Különválasztható -e a gravitáció tér görbítésre és az időre gyakorolt hatásai? Működnének -e egymás nélkül is?

A privire: Én nem vagyok fizikus, szóval kérem javítani, ha rosszul írom, de amennyire tudom, a téridő torzulása (pl. hosszkontrakció) és az idődilatáció nem függetlenek, hanem ugyanannak a jelenségnek a különböző megnyilvánulásai. Talán még következnek is egymásból, oda-vissza.

A mágneses mezővel és a téridő torzulással kapcsolatban csak keresgéltem, itt hátha van válasz a kérdésre:

[link]

(Keress rá a magnetic szóra.)

[link]

A probléma abban van, hogy egy természeti állapot jellemzésére van egy szakzsargon, nevezetesen itt a tér (és egyebek) ilyen olyan torzulása, amit a laikus nagyközönség a saját tapasztalatai szerint valamiféle olyan dolognak képzel, mint mikor egy véges tárgyat megcsavarunk. Erről szó sincsen.

Amiről van, az az, hogy adottak a fizikai törvények, amelyeket különféle egyenletekkel írunk le. Ezeket klasszikusan az euklideszi geometriában fogalmazzuk meg. Amikor azonban ezeket tömeg jelenlétében vagy fénysebességekhez közeli sebességek esetén írjuk fel, problémák keletkeznek a megoldásokkal, mert vagy nincsenek, vagy mások, mint a valós tapasztalataink. A tudományban ellentmondás nem lehetséges ,tehát kellett keresni olyan módszereket, amivel - jellemzően mikrovilágban játszódó jelenségek - kiszámítása helyes eredményre vezet. Időközben Bolyai és mások sok egyéb geometriát is leírtak, amelyek a geometriai axiómák megváltoztatása alapján volt lehetséges. Így derült ki, hogy nem kell a szabályokat leíró egyenleteket megváltoztatni, elég más geometriát használni. Nevezetesen a tömeg jelenlétében a teret egy olyan geometria írja le, amelyet közönségesen torzultnak nevezünk az euklideszihez képest.

Az idő- és térdilatáció, a torzult tér és társai tehát egy bizonyos tulajdonság köznapi szavakkal való leírása, valójában masszív egyenletek meghatározott feltételek melletti megoldásai csupán. Az idődilatáció például egy "hasonlat" ami segít megérteni, hogy fénysebesség közelében mi történik, mivel közönséges ésszel abszurd, hogy a sebességem nagyobb, és nem teszek meg hosszabb utat ugyanannyi idő alatt. Vagy ugyanazt az utat nem rövidebb idő alatt teszem meg. Az abszurditás abból fakad, hogy mindezt (önkéntelenül) közönséges hétköznapi viszonyaink mellett képzeljük, miközben ez nem igaz.

Például mérjük az időt, utat. Különbözőket. Hogyan egyeztetünk? Átkiabálunk egymásnak (áttelefonálunk), és lehetőség van mindent összevetni. Azonban fénysebesség közelében ilyen nincs. "A" megy "B"-hez képest 0,999 fénysebességgel. 'A" nézi az óráját, méri a távolságot. "B" is. De egyeztetésre nincs mód. Nincs mivel, nincs hogyan. Majd ha találkoznak ismét. Csakhogy ki és milyen módon veti egybe, hogy a két fél eltérő beszámolójában (sőt, eszközében) való eltérés mitől van? Sőt, azt se próbálta senki, hogy mi lesz az órájával fénysebesség mellett. Vagyis precízen azt kellene mondani, "a számításaim azt mutatják, olyan, mintha késne (lassabban menne) az órám". Mert ekkor nem lesz ellentmondás a számítások és a valóságos észlelések között. Ezt hatalmas körmondatok helyett egyszerűbb úgy mondani, idődilatáció, tértorzulás stb. Ezt azonban hétköznapi fogalmaink szerint venni és úgy folytatni a gondolatmenetet, végzetes félreértés. A legfőbb gond benne pedig az, hogy nincs mód a félreérést megmagyarázni, a tévhit tartós és rögzült lesz. És a kontinuitáshoz szokott agyunk beleőrül a kvantáltságba, ha nem ragaszkodik végletekig az egyszerű ám hibás téveszmékhez.