Ha a Nap teniszlabda méretű lenne, mennyire tudnánk megközelíteni?

"hagyjuk figyelmen kívül, hogy nincs ekkora csillag"

De bizony Vannak olyan kis csillagok!

Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy nincs kellően jól definiálva, hogy mi az, amit arányosan csökkentünk a mérettel együtt, és mi az, amit nem.

A mérettel együtt a tömeget is csökkentjük, a sűrűséget megtartva? Akkor nyilván leállna a magfúzió. Vagy a tömeget változatlannak tekintjük? Akkor viszont a sűrűség nő, a teniszlabda méret meg jóval kisebb, mint a Nap Schwarzschild-sugara, így egy fekete lyukról beszélhetünk, ami kb. 3-4 másodperc alatt nyelné el a Földet. Már ha az a teniszlabda méretű Nap csak úgy pikk-pakk itt teremne e Föld felszínén, és nem kellene idehozni.

Vagy pl. a kibocsátott energiát ugyanannyinak tételeznénk fel? Vagy azt is arányosan csökkentenénk? Ha igen, akkor a tömeghez, térfogathoz képest csökkentenénk arányosan, vagy a felszínhez képest?

Stb., stb., stb…

Feltételezem, hogy a kérdésedet úgy értetted, hogy a kibocsájtott energia is arányosan kissebb lenne (és most hanygoljuk a fúzióhoz kellő tömeget), akkor néhány méter távolságra már megközelíthetnénk, illetve megfelelő védőfelszereléssel akár néhány centiméterre is.

Mert ugye figyelembe kéne vennünk, hogy ez a teniszlabda igen csak forró, 5600 fokos, és a fény és hő sugárzáson kívül még ilyen arányosan kis méretnél is jelentős röntgen és gamma sugárzást bocsájt ki.

Mivel Budapest közepét említetted, itt már jelentősen tompítaná ezeket a hatásokat a légkör is, főleg a kibocsájtott napszél nyelődne el hamar.

Tehát ha fognál valami jó, ólommal burkolt kerámia dobozt, aminek szuper hűtése lenne és benne mágnesesen fel tudnád függeszteni ezt kis napocskát, hogy ne érjen a doboz falához, akár magaddal is tudnád vinni... :D

Felesleges feltételezni, hogyan értette. Az itt felsoroltak nem jutnak eszébe, mert akkor fel sem tette volna a kérdést. Itt arról van szó, hogy látunk valamit, a működését nem értjük, ezért bele sem tudunk gondolni. De fantáziánk azért van, el tudunk képzelni különféle helyzeteket, érezzük, hogy abszurd (eleve védekezünk), de kíváncsiak vagyunk.

Itt csak azt lehet (és szerintem érdemes) válaszolni, hogy a nap azért akkora amekkora, azért van tőlünk ilyen messze (vagy inkább mi vagyunk messze tőle), mert a fizika törvényei ezt teszik lehetővé abból a kiindulási pontból, ami e környéken régen volt. Ha a napot teniszlabdának képzeljük a parlament üléstermében, akkor egyidejűleg tudtunkon kívül azt is képzelnünk kell, hogy e tekintetben a fizika törvényei alapvetően megváltoztak. És a kellemetlen az, hogy meg kéne mondani, mik az újszabályok. Mert ezek figyelembevételével lehetne megmondani a kérdésre a választ.

Ha belemegyünk abba a játékba, hogy elfogadjuk a feltételezést, önkéntelenül tévképzetet keltünk. Úgy vélem, helyesebb azt a felvilágosítást adni, hogy a természet valóságában nem lehet bármit elképzelni, csak a fantázia világában. Az utóbbi játék, bármit tehetünk, ha ez szórakoztat, a természetet azonban jobb inkább megismerni. És ekkor például nem keletkeznek (többek között itt is) vérre menő, gyakran alpári stílusú viták arról, amit egyes sci-fi (vagy inkább csak -fi) filmek mutatnak.

A félreértések elkerülése végett, a kérdést teljes mértékben jó szándékúnak, a kíváncsiság általhajtottnak tartom. Ezért tisztelem meg azzal hogy rámutatok, miért nem érdemes ilyesmit kérdezni.