A csillagok mozognak, vagy sem?

Látszólagos alatt azt értik, hogy a csillagok a Földhöz képest mozognak („a Föld körül kering minden, aztán meg nem”-probléma).

De egyébként a csillagoknak ugyanúgy van forgómozgásuk és keringenek valami körül (nagyobb csillag, halott csillag, fekete lyuk), mint ahogyan a bolygók.

A csillagok mozognak. Alapvetően a galaxisuk középpontja körül, de ezen kívül egyéb mozgásokat is végezhetnek, pl. egymás körül keringhetnek, vagy a galaktikus körpályától is eltérhetnek.

A csillagos égen a Föld forgása miatt látszanak mozogni, de ha képzeletben megállítjuk a Földet, akkor is (emberi léptékkel) nagyon lassan mozognak, ezt hívjuk sajátmozgásnak (proper motion).

[link]

Példa a sajátmozgásra, a Göncöl-szekér csillagai 100.000 évvel ezelőtt (balra fent), most (lent), és 100.000 év múlva (jobbra fent).

[link]

(gugli: big dipper proper motion)

Valóban, a fekete lyuk csak az egyik lehetséges csillag végállapot.

"Nagy tömegű csillagok egyik lehetséges végállapotaként, szupernóva-robbanás után a csillagmaradvány tömegétől függően vagy fekete lyuk, vagy neutroncsillag keletkezhet. A fekete lyuk keletkezéséhez elég nagy tömegű csillag szükséges, hogy még a belőle keletkezett neutroncsillag is összeroppanjon. Ez a tömeg jelenlegi ismereteink szerint valahol 1,7-2,7 naptömeg között van, a legkisebb ismert tömegű fekete lyuk 3,8 (±0,5) naptömegű.[12] Ha viszont a csillag tömege túl nagy (20-40 naptömeg feletti), akkor még a szupernóva-robbanás előtt a csillagszéllel annyi anyagot veszít, hogy a maradék tömege nem elég a fekete lyuk létrejöttéhez, így nagyon gyorsan forgó és nagyon erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok, magnetárok jönnek létre."

[link]

Az előző idézetet kiegészítendő, nagyrészt a csillag tömegétől függően a lehetséges végállapotok, leegyszerűsítve:

- fehér törpe,

- neutroncsillag,

- fekete lyuk.