Egyáltalán ehető az ember számára a parlagfű?

"én meg most írom, hogy az amerikai indiánok használták"

Kíváncsi lennék, ezt mire alapozva állítod.

@12: Abból, hogy ez a legendájuk. Már a parlagfűhívőknek. Ha emlékeim nem csalnak, valami olyasmi a történet, hogy az indiánok átadták a parlagfű erejének ismeretét az okos fehér embernek, azzal, hogy igazi csodaszer, csak valahogy ez a tudás elsikkadt. Gondolom a big pharma már akkor is.

A táptalaja ennek a hülyeségnek az lehet, hogy bizonyos parlagfűfélék (amik véletlenül sem azonosak azzal a fajjal, amit mi parlagfűnek nevezünk) gyökerét valóban fogyasztották/fogyasztják indiánok, meg úgy rémlik, talán magjaiból is nyertek olajat.

z

Pár éve valami kóbor lélek kitalálta, hogy ez a sokunk életét megkeserítő, haszontalan, agresszív és invazív gyomnövény valamiféle csodanövény.

Bár még az állatok is kihagyják a legelőn, de állítólag pár két lábon járó bolond azért legeli. Még nem haltak meg, tehát úgy tűnik ehető. Ha szerencséd van és nem vagy rá allergiás, akkor kis mennyiségben talán nyerhetsz belőle pár olyan vitamint és ásványi anyagot, ami más és valóban gyógynövényekben nagyobb dózisban is megtalálható...

"Kíváncsi lennék, ezt mire alapozva állítod."

El ne hidd már Mojjo hülyeségeit.

Amerikai irodalomra alapozom, mégis, mire másra? Bár magában ez Amerikában nem sokat jelent, de ez egy egyetemi tanulmány:

Ambrosia artemisfolia (Asteraceae)

Ragweed, common ragweed, short ragweed, hogwort, and stammerwort

Uses: The Lakotas applied a tea made from the leaves to swellings (Buechel 1983). The Dakotas made a tea from the leaves and small tops of the plant to cure bloody flux and stop vomiting (Gilmore 1913). White Horse, an Omaha medicine man, reported that common ragweed was an Oto remedy for nausea (Gilmore 1977). For this treatment, the surface of the patients abdomen was scarified, and a dressing of the bruised leaves was placed on it (Kindscher 1992).

...a források részletesebben:

Foster S, Duke JA. A field guide to medicinal plants and herbs of eastern and central North America. 2nd ed Boston, New York: Houghton Mifflin Company; 2000. [Google Scholar]

Hamel PB, Chiltoskey MU. Cherokee plants and their uses: A 400 year history. Herald Publishing Company; 1975. [Google Scholar]

Gilmore MR. Some native Nebraska plants with their uses by the Dakota. Collect Nebraska State Hist Soc. 1913;17: 358–370. [Google Scholar]

Tantaquidgeon G. Folk medicine of the Delaware and related Algonkian Indians. Harrisburg: Pennsylvania Historical Commission Anthropological Papers; 1972. [Google Scholar]

Tantaquidgeon G. A study of Delaware Indian medicine practice and folk beliefs. Harrisburg: Pennsylvania Historical Commission; 1942. [Google Scholar]

Speck FG. A list of plant curatives obtained from the Houma Indians of Louisiana. Primit Man. 1941;14: 49. [Google Scholar]

Herrick JW. Iroquois medical notany. State University of New York, Albany: 1977. [Google Scholar]

Romero JB. Ambrosia artemisiifolia. The Botanical Lore of the Californian Indians. 1954. p. 13.