Newton II. törvénye alapján, ha szupergyorsak lennénk, akkor szupererősek is?

Nem. Ez azt jelenti, hogy ha jobban akarunk gyorsítani egy testet, akkor szupererősnek kell lennünk hozzá, vagyis még gyúrnunk kell rá.

A másik ugyanaz: Vagy erősebben kell tolnunk, vagy kisebb súlyt választani ugyanahhoz az erőhöz.

Nem. A gyorsasággal egy idő után csak a tömeged nőne, tehát szupernehéz lehetnél, de szupererős nem.

Ezért van az hogy az űrhajók se fogják elérni soha a fénysebességet: végtelen nagyra nőne a tömegük, és végtelen erős hajtóművekre lenne szükség a további gyorsításhoz = fizikai képtelenség.

Az "a" a gyorsulás, az "m" pedig a tömeg. Semminek sem "kell" csökkennie. Egyébként az "F = m*a" csak egy speciális eset, amikor a tömeg állandó, de az erő képletes fogalma F = dI/dt = dm*dv/dt (szóval ez is egy derivált/differenciálhányados) (ahol: d: "delta":változás, I: lendület, v:sebesség,m:tömeg,t:idő).

Nagy erőhöz tehát az kell, hogy rövid idő alatt nagy lendületváltozás történjen. Tehát igen, a szupergyorsasághoz szupererő társul, csak nem tudja az ember sokáig "élvezni", mert belepusztul.

Jó, hát Einstein, nem Newton :D attól még igaz!

Az emberi test nem tudom hány G gyorsulást bír ki, a vadászpilóták szorítóruhában talán 12 G-t, de ebbe nem vagyok biztos.

Inkább megfordítanám. Minél gyorsabb kívánsz lenni, ezen törvényalapján annál erősebbnek is kell lenned. Ez azonban embernél még kevés, mert ezzel az erővel a tested egyes részeinek kell tudniuk gyorsulni, aminek hatására az ellenhatás okán más testrészeidre nagy erő nehezedne, és ha azok nem bírnák, tönkre mennének (törik, szakad, zúzódik, megáll stb.).

Más szóval, a gyorsasághoz nemcsak szupererősnek, de egyenletesen minden testrészednek azonosan szupermasszívnak is kell lennie. Mert a hatás egy ponton keletkezik (mondjuk a talpaddal elrugaszkodsz), de végül a teljes testednek kell gyorsulni a fejed búbjáig. És ha mondjuk a nyakad gyenge, a fejed bizony elveszted (lemarad).