A hagyományos fizika "érdektelen", "unalmas","nem érdekfeszítő"?

@20: Mint mondtam, minden második sufnizseni feltalálta már az ingyenenergiát termelő csodamasinát. Természetesen egyik sem működik és egyik sem fog ezután sem. Ez nem esélyadás lenne a részemről, hanem a saját szabadidőm elpocsékolása - és mindenki más részéről is. Ennél egy szösz pöckölgetése is hasznosabb időtöltés.

Mondanám, hogy neked is ajánlom a valódi fizika tanulását hülyeségekkel való foglalkozás helyett, de nyilván okkal választottad az utóbbit, szóval felesleges. Azért egy Noether-tétel és egy időbeli eltolás folytonos szimmetriája átnézését ajánlanék, hogy értsd, miért értelmetlen időpazarlás, amit csinálsz, meg amit másoknak ajánlgatsz.

Egy biztos: a valóság érdekesebb és izgalmasabb sufnizsenik agymenéseinél.

@21: [link]

Szerinted hogyan lehet bármit is megmutatni annak, aki elforditja fejét, behunyja szemeit majd elkezd szitkozódni, ahelyett, hogy elgondolkodna a tényeken amit elé állitanak? Energiaproblémára mi a megoldás? Minden ötletet eleve elvetünk, azért mert nem fér bele a fejünkbe olyan lehetöség, ami eddig nem volt? Akkor most maradjunk ott folyamatosan ahol vagyunk, mert elhatároztuk, hogy nem lehet tovább menni? Mire jó ez a csökönyösség?

Inkább sikitva kirohan, eltakarja szemeit, csak meg ne láthassa azt amitöl retteg: bebizonyosodik a többletenergia keletkezésének lehetösége. Eddig jól elvoltál az energiamegmaradás törvényének szajkózásával. A kollégák nagyon lenéznének, ha esetleg minimális esélyt adnál az új dolgoknak. Ugye? Na ezért nem juthattok semmire. telve vagytok önhittséggel, elbizakodottak, felfuvalkodottak, beképzeltek vagytok. Igen, ez a tudomány mai állása. Méghozzá végállomása. Mehetnél tovább, de nem akarsz. Akkor sem akarod, ha ingyen van, könnyen megérthetö, könnyen elkészithetö, könnyen bizonyitható. Ez kjohnitiv disszonanci egyik formája. Elmebetegség.

@23: Oké, de mit ér ez, ha nem igaz?

Ha ilyesmire vágysz, lehet a te, vagy bárki más tetszésének, beállítódottságnak megfelelő tetszőlegesen izgalmas dolgokat kitalálni - erre való a sci-fi, meg fantasy. Egy jó kis sci-fi világhoz lehet hátteret adni, mindenféle kitalált fizikával, olyannal, amilyet csak szeretnél.

Aztán lehet a valóságot tanulmányozni és a valóságot megismerni.

Mindkettő jó, mindkettő lehet izgalmas, mindkettőnek vannak értékei - persze másfélék.

De ha az elsőt csináljuk, miközben úgy teszünk, mintha a másodikat csinálnánk, akkor mindenféle szempontból értéktelen hulladék az egész. Hiszen fantáziavilágnak nem jó, mert azt állítjuk róla, hogy nem fantázia, hanem valóság, de valóságnak sem jó, mert nem az. Van tehát egy jó adag semmit nem érő szemétkupacunk. Ezt kár megsüvegelni. Ennél bármelyik sci-fi író és bármelyik kutató munkája sokkal többet ér.

@26: Igen, tudom. És ezek az elvetélt modellek valóban érdekesek tudománytörténeti szempontból.

Viszont az fontos, hogy fizikusi pályára olyan ember menjen aki

1, a valóság iránt érdeklődik és azt akarja megismerni, nem valami nagy szavakra épülő fantazmagóriát

2, van realitásérzéke és tudja, hol és miért válik el a szar a májtól

A fizikusi pálya egyébként nem azért nem népszerűbb, mert ne lenne elég ember, akit érdekel és akit amúgy megfogna, hanem azért, mert nem feltétlen az nyújtja a legjobb életkilátásokat, főleg egy olyan ember számára, aki intellektuálisan képes lenne megugrani a szakma lécét.

A fizika népszerűsítésére én olyan kaliberű embereket javasolnék, mint Hartlein Károly!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Brutális fizika

Atomcsill

Kísérletek, amiket látni kell

Kutatók éjszakála

Szkeptikus konferenciák

Megunhatatlan, igényes, tanulságos, szórakoztató!!! Kötelező mindenkinek, aki szereti és annak is, aki nem, mert ezután már szeretni fogja a fizikát!