A Vénusz egy csillagmúmia lehet ? Erre utalnak a tények sokaságai?

Mielőtt válaszolnék, kíváncsi lennék arra, hogy ismered-e a számok normál alakját?

Ezeket az adatokat tudod-e értelmezni:

Nap tömege . . = 1,989E30 kg.

Jupiter tömege = 1,898E27 kg.

Vénusz tömege .= 4,8685* 10^24 kg.

Tudsz-e ezekkel számolni, egymáshoz viszonyítani?

Hány Vénusz tömege egyenlő 20 Jupiter tömegével?

"A Vénusz felszínén minden szempontból az aktív vulkánosság jelei tapasztalhatók"

"Az észlelt, a földi méreteket jóval meghaladó vulkáni tevékenység alapján feltételezEM hogy a Vénusz geotermikus energiája sokszorosa a Föld geotermikus energiájának! Gyanús!!"

:)))

Inkább ne feltételezz semmit.

"A Földéhez hasonlóan a Vénusz magját is legalább részben folyékonynak vélik. A Vénusz kisebb mérete miatt a belsejében kisebb a nyomás, mint a Földben. A fő különbség a két bolygó között az, hogy a Vénuszon nem létezik lemeztektonika, feltehetően a száraz felszín és köpeny miatt. Ennek eredményeként alacsony a hőveszteség, amely megakadályozza a bolygó lehűlését és magyarázatot adhat a belső mágneses tér hiányára"

[link]

+

[link]

A csillagokból, a kék szuperóriásoktól a vörös törpéig ha kiégnek fekete lyuk, neutron csillag, vagy fehér törpe lesz. A Vénusz szerencsére egyikre sem hasonlít.

A kiégett barna törpék hasonlíthatnak óriás bolygókra.

[link]

A Vénusz nem az.

Azért, hogy megértsd miért nem, meg kell tanítanom neked a számok normál alakját.

*

A normál alakú számok két részből állnak. A mantissza 1, és 9,999.... közé eső szám, az exponens pedig egy egész szám. Az exponens megmutatja, hogy mennyivel kell elmozdítani a mantissza tizedesvesszőjét ha a számot a hétköznapi alakra akarjuk átírni. Ha az exponens pozitív akkor jobbra, ha negatív, akkor balra. Az üres helyeket értelem szerűen nullákkal töltjük föl.

Például:

A Hold tömege 7,347673·10^22 kg, ez azt jelenti hogy a mantissza 7,347673 az exponens 22. Jelölhető így is: 7,347673E22.

A lényeg, hogy a Hold tömege 73476730000000000000000 kg.

Nagy számok esetén a szorzás, osztás egyszerűbb normál alakú számokkal.

Vegyük a csillagok alsó tömeghatárát ami 13 Jupiter tömeg.

Ami 13 * 1,898E27 kg = 24,646E27

A tizedesvesszőt eggyel balra visszük, és az exponenshez hozzáadunk egyet:

24,646E27 = 2,4646E28 kg

A minimális csillagtömeget osszuk el a Vénusz tömegével! A az első mantisszát simán elosztjuk a másodikkal, és az első exponensből kivonjuk a második exponenst:

2,4646E28 / 4,8685* E24 = 0,50623395E4

A tizedes vesszőt jobbra visszük, és az exponensből levonunk egyet:

0,50623395E4 = 5,0623395E3 = 5062, 3395

Azaz Több mint 5000 Vénuszt kellene egymásra pakolni, hogy elérjük legalsó csillagtömeg határát.

A Nap-Vénusz kettőscsillag elmélet is több sebből vérzik.

De ennyi új tudás elég lesz mára.

A hőmérséklet nappal és éjszaka is egyaránt meghaladja a 450°C-ot!!! A légnyomás a földinek 95-szöröse, és a légkör főleg széndioxidból áll. Aránya 96%. (Megjegyezzük, hogy a Föld őstörténetében, feltételezések szerint, a légkör túlnyomó részét ugyancsak Széndioxid alkotta!) A bolygó fölött vastag, többrétegű felhőpárna helyezkedik el, ami megakadályozza a felszínre való rálátást, ezért optikai úton, szemmel nem láthatjuk. A felhőrendszer felső régiójában rendkívül nagy a légkör áramlási sebessége, ami magával ragadja az ott található felhőketés melyek négy nap alatt megkerülik a bolygót, mintha ennyi lenne a bolygó tengelyforgási ideje.

Fölvetődik a kérdés: mégis, hogyan alakulhatott ki ez a bolygó, ha ennyire különbözik a Földtől? A bolygók egyidejű keletkezésének elmélete aligha tartható! De a meglepetések még hátra vannak!

A rendelkezésünkre álló megdöbbentő tények és szélsőséges adatok birtokában, hol vagyunk már attól, amikor a Vénuszban a Föld testvérét láttuk, amikor feltételeztük, hogy nagy valószínűséggel ugyanolyanok a környezeti-fizikai feltételek, mint a Földön, legfeljebb egy kicsit melegebb van, párásabb a levegő, de az élet lehetőségei ugyanúgy adottak, mint bolygónkon. Az elénk táruló kép pedig fölhívta a figyelmet arra, hogy mennyire hiányosak ismereteink a bolygók kialakulásáról, hogy mennyire nem egyszerű egy, az élet csíráját, sőt, a magasabb rendű értelmet hordozó égitestet „létrehozni".

VULKÁNOSSÁG: A Vénusz felszínén minden szempontból az aktív vulkánosság jelei tapasztalhatók, melyek messze felülmúlják a Föld hasonló

és egyben lenyűgöző jelenségeit. Ez a megfigyelési tény egyértelműen

a bolygó kéreg alatti gazdag hőháztartására mutat. A felszínen hatalmas, 30-60 km átmérőjű vulkáni eredetű kráterek találhatók, melyek gazdagon ontják magukból a lávát, és óriási területeket öntenek el izzó magmával. !

A Vénusz felszínén pajzsvulkánok tucatjait figyelték meg melyek a bolygó fortyogó lávafazekai. Lemeztektonikát gyakorlatilag nem észleltek. Ez nem különösebben feltűnő, hiszen a bolygó forgása lassú, nincs holdja, mint a Földnek, így a gravitációs feszítés a magmát a Nap részéről is csak minimálisan mozgatja. A Vénuszbeli vulkánokat a bolygó belsejében található gazdag hőtartalmú anyag kavargó gomolyáramlása hozza létre. A szilárd anyag a hatalmas energia elvezetését csak hővezetéssel nem képes megoldani, az nagy területeken szinte képlékennyé válik, és sok helyen az izzó lávatömeg

olvadt állapotban a felszínre tör.

A VÉNUSZ 10X TÖBB ENERGIÁT SUGÁROZ :Az észlelt, a földi méreteket jóval meghaladó vulkáni tevékenység alapján feltételezEM hogy a Vénusz geotermikus

energiája sokszorosa a Föld geotermikus energiájának! Gyanús!!

Az üvegházhatás, melynek okozója a vastag, sűrű légkör és az ugyanilyen

jelzőkkel bíró különleges összetételű felhőzet, másrészt a kimagaslóan magas belső hőtartalom, mely a földinek sokszorosa, ugyancsak oka kell legyen a bolygó rendkívüli forróságának. A Vénusz kb. 10-szer több energiát sugároz

ki, mint amennyit a Naptól kap.

HONNAN EREDHET EZ A HATALMAS BELSŐ ENERGIA: a Vénusz egy, a kozmikus időskálán nem régen „felrobbant" héjától megfosztott csillag viszszamaradt magja, maradványa, mely sok radioaktív elemet tartalmaz, s melyeknek még nem volt idejük elbomlani. az egyik lehetőség, hogy a Vénusz Naprendszeren kívüli eredetű. Kaptációval, befogással került Naprendszerünk fogságába, kozmológiai értelemben nem is olyan régen, néhány százmillió évvel ezelőtt. „Tragédiája" sem itt történt. A Plútó is befogással került Naprendszerünkbe Scharon nevű holdjával együtt. Talán még később, mint a Vénusz.

VÉNUSZ-NAP KETTŐS CSILLAG ?: másik lehetőség is: a Vénusz és a Nap egy kettős csillag volt, csak a Nap a Vénusz-csillag anyagát elszívta, elrabolta. A Nap akkor még nem izzott, jelentős hőtermelése nem lehetett, de tömege már rendkívül nagy volt. Közöttük egy gázhíd alakult ki, mikor a Vénusz-csillag egy intenzív energiatermelési szakaszba ért. Ezen a hídon, mint egy csapon átfolyt a Vénusz-csillag anyaga a Napba. Visszamaradt egy izzó lávatömeg, mely a csillag nehezebb elemekből álló magját képezte. Ez rendkívül sok radioaktív anyagot tartalmazott, mely még évmilliárdokig biztosította és még napjainkban is (jórészt) biztosítja a bolygó izzását.

Ezután a Nap kigyulladt, a Vénusz pedig bolygóvá fogyott, karcsúsodott. A leírt folyamat lehetett Naprendszerünk egy minőségi átalakulásának okozója évmilliárdokkal ezelőtt. Az elmondottak alapján jól értelmezhető a Vénusz lassú forgása és különösen magas hőmérséklete. A stabil pályaelemek némileg utalnak a két égitest esetleges szorosabb kapcsolatára, közös kozmikus történelmére. Ugyanakkor a leírt jelenség, a csillagok közötti anyagáramlás, rég megfigyelt égi jelenség a világűrben, az ott nagyszámban előforduló szoros kettősök között.

A második esetben az Ősnaprendszer nagy valószínűséggel 3-4 jelentős égitestből állhatott: a még begyulladás előtti Napból, a Vénusz-csillagból és a Jupiterből (esetleg a Szaturnuszból). A többi bolygó (vagy legalábbis azok többsége) csak a kozmikus kataklizma lefolyása után kerülhetett befogással a Naprendszerbe. Ilyen a Merkúr, a Föld-Hold rendszer, a Mars, a Plútó és a különös tengelyforgású Uránusz. A Mars és a Hold folyómedrei azt mutatják, hogy azok felszínén hajdanán aktív klimatikus viszonyok uralkodtak. Valamikor, évmilliárdokkal ezelőtt vastag légkörük, meteorológiájuk volt, felszínük jelentős részét víz borította. A jelenlegi vizsgált állapot a Nap sugárzó hatására jött létre.