Hogyan bontja le a lép az öreg vvt-ket?

Nem vagyok a téma szakértője, de szerintem ez eleget elmond:

[link]

A vvt-k membránját belülről egy spektrin-dimerekből álló fehérje-háló borítja, melynek az a funkciója, hogy a vvt-k nagyon rugalmasak legyenek, hogy a legszűkebb kapillárisokon is gond nélkül át tudjanak préselődni. Pluszban azt is érdemes tudni, hogy a vvt-k membránján megtalálhatóak olyan integráns membránfehérjék (glikoforinok), melyek erősen negatív töltést biztosítanak a vvt-knek (ez az egyik oka annak, hogy a vese nem tudja őket kiválasztani a vizeletbe).

A spektrin-dimer hálózatot ankirin nevű fehérjék rögzítik a membrán integráns fehérjéihez (például az előbb említett glikoforinhoz).

Amikor egy vvt. megöregszik, megváltoznak a membrántulajdonságai, többek között a glikoforinjai elvesztik negativitásukat. Ennek hatására a belülről hozzájuk rögzített spektrin-dimer hálózat is elkezd leválni a membrán belső felszínéről. Ezmiatt a vvt-k rugalmatlanná válnak. Amikor egy ilyen öreg vvt. bekerül a lépbe, nem tud keresztül haladni a lép rácsrost-hálózatán, illetve nem tud belépni a lépben található vénás kapillárisokba, amik a visszautat jelentenék a keringésbe. Az így csapdába esett vvt-kre előbb utóbb rátalál egy makrofág, amely megvizsgálja a vvt membrán fehérjéit, és ha azt találja, hogy már nem elég negatív a töltésük, akkor szépen bekebelezik őket.

Ilyenkor a vvt-k töredékeit a macrophagok lebontják. A vvt-ből kiszabadul a hemoglobin, amely 2 fő részből áll: globinból (ez egy 4 alegységből álló fehérje), és hemből (porfirinvázas vegyület), plusz ugye még ott van a vas-ion.

A globin a macrophagban aminosavjaira bomlik.

A vassal vagy az történik, hogy a macrophagon belül apoferrinhez kötődve eltárolódik, vagy pedig kikerül a macrophagból és transzferrinhez kötődve elszállítódik más szövetekhez (pl.: csontvelőhöz).

A hem pedig a macrophagban több lépésben átalakul bilirubinná. A bilirubin kiszabadul a macrophagból, bekerül a vérkeringésbe, ahol albumin fehérjéhez kötődve szállítódik. A májsejtek megkötik a bilirubinos-albumin komplexet (ezt a komplexet nem konjugált bilirubinnak nevezik). A bilirubinról ekkor leválik az albumin, hogy a bilirubint fel tudja venni a májsejt. A májsejtben a bilirubin egy ligandin nevű fehérjéhez kapcsolódik, ami megakadályozza, hogy a bilirubin kijusson a májsejtből egészen addig, amíg a májsejt elő nem készíti az epébe történő kiválasztáshoz. Az átalakítás 2 lépésben zajlik, végeredményben a bilirubinból bilirubin-diklukuronid (vagy más néven konjugált bilirubin) képződik. A létrejött konjugált bilirubin a májsejtből kiválasztódik az epébe, ami meg ugye a bélbe kiválasztódik.

A bélben a bilirubint a bélbacik képesek tovább alakítgatni. Több mint 20-féle bilirubin származékot tudnak létrehozni. Ezek közül említésre méltó a szterkobilin, ami a bélsár jellegzetes színét kölcsönzi, valamint az urobilinogének, melyek a bélből visszaszívódnak a keringésbe (ezt entero-hepatikus körforgásnak nevezik). A véráramba került urobilinogén egy része a vizelettel ürül, a keringésben maradt részét a májsejtek újra felveszik, és visszaalakítják konjugált bilirubinná, hogy aztán megint az epébe ürülhessen.

Remélem kielégítő választ adtam. (-: