenekkel. De mekkora lehet ez a távolság? Kevés a fogódzónk. A szomszédunktól való távolságunk valahová a 1 000 ...000 méteres tartományba esik. ahol a nullák száma 21.22.23..... 100. 101. 102 vagy még több - de valószínűleg nem sokkal kisebb 21-néI. mivel eddig nem láttunk meggyőző bizonyítékot az idegenek létezésére (/ásd $.11. ábra). Ahhoz, hogy a legközelebbi szomszéd civilizáció univerzumunk 102* méter körüli sugarú határán belül legyen, a zérók száma nem lehet nagyobb 26-náI. és annak valószínűsége, hogy a zérók száma éppen a 22 és 26 közötti keskeny tartományba essen, meglehetősen kicsi. Ezért gondolom, hogy egyedül vagyunk az univerzumunkban.”