Mitől függ hogy egy bolygó kötött forgású-e vagy sem?

"Rendszerint csak kisebb égitest válik kötött tengelyforgásúvá, ha azonban a két égitest tömegének különbsége és egymástól való távolságuk kicsiny, lehetséges hogy mindkettő "hozzáigazodik" a másikhoz." Nem vagyok csillagász, de kétlem, hogy itt bárki is az lenne, ez nem a kozmofórum:D

Szerintem általában holdakkal fordul ez elő.

#2 -es pedig majdnem jó.

Kötött forgásúvá az az égitest válik amelyet a másik égitest gravitációs hatása sikeresen lefékez ilyen mértékben.

- Ez valóban jobban működik kisebb távolságoknál.

- És mindkét égitestre hat de tömegükhöz mérten azaz ha nagy a tömegkülönbség a kisebbik gyorsan a nagyobb pedig lassan ér ebbe az állapotba.

- Ha kicsi a különbség akkor mindkettő hamar eléri ezt az állapotot.

- Az viszont nem számít hogy csillag vagy bolygó körül megy -e a forgás és keringés. Mindenre hat amire a gravitáció is hat.

- Amikor beáll egy testnél ez az állapot akkor megszűnik az azt létrehozó indikáció is.

Példák:

- A Pluto és Charon egymáshoz közeli méretű és mindkettőnél beállt a kötött pálya réges rég. Akár egy rúddal is össze lehetne kötni őket. :-)

- Rengeteg olyan vörös törpe csillag körüli rendszert találtak már ahol a csillaghoz közeli belső exobolygók mind kötött forgásúak lehetnek csak és kizárólag. Pont azért mert közel voltak a csillaghoz. (És függetlenül attól hogy az a pálya ott a vörös törpénél lehet hogy az élhető zónába esik!)

- A föld hold rendszerben mivel a Hold jóval kisebb volt már beállt ez az állapot. A Hold felénk eső oldalán a nagy sík területek pont emiatt jöttek létre mert akkora árapályerők hatottak a Holdunkra hogy az felmelegedett és a belseje megolvadt, tehát "lávamezőket" látunk ott, amelyek kitörtek és szétterültek annó.

Ugyanezek az árapályerők gyűrik a földet is. Részben emiatt nem szilárdult meg még csupán egy vékony kérge lett.

A forgási sebességünk lassul miközben a holdunkat gyorsítjuk a pályáján és ezért araszol egyre távolabb tőlünk. Viszont az az állapot itt nem fog beállni mint a Pluto-Charon párosnál, túl nagy a sebesség különbség. A hold majd egyszer talán "elhagy" minket olyan messzire távolodhat, de még akkor sem lassul le annyit a föld forgása.

- Sőt közben azért kicsit a napunk is gyűröget minket és ez is lassítja a tengely körüli forgásunkat. Szerencsére messze vagyunk így ennek kisebb a hatása mint a Holdunkénak.

És persze mi is a napét, csak az meg végképp elenyésző és elhanyagolható mértékben történik, annyival nagyobb a nap.

- Extrém példa az IO nevű Jupiter hold.

Ott is rég beállt már a kötött forgás.

Viszont annyira közel kering és akkora a tömegkülönbség hogy a pályájának elliptikussága és a többi nagyobb méretű hold keringése miatt gyűrődik rendesen, nem azért mert forog a tengelye körül.

Szó szerint gyűrődik, mert emiatt a "tojás" alak különböző fokozatai közt váltakozik. Tehát még a gömb alakját is elvesztette. Olyannyira gyepálódik így hogy a belseje fel van olvadva és az egész felszíne vulkánoktól hemzseg.

- Mi több van az a határ amikor már olyan közel kering és forog valami a másikhoz hogy azt a nagyobb égitest "széttépheti" ez a Roche-határ:

[link]

Tehát ilyen esetben már nem csak "gyűrögetésről" van szó.

@3: annyival kiegészíteném, hogy a Föld-Hold rendszer is efelé halad. A jól ismert árapály-jelenség egyik következménye a dagálysúrlódás, ami fékezi a Föld forgását (időnként ezt szokták korrigálni egy-egy szökőmásodperc beiktatásával). Szóval a végén a mi Földünk is a Holdhoz képest kötött forgásúvá válik, a megnövekedett távolság miatt kb. 45 (mai) napos periódussal.

Az már más kérdés, hogy ez nem következik be, mivel nem lesz rá elég ideje (százmilliárd éves nagyságrend kellene hozzá, ami bőven meghaaja a Maprendszer várható életkorát)