Miért van az, hogy az ember az egyedüli élőlény amely képes a rosszindulatra?

Kérdező, rövid távon lehet, de hosszú távon én két dolgot látok életképesnek a nagyon egyszerű létformák és a nagyon intelligenseket, a Föld tekintetében legalábbis..

Gyakorlatilag hosszú távon a legtöbb létforma halálra van ítélve a Földön a nap és egyéb kozmikus dolgok miatt és ezeknek jelenleg csak az ember jelenti az esélyt.

,,Ezek szerint az intelligencia nem jelent fejlődést hiszen megannyi szenvedés és pusztítás kiváltója, akár a bolygó teljes kipusztítását is eredményezheti."

Ebbe most beletrafáltál! Ez tökéletesen így van. A fejlődés egy absztrakt fogalom, ami nem feltétlenül összeegyeztethető a biológiai evolúció folyamatával.

Minden általunk fejlettnek nevezett tulajdonság csak látszólagos a természetben. Mert bármelyikről kiderülhet, hogy hosszú távon már evolúciós zsákutca. Így működik az evolúció: ami eleinte hasznos az lehet később pont hogy hátrány lesz.

Az állatok nem tesznek szubjektív különbséget jó és rossz közt.

Mi teszünk.

És ha már kategorizáltuk, remek öntudat-szabadságunk birtokában tudunk is választani, melyiket tegyük.

Az állatok ezt randomba teszik, kategóriák nélkül, de anélkül, hogy szándékosan ártanának a másiknak. Simán csak azt teszik, amit éppen ösztönük, hangulatuk (mert az van nekik is) diktál.

Úgy néz ki, az ember az erkölcs feltalálásával feltalálta azt is, hogyan kell pont az ellenkezőjét tenni.

Hogy miért jó egyeseknek az, ha árthatnak másoknak minden egyéb érdek nélkül, csak az ártásért, az már nehezebb pszichológiai kérdés.

"a létfenntartás alapfeltételeinek elpusztításánál nincs egyértelműbb zsákutca"

Állatvilágban is van ilyen, az invazív fajok bele-belefutnak ebbe, kipusztítják az életterüket, élelemforrásukat, ezzel magukat is, legalábbis nagyrészt. És meg is van a természetes negatív visszacsatolás.

Sajnos mi túl gyorsan tudjuk ezt csinálni, túl jó hatásfokkal és ezért túl nagy mértékben tudjuk produkálni a saját jövőbeli visszakorlátozódásunkat.

"A pillanatnyi sikerélmény hajszolása az élet fennmaradásának kockára tételével még csak nem is vall túlzott szintű intelligenciára."

Hát, fene tudja.

Részben igaz, nekünk tudni kéne visszafogni invazív ösztönünket, ami az állatfajokban is megvan, ha van rá esélyt adó környezet, ugyanúgy a falig gyorsítanak fék nélkül.

De ott az ellenkezője is, mi vagyunk az elsők, akik legalább néha képesek vagyunk túlemelkedni az ösztöneinken és akár azokkal szemben tenni valamit.

Sajnos ezzel nem mindig élünk és nem mindig jó irányban.

"nem tud egymással kommunikálni és inkább egymást irtsa, versenyzik a másikkal ahelyett, hogy közös célokon dolgoznának."

A csoportközi versengés is túlélési ösztön része. Éppenséggel állatvilágban is van pár kooperáció, de nem tudatosan, mi meg tudjuk ezt tenni. Egyre gyakrabban, ezt éppenséggel folyamatosan javulva csináljuk.

"Ha nincs belső motiváció ebben a fajban arra, hogy alkosson"

Hát az éppenséggel bennünk van meg először.

Csak nem mindig jó irányban sül el.

#13! Nemigazán van éles határvonal tudatos és ösztönös cselekedetek között. Semelyik bonyolult aggyal rendelkező állat esetében sem. Bizonyos fokú tudatosság miden állatban van. Hiszen eldöntik, hogy most éppen esznek vagy párosodnak. Nem csinálhatják egyszerre a kettőt, tehát valamelyiket választják.

De maga a tudatosság is egy nagyon érdekes és bizonytalan terület. Az agyban iszonyú bonyolult műveletek zajlanak le, mire megszületik egy gondolatunk, vagy egy cselekedetünk mozdulatsora. Amíg nem találjuk meg a spirituális értelemben vett lelkünket, ami egyfajta pilótája az agyunknak, addig az sem zárható ki, hogy igazából nincsenek is tudatos döntésink. Csak működik az agyuk és egyszerűen meghozza a döntéseket, amiknek mi csak a végeredményét érzékeljük. Tehát simán tűnhet úgy nekünk, hogy tudatosan hoztuk meg azokat.

Az állati intelligencia megítélése ingoványos terület. De az már most is látszik, hogy nem nevezhetők tisztán ösztön lényeknek. Egy varjú is képes előre tervezni kifejezetten kreatívan viselkedni. De egyes fajaik még a tükörben is felismerik magukat. Pedig közel sem rendkelnek akkora aggyal, mint pl. egy csimpánz. Márpedig ha egy állat felismeri magát a tükörben, vagy képes eszközt készíteni, akkor tisztában van önnön létezésével.

És persze képes felülbírálni alapvető ösztöneit is. Egy kutya is ahogy vár a jutalom falatra. Ha képtelen lenne rá, akkor nem lehetne megtanítani várni a kajára. Egyszerűen megenné, mert ugye "ösztönlény". Vagy a tanulás is ösztön nála? akkor nálunk miért nem? ...

"Csak működik az agyuk és egyszerűen meghozza a döntéseket, amiknek mi csak a végeredményét érzékeljük. Tehát simán tűnhet úgy nekünk, hogy tudatosan hoztuk meg azokat."

Kábé ez is történik, amit mi tudatként élünk meg, az az utólagos "láttamozása" a végbement folyamatnak. :)

Ez nem változtat azon, hogy a döntések nem ösztönösek , hanem intelligensek (már amikor azok. :D), csupán az öntudat szóhoz kapcsolható belső nézetünk ilyen késedelmes illúzió.

#18! Ja hát nem akartam ilyen vér-ateistának tűnni. :) Ezért nyitva hagytam a kérdést, hogy valami jóságos (vagy sátáni :D) szentlélek irányítja az atomok alkotta agyunkat. És nem csak egy roppant szerkezet az egész, ami a környezet által keltett ingerekre reagálva működik és evolválódig évmilliók alatt.

Nyilván ez sokaknak egyszerűen elfogadhatatlan és túl gépies magyarázatnak hat. De lassan ideje lenne elkezdeni megbarátkozni a gondolattal, mert egyre csak gyűlnek a bizonyítékok. És sajnos a spiri lélek csak-csak nem akarja megmutatni magát, pedig elvileg az áll minden döntésünk hátterében.

És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ember akkor csak egy buta tudattalan gép. Pont ellenkezőleg. Az agyunk annyira hihetetlenül összetett struktúra, hogy önálló akaratúnak érezzük magunkat tőle, ahogy működik. Ez egy sokkal bámulatosabb magyarázat mint az, hogy egy megfigyelhetetlen kis entitás ott csücsül a fejünkben és az a tudatunk. Ez számomra nagyon bénácska és unalmas magyarázatnak hat, ami sokkal több kérdést vet fel, mint mannyit megválaszol. Tehát még csak nem is esztétikus.

ÉS ez is csak arra utal, hogy az embernek nincs semmilyen gonosz szerepe a természetben. Ettől még nyilván lehet valaki gonosz vagy jóságos egy adott közösségen és kultúrán belül, de maga az élet és az élőlények (köztük az ember) nem gonoszok. Csak érdekes megnyilvánulásai az univerzumban kavargó anyagnak...

"Ja hát nem akartam ilyen vér-ateistának tűnni."

Én nem érzem ateizmusnak a gondolatot, hogy a "lélek " simán agyi funkció. Persze a halál utáni röpködés teóriáját eléggé kiüti.