Lehetséges, hogy egy MI érezzen fájdalmat és boldogságot?

A saját érzéseinket, tudatosságunkat is nehéz definiálni, enélkül kár belemenni az MI tudatába. Maga az öntudat egy nehezen megfogható valami.

Általánosságban soha nem fogjuk megtudni a választ. Elméletileg sincs rá mód, hogy meg tudjunk különböztetni egy emberi érzést annak tökéletes szimulációjától. Ha így nézzük, még egy emberről is csak feltételezzük, hogy valódi érzései vannak, már ha lenne definíció a "valódi" érzésre vagy tudatra.

"Az ember számára ezek nagyon bonyolult biológiai-vegyi folyamatok, de az MI esetében mégsem mondhatjuk azt, hogy leöntöm sósavval az egyik áramkörét és akkor az fáj neki, maximum az nem fog működni"

A fájdalom igazából pont nem bonyolult az emberben sem. Gyakorlatilag a fájdalomreceptorokon keresztül észlelt ingerület, amit a szervezet számára káros hatásként érzékel, és ezért próbál elkerülni. Ezt ugyanilyen egyszerűen le is lehet programozni.

A boldogsággal kapcsolatban pedig a gond ott kezdődik, hogy még emberek között sincs rá egyértelmű definíció, hogy az most pontosan mit takar.

A fájdalom és az élvezet, ami a boldogság egy fajtája egyfajta büntető és jutalmazó metóduson alapul, az idegrendszerre ható endorfinok jelenléte szükséges hozzá és kicsi köztük a különbség, gyakran csak az érzés intenzitásától függ.

Ismeretes például a szeretkezés közben, vagy előtt a nők fenekének a megpaskolása, ami segíthet egyes nők frigiditásán, ugyanis a női alsó fertályban viszonylag kevés az érzékelő ideg, a szenzor és azok aktiválásával eljuthat az orgazmusig bárki, megjegyzem azoknak is mélyebb az élvezetük, akik képesek nélküle is. Nem kell persze kékre, zöldre verni, csak mint az un. piros pecsenye játék után a kézfej egy kissé égni kezd, annyi tökéletesen elég.

Hasonló büntető és jutalmazó rendszert lehet mesterségesen létrehozni, csak szükséges mellétársítani valamit, vagy valamiket, ami pozitív, nagy negatív jelentőséget ad a dolognak, például az endorfinokat az embernél.

A fájdalom célja érthető, a sérülést akadályozza meg, mert annak lehetőségére felhívja a figyelmet, vagy ha már megtörtént, a még nagyobb kár megakadályozása a cél, mert az öngyógyító folyamat talán képes helyrehozni valamilyen mértékben a károsodást, amely testrész a fájdalom hatására mozdulatlanná merevedik.

Ehhez a mesterséges intelligenciának széles körű érzékelő rendszerre lenne szüksége, sejti szinten ez nem megoldott jelenleg, de csak technológia kérdése.

Azonban a boldogság, vagy boldogtalanság azok gyűjtőfogalmak, pszichés értelmezése is van, az már egy sokkal szélesebb körben vett pszichológiát feltételez az embernél.

A robotoknál jelenleg nincs ilyen irányú törekvés, ez túl összetett rendszert igényel, de ha erre elégséges tudás halmozódik fel és meglesz a hozzá szükséges technológiai háttér, akkor szerintem semmi elvi akadálya nem lesz majd neki, feltéve, hogy igazán komolyan humán jellegű robotok és intelligencia gyártásába fognak, ami iránt vannak kétségeim, mert játékon, meg protokoll célokon kívül nem tudom, mi szükség lenne rá, arra meg elég a szimuláció, nem szükséges valódi érzeteket kelteni a MI számára.

Lehet, persze, hogy tévedek, de jelenleg olyan érzelmek keltését, amely humán módon értelmezhető a mesterséges intelligenciáknál, szükségtelennek tartok, jellemzően az állatvilág hasonló érzései, vagy érzelmei is teljesen más jellegűek, akik összekeverik humánérzésekkel, azok alaposan tévednek.

A fizikális szenvedés fogalma MI számára eléggé nonszensz. Talán egyszer programozható lesz szenzoros adatokat úgy értelmezni, de nem nagyon látom értelmét.

De a szellemi szenvedés, ha tényleg emberi intelligencia szintjén van, nem kizárt.

És persze itt, mint hasonló kérdéseknél sem szétválasztható egymástól valós és szimulált tudat értelme.

Eszembe jutott Asimov és a robotjai, akik szellemi szenvedésként élték meg a három törvényben való dilemmatikus ütközéseiket.

Persze ezt sem leeht lefordítani logikai programozásra. Ma.

De a jövőben?

Valószínű, hogy a tökéletes tudati és érzelmi szimuláció azonos a valóssal.