Az alagúthatás következménye lehet az, hogy makroszkopikus objektumok kerülnek nagyon messzire nagyon kicsi eséllyel?

"Az alagúthatás 1-3 nm vastagságnál, vagy alatta fordul elő"

[link]

Ennél nagyobb, főleg makroszkopikus távolságokban drasztikusan csökken a jelenség valószínűsége, gyakorlatilag nullára esik.

A teleportáláshoz pedig igen csekély köze van, nem is értem, hogyan kerültek egy kérdésbe.

"Mondjuk lehet számszerűsíteni annak a valószínűségét, hogy egy ember egyik másodpercről a másikra a Föld másik oldalán "teremjen"?"

Lehet, persze. Irj egy darab nullát, tegyél utána egy tizedesvesszőt, majd kezdd el irni utána a nullákat, szépen sorban. Naponta legalább 2 órán keresztül irkáld szorgalmasan a nullákat a tizedesvessző mögé, percenként legalább 30 darabot leirva. Ha igy teszel, akkor karácsony környékére kábé meglesz az a nullamennyiség, ami mögé egy 0-nál nagyobb egész számot irva megkapod az óhajtott valószinűségi értéket.

Ez a jelenség olyan, mintha a pohárban a víz felfolyna a pohár falán, majd le a túloldalon, "tudva", hogy úgy lejjebb tud kerülni.

Tényleg nem a teleportációról van szó.

Amúgy a fenti poharas jelenség is létezik, lásd szuperfolyékony hélium.

Annyi nagyon halvány hasonlóság van, hogy egy nagyon vékony (amúgy potenciálgátat megvalósító) konkrét fizikai határfelület túloldán is meg tud jelenni az elektron rövid időre, a hullámfüggvényének megfelelő térrészben, valamilyen valószínűséggel, és ott hatással tud lenni az ott lévő további elektronokra, mezőkre, stb.

De ez nem azt jelenti, hogy oda-teleportál... :))