G. Bruno ezt mégis, honnan horgászta? /többi lent/

Tényleg ezt állította. Nem szó szerint, de a lényege ez volt.

"nyilvánvaló, hogy G. Bruno fentebb írt megfigyeléseit valamiféle instrumentum nélkül bajosan tehette"

Viszont ismerte Kopernikusz nézeteit, valószínűleg már Brahe nézeteit is, aztán bölcsen képes volt interpolálni azt, amit tőle átvett.

Gondolom Kepler eredményei már nem jutottak el hozzá, bár nem lehetetlen, a Mysterium Cosmographicum 1596-ban jelent meg, Bruno meg 1600-ban került máglyára.

Brunónak elég érdekes élete és elképzelései voltak.

Igazi eretnek volt, a szó hagyományos értelmében. Volt nagyjából 30 olyan gondolata, ami elütött a Bibliától és az akkori tudományos ismeretektől is, és ezekből EGY bejött.

Ez meg így nem csoda! Vak tyúk is talál szemet...

Sajnos a másik 29-et még csak említés szintjén sem szokták felsorolni sehol.

A 16. században sokat fejlődött a csillagászat.

Egyrészt az ember világának kiemelt szerepe már a heliocentrikus modellel megkérdőjeleződött (habár ezt akkoriban még kevesen követték meggyőződéssel). De innentől egy bátrabb gondolkodó már könnyebben felvethette, hogy nem csak a Föld, de akár a Nap sem olyan hú de nagy valami, hogy mindenképp körülötte kell forogjon minden.

Másrészt, akkoriban úgy gondolták, hogy a csillagok a Naprendszeren kívüli nagyon nagy, örök és állandó gömbhéjra (szférára) rögzített objektumok. Ám ebbe a modellbe vetett hitet bizonyos megfigyelések (például üstökösök érkezése, vagy az 1572-es szupernóva feltűnése) lassacskán kezdték elbizonytalanítani.

Egyébként szinte mindegy, hogy az egyéni csillagokat szabad szemmel vagy egy kisebb távcsővel szemléled (az utóbbival tett 17. századi felfedezések sokkal inkább a Naprendszerhez köthetők). Használtak viszont másféle műszereket minél pontosabb égi pozíciómérésre.

Szóval nagy cucc, hogy Brunonak eszébe jutott ilyesmi, de még mindig jobban érhető, mint a másfél századdal korábban élt Nicolaus Cusanus esetében, aki ráadásul magas egyházi tisztségeket viselt...

A természettudomány (sőt, a tudomány) lényege, hogy a megfigyeléseket rendszerbe állítja és megpróbálja kiterjeszteni. A tudomány ellentmondásmentes és nyitott. Aki tehát eszerint gondolkodik, a korabeli elképzelésekről könnyen belátja, hog azok tévesek. Fent említették kortárs csillagászok neveit, akik komoly méréseket végezve jutottak el olyan elméletekig, amelyben a mai univerzumkép fogalmazódik meg.

Ugyanúgy ahogy ma, az ilyesmi az adott ember igényességén és (tudáson alapuló) rendszerező, absztrakciós képességén múlik.