Mi az összefüggés a dielektromos veszteségi tényező és a relatív dielektromos állandó között?

A dielektromos veszteségi tényező (tan δ) és a relatív dielektromos állandó (ε_r) között összefüggés áll fenn a dielektromos anyagokban.

A dielektromos veszteségi tényező (tan δ) a dielektromos anyag veszteségi tulajdonságát méri, vagyis azt, hogy mennyire képes az anyag elnyelni és disszipálni az elektromos energiát. Ez a tényező a dielektromos anyag disszipációs tulajdonságainak arányát fejezi ki az anyag tárolási tulajdonságaival összehasonlítva. A dielektromos veszteségi tényező értéke általában kicsi vagy nulla az ideális dielektromos anyagok esetén, míg az elnyelő anyagoknál nagyobb értéket vesz fel.

A relatív dielektromos állandó (ε_r) pedig az anyag dielektromos tulajdonságainak mértékét mutatja, az anyag dielektromos eltolást (elektromos polarizációt) az elektromos térerősséghez viszonyítva. Ez az állandó azt mutatja, hogy hány alkalommal nagyobb az anyag tárolási képessége a vákuumhoz vagy a szabad téridőhöz képest. Az ε_r értéke általában nagyobb vagy egyenlő 1-gyel, és az anyag dielektromos tulajdonságainak mértékétől függően változik.

Az összefüggés a dielektromos veszteségi tényező és a relatív dielektromos állandó között a következőképpen írható:

tan δ = 1 / (ωε_rε₀)

ahol ω a körkörös frekvencia, ε₀ pedig a vákuum permittivitása. Ez az összefüggés azt mutatja, hogy a dielektromos veszteségi tényező fordítottan arányos a relatív dielektromos állandóval. Tehát minél nagyobb az ε_r értéke, annál kisebb lesz a dielektromos veszteségi tényező, és fordítva.