Szerintetek az ember mikor ébredt öntudatra?

Nem volt ilyen, mert ez egy hosszadalmas folyamatként zajlott le, jóval az előember megjelenése előtt.

Természetesen nem csak az emberre jellemző, hogy képes uralkodni az alapvető ösztönein. Pl.: Nézz meg egy kutyát, ahogy kivárja a jutalomfalat elfogyasztását. Erre már az ősemlősöknek is képesnek kellett lenniük, amik kb. egy kutya értelmi szintjén voltak.

Amúgy meg mit értesz öntudat alatt? Csak mert nagyon sok állat képes felismerni magát a tükörben, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy tisztában vannak önnön létezésükkel. Valamint előre is képesek tervezni, és még csak nagy agyra sincs hozzá szükségük:

https://www.youtube.com/watch?v=WYBATyILJD8

A madár ezen a videón megpróbálja leszedni magáról a kis sárga cuccot, tehát pontosan tudja, hogy saját magát látja a tükörben. Sőt a tükröződés fogalmát is megérti:

https://www.youtube.com/watch?v=HRVGA9zxXzk

,,Elkezdett gondolkodni a többi élőlényen a világ dolgai a halálon es az élet értelmén."

Ez is egy folyamat volt, ami sokkal-sokkal régebbre nyúlik vissza, mint pl. az Australopithecus. Az előre tervezés, az elvont fogalmak megértése, a csapatmunka, az uralkodás az alávető ösztönökön rég megvolt már ekkor. Csak az előemberek ezt még tovább fejlesztették.

Az előember minél inkább érdeklődött a környezte iránt, annál sikeresebb lehetett, hiszen megismerve a környezetét (tehát a fizikai valóságot) tudásra tett szert. Ehhez, kíváncsiság és intelligencia kellett, ami nem emberi (de még csak nem is ősemberkere) jellemző képesség. Hanem a legtöbb emlősben megtalálható, csak nyilván nem akkora mértékben mint az előemberekben. Az előemberek ősei (pl ősemlősök) is kíváncsiak voltak pl. egy érdekes jelenségre, ahogy a macska is odamegy megfigyelni valami furcsa fényes valamit. És intelligensek is voltak a saját szintjükhöz mérten. Pl. rájöttek, hogy kell frankó odut ásni maguknak, meg felmászni egy nehezen megközelíthető helyre, stb... Ezeket a képességeket fejlesztettük tovább és egyre jobbak és jobbak lettünk. Egy idő után már annyira, hogy képesek voltunk tüzet is rakni. Megfigyeltük mik az alapfeltételei (Levegő, hő, éghető anyag) és megpróbáltuk ezt előidézni. Nyilván, ha egy ősember már tüzet is tudott rakni, akkor elég intelligens volt ahhoz is, hogy agyaljon olyan dolgokon mint a halál, vagy az élet értelme. Nyilván megmozgatta a fantáziájukat amikor látták mondjuk egy balesetet szenvedett társukat, ahogy meghal. Elagyaltak azon hogy most mi lett vele, miért nem kel fel. Vagy megfigyelték a számukra tökéletesen érthetetlen dolgokat, mint a Nap, pl vagy a csillagok. És jobb híján istenségeket feltételeztek mögöttük, így alakultak ki a babonák, a hiedelmek és a vallások. De ezekre nem igazán volt szükség, maximum a közösség összetartó erejük miatt. A lényeg a tudás megszerzése volt, ami valóban hasznosítható volt számukra. Ez tett minket okosabbá a többi állatnál. A filózás megismerhetetlen dolgokon nem igazán vitte lőre a dolgokat. Sokkal inkább a valódi tudás felhalmozása és tanítása egymásnak...

Már a majmok is nagyon értelmesek.

Egy kutató odaadott egy gorillának egy tollat. Az persze megnézte, de nem tudta, mire jó, mit kezdjen vele.

Az egyetlen értelmes döntést hozta: óvatosan visszaadta a kutatónak.

Tehát képes volt felfogni, hogy ez az embernek egy érték, és díjazta annyira az embert is, hogy nem dobta csak úgy el. Ezen kívül rá is jött a jó döntésre.

A gorilláknak már van öntudatuk.