Tegyük fel, csak elméleti szinten, hogy képesek vagyunk elérni a fénysebességet, sőt, annál gyorsabban menni. Akkor mi történne? Visszafele telne az idő?

Ha a rel. elmélet képleteibe behelyettesítesz egy c feletti sebességet, akkor igen, az jön ki, hogy visszafelé telik az idő.

Csak a fénysebesség átlépése nem lehetséges. Se fel-, se lefelé.

A fénysebességnél nagyobb sebesség viszont elvileg lehetséges.

Ha léteznek a tachionok, akkor azoknak visszafelé telik az ideje és ők a fénysebességre lelassulni nem tudnak, csak gyorsabban tudnak menni.

Aminek meg nincs tömege, lásd foton, az meg semmilyen más sebességgel nem tud haladni, csakis pontosan fénysebességgel.

> Tegyük fel, csak elméleti szinten, hogy képesek vagyunk elérni a fénysebességet

Akkor nem azok a törvények uralkodnak a fizikai világban, amiket ismerünk. Hogy ebből a más – ismeretlen – fizikai világ törvényeiből mi következik, arra természetesen nem lehet válaszolni.

> Visszafele telne az idő?

Az idődilatáció képlete pl. így néz ki:

t' = t * 1 / √(1 - v²/c²)

Ugye ha v=c, akkor a v²/c²=1, így a gyök alatti kifejezés nulla, a nevező is nulla. Nullával meg nem nagyon lehet osztani…

Viszont ha v>c, akkor a v²/c² egy egynél nagyobb szám lesz, így a gyök alatti kifejezés negatív lenne. Negatív számból a valós számok halmazán nem lehet gyököt vonni. Komplex számok halmazán meg a fénysebességnél gyorsabb tárgyon a mi nézőpontunkból az idő komplex szám lesz. Hogy mit jelent az, hogy az idő egy komplex szám, ahhoz meg – fizikai megfigyelések hiányában – nem tudunk értelmezést, interpretálást rendelni. Nem visszafelé telik az idő – akkor az időnek negatívnak kell lennie –, hanem a fene tudja hogyan.

De eleve a fénysebességnél gyorsabb tárgy önmagában problémás, hiszen az ugyanúgy nem tudja átlépni a fénysebességet. Értsd: Ha létezne ilyen tárgy, nem tudna a fénysebesség alá lassulni. Oké, csak mi a helyzet, ha ütközik egy másik ilyen tárggyal?…

Ugyanez a helyzet a hosszakkal – mint irány nélküli skalár mennyiséggel –, meg tömeggel is, azok is mind komplex számok lesznek. Ezekhez sem tudunk interpretációt rendelni.

> Azt tudjuk, hogy minél gyorsabban utazunk, annál lassabban telik számunkra az idő.

Pontosabban a speciális relativitáselmélet alapján az egymáshoz képest mozgó inerciarendszerek a másik viszonyítási rendszer óráját kölcsönösen késni látják.

> Szóval, ahogyan közeledek a fénysebességhez, úgy azt látnám, hogy a Föld egyre gyorsabban kering, mert ugye nekem egyre lassabban telik az idő, mert egyre gyorsabban megyek.

Pont ez az, te is lassabbnak látnád a Föld forgását. Hiszen a sebesség önmagában a klasszikus fizikában is relatív mennyiség. Te mozogsz a Földhöz képest, vagy a Föld mozog hozzád képest? Nincs különbség, nincs egy abszolút viszonyítási rendszer, amihez képest ezt el lehetne dönteni. Viszont hogy az űrhajó egyeztetni tudja az óráját a földi órához, hogy melyiken telt el több idő, ahhoz vissza kell jönnie, vagy legalábbis azonos sebességre kell lassulnia. Na itt nem mindegy, hogy melyik mekkora gyorsuláson esik át.

> De mi történne, ha én tovább gyorsítanék?

Gyorsíthatsz, csak nem fogod átlépni a fénysebességet.

Kis kiegészítés:

Van a speciális relativitáselmélet. Amúgy nem túl bonyolult a fizikája, én 14 évesen simán megértettem az alapjait. Einstein eléggé olvasmányosan is írta meg, vonatokkal, töltéssel, meg kalauzokkal példálózva. Ennek az egyik következménye az, hogy nem lehet a fénysebességet átlépni. A másik következménye meg egy a newtoni fizikától gyökeresen eltérő tér- és időszemlélet.

Sokan ott követik el az ilyen fénysebességet boncolgató példákat, hogy kiragadják az egész speciális relativitáselméletből az az egyetlen következtetést, hogy nem lehet fénysebességnél gyorsabban haladni. De mindezt a a newtoni fizika tér- és időkoncepciójában, a newtoni fizika törvényein belül próbálják meg értelmezni. Ez kb. olyan, mintha valaki csak lovaskocsit látott volna, aztán elmagyarázzák neki, hogy az autóban a motor kicsit olyan, mint a ló a lovaskocsinál. Mire az illető olyan kérdéseket kezd el feltenni, hogy akkor hogyan patkolják meg a motort, hogy lehet lecsutakolni, és mennyi zabot eszik…

Ne tegyünk fel olyant, ami nem létezik, mert arra törvények és ismeretek hiányában bármi meg az ellenkezője egyszerre jó válasznak. Azért járunk a földön, mert vannak természettörvények. Azért iszunk vizet, mert vannak természettörvények. Ha nem vesszük figyelembe őket, akkor vagy semmi sincs amiről beszélni se lehet, vagy más szabályok vannak, amiket előbb ismerni kéne a válaszhoz (sőt, a kérdéshez).

Van egy idevágó termésszettörvény, közelebbről az agy működése. Az ismeret nem más, mint tapasztalat. Ha kellő mennyiség van, akkor az agy képes elvonatkoztatni, absztrahálni is. Azonban rögtön utána bizonyítási kényszere (tapasztalatszerzés) támad.

Na most, mikor az ember új ismereteket akar szerezni (például olvasással), akkor annak megértése az addigi ismereteitől függ. Mégpedig úgy, hogy olvas és értelmez a saját tapasztalatai alapján. Mint 2*Sü példájában, akinek fogalma sincs a motorról, a példát úgy értelmezi, ahogy ő a lovat ismeri. Annak enni kéne, annak patkó kéne, és még sok más. És nem érti, mi a baj az ő gondolatával. Röviden ezt úgy mondjuk, a szerző leír valamit adott szándékkal és adott közönségnek. Ha ők olvassák, az olvasat értelmezése nagyjából megfelel a szerzőének. Ha mások, akkor az is lehetséges, hogy az olvasat gyökeresen más jelentésű. És az olvasó a tévhitéről nem hajlandó lemondani. Erre két oka is van. Egyfelől ott a saját tapasztalat (olvasmánya), másfelől borzasztó dolog elismerni , hogy az ember ennyire nem tud semmit (a témában).

A kis hiányosság esetén az olvasó gyanút fog, vagy absztrakcióval rájön, hogy nem érti. Aztán vagy annyiban hagyja vagy pótolja a megértéshez szükséges ismereteket. A nagy hiányosság esetén viszont nincs ember, aki a tévhittől az olvasót el tudja téríteni.

Ugyanakkor ez a jelenség érthető, az emberi kíváncsiság a magyarázat rá. Kíváncsinak, érdeklődőnek lenni bárki joga, akkor is, ha képessége nem elegendő. Ilyenkor megpróbálhatjuk javasolni a módszeres felkészülést, hivatkozva arra, hogy lám, ha ezt nem teszi a delikvens, bizony sok olyan tapasztalata lesz, hogy nem nézik normálisnak. És legalább ez elkerülhető.