Ha nincs súrlódás, akkor miért nem jók a hagyományos rakéták a csillagközi utazásokhoz?

"mehet gyorsabban a rakáta a gázsugár relatív sebességénél, csak ahhoz tömeg kell, az impulzusmegmaradást kihasználásával."

Pontyossan. :D

"Ha a kiáramló valami tömege a nagyobb, akkor a rakéta fog gyorsabban menni."

Ha jól belegondolok, ezen az elven a rakéta-elvnek felel meg egy sima, bitumenen guruló kocsi is. Löki hátra a komplett földgolyót.

Tök ugyanaz az eset, csak a hátradobott és előre haladó anyagtömeg aránya "kicsit" eltér. :)

1. A technológia meghatározza az üzemanyag jellegét és a kiáramló gáz sebességét és tömegét. Ebből kiszámítható az elérhető emelőenergia mennyisége. Azt összevetve a föld (nap) gravitációs hatásával, eldől, hogy a rakéta távozik-e vagy sem.

2. Az előbbiben a hatás ellenhatás törvénye érvényesül, tehát a kiáramló tömeg sebességéből és tömegéből származó energia egyenlő a rakéta (csökkenő) tömege és sebessége által meghatározott energiával. Ebből jön, a rakéta aktuális sebessége. Természetesen akkor, ha közben egyéb hatásoktól, azaz más égitestek gyorsító/fékező hatásától eltekintünk.

3. Minden rakéta adott célhoz tart. Csak úgy nem lődözünk ki semmit. Ebből következik, hogy előre ki kell számítani a teljes pálya összes erőhatását. Ez a gyakorlatban nagyobb távolságokra (mondjuk a Jupiteren túlra) gyakorlatilag lehetetlen, ehhez az űr minden objektumát, annak bármely pillanatban elfoglalt helyét és tömegét ismerni kell. És ekkor a számítások bonyolultságáról még szó se esett. Mindebből az következik, hogy minden pillanatban számolni kell, hogy a rakéta az elképzelt pályához képest merre megy. Amennyiben pedig eltérés van (és garantáltan lesz), akkor pályamódosítás kell. Itt nem az számít, mennyi üzemanyag kell ehhez, hanem az, hogy a cél eléréséig folyamatosan kell. És minél messzebbre megy, annál bonyolultabb, ezért relatíve több energia kell, mint ugyanakkora hatáshoz közelebb. Vagyis az összes súlyt úgy kell meghatározni, hogy a célba érésig legyen üzemanyag, különben csakannyi mondható, megtett akkora távolságot. De hogy hová ért?...

Összesítve az eredeti kérdéshez. A világűrben a földi értelemben vett súrlódás is van. Csak nem úgy és nem ismerjük. Ugyanis a súrlódást itt a különféle sugárzások adják, a világűr földi környezetében ilyen például a napszél. A nagyobbik baj azonban az, hogy a világűrben mindenütt van gravitáció, hol kisebb hol nagyobb. Vagyis ha ezeket nem vesszük figyelembe, felgyorsul mint a veszedelem, és nem repül a végtelenségig. Hanem például becsapódik tehetetlenül egy csillagba. Vagy nem csapódik, csak az befogja és ott kering. Ennek elkerülésére, a terv végrehajtására kell az üzemanyag a világűr bármely szegletében. Hol több hol kevesebb, de nem nulla.