A "hullócsillag" egy félrevezető név, mert nem is csillag?

nem

a METEOROID-ok az űrben keringő kisebb-nagyobb kavicsok

mikor egy ilyen a Föld légkörébe lépve elég, akkor a fényjelenséget hívjuk METEOR-nak, vagy a köznyelvben hullócsillagnak

Ha a kavics eléri a felszínt, akkor az a kő egy METEORIT

remélem így már érted

Igen kisbolygók és üstökösök anyagából kiszabadult darabokról van szó.

A hullócsillag az egy népi elnevezés.

De igen, ritkák. Ne keverd össze a kisbolygókat az üstökösökkel!

Itt meg kell jegyeznem, hogy egy hibát én is elkövettem. Valóban, a meteoroidok nagyobb része az üstökösökről szakad le, nem mindjárt a protoplanetáris diszkből marad vissza.

A nagyon ritka esetektől eltekintve mindig a Naprendszer eredeti anyagából visszamaradt, bolygóképződésben részt nem vett törmelék, vagy annak anyaga, ami ide a Földre lepotyog. Eddig még nem ütközött semmi nagyobbal, annyi energiára meg nem tud szert tenni, hogy elhagyja a Naprendszert (megint csak nagyon ritka esetektől eltekintve). Ezek idővel többnyire mind a bolygó(k) fogságába fognak esni, többnyire még viszonylagosan sem rendelkeznek stabil pályával (kivéve talán a két törmelékövet).

A nagyon ritka esetek egyike volt pl. pont nemrégiben egy Naprendszeren átutazó szikladarab, ami nagyon felkeltette a tudósok érdeklődését. Olyan sebességgel jött és olyan pályán, ami kizárta, hogy a mi naprendszerünkből származzon, vagyis idegen csillag akkréciós korongjából szabadulhatott el kábé akkoriban, mikor a mi legnagyobb technikai vivmányunk a legallyazott fadorong volt, és a legmagasabb szintű kulturális megnyilvánulásunk néhány pálcikaember a barlang falára maszatolva. Sajnos a sebessége miatt oly rövid idő telt el az észlelése és az érkezése között, hogy néhány fotónál sokkal többre nem is igazán telt a vizsgálatából, mielőtt elhagyta volna naprendszerünket.

Magából a csillagból közvetlenül anyag csak ködként, ritkás porfelhőként szokta elérni a bolygókat. Csak egy szupernóvának van nagyobb ereje ahhoz, hogy a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket kisodorja a rendszeréből. A szupernóvákból kilökődő "nehézanyag" olyan hőmérsékletű, hogy minden összetevője gáz, plazma halmazállapotban hagyja el a csillagmaradványt, és olyan sebességgel teszi, hogy a kerületirányú távolodás mértéke miatt a részecskéknek nincs idejük nagyobb csomókba összeállni. Nagyon ritkás anyagfelhőként, relative sok hidrogén és hélium között ritkán előforduló random nehezebb elemekkel. De ezt kb. úgy képzeld el, hogy mire ideér a mi csillagrendszerünkhöz, addigra köbkilométerenként néhány atomra higul, ami kb. annyit jelent, hogy a megszokott, kb. 20-50 részecske/km3 sűrűség megemelkedik kb. 50-200 részecske/km3-ra, és kicsit feldúsul a nehezebb elemek aránya benne. Nem számottevő, csak ha mondjuk néhány millió évet töltünk el benne.

Viszont ennek a szupernóva körüli lökéshullámnak az eredményeképp az ottani rendszerben keringő rengeteg kisebb-nagyobb törmelék is szétszóródik, csillagközi, akár galaxisközi pályán. Az ottani bolygók, holdak, meg mindenféle, a csillag körül keringő aszteroidák, amik elég nagyok vagy "szerencsések" ahhoz, hogy ne párologjanak teljesen el az irdatlan hőmérséklettől. Vagy akár közeli csillagok akrréciós korongját is szétfújhatja egy méretesebb szupernóva-kitörés, amiből amúgy komplett bolygók álltak volna össze. Ez az átutató aszteroida is lehetett ilyen anyagból, sajnos nem tudtuk normálisan megvizsgálni, pedig sok érdekességet mutathatott volna.

De ez nagyon ritka, millióból az egy-nél is kevesebb talán, a többi mind a mi naprendszerünknek a bolygóképződési szakaszából kimaradt anyaga, ami utólag potyog apránként a bolygónkra.