Egy fajnak van-e "kollektív" biológiai órája, mint az egyedeknél a telomer?

Nincs.

A faj élete, elterjedtsége sok mindentől függ, és akár szakaszos is lehet (majdnem kipusztul - újból felvirágzik - és ezt sokszor egymás után).

Csak az elemi logika alapján nyilván kell lennie, ezért van az, hogy pl. egy kutya általában 7-14 évig él.

Egy guppi 1-3 évig.

Bizonyos teknős fajok akár 300 évig is.

#2, valamit összekevertél. Itt nem az egyedekről van szó, hanem arról, hogy a fajnak van-e életkorlátja.

Nincs.

Még ha nincs is ilyen beépített óra, bennem egy kérdés merült fel.

A beltenyészet.

Mert az bizony tud egy populáció karrierjét befejező eredményt okozni.

Kérdés, hogy a beltenyészet kialakulásának idejét a populáció nagyobb mérete csak kitolja, akár exponenciálisan is, vagy bizonyos egyedszám felett nem is jöhet létre ebből származó kollektív degenerálódás.

Szóval nem tudom, hogy egy komplett faj esetén az ilyetén degeneráció csak kitolódik mondjuk millió évekre, vagy megszűnik létezni, mert a folyamatos új mutációk elterjedése kiüti.

#Kérdező

Nem hiszem, hogy volna ilyen. Eleve, a többsejtűek életével elég nehezen összevehető egy faj időbeli változása. Mit tekintesz a faj születésének. És ha egy fajból kettő képződik, azt minek tekinted?

Ha már mindenáron egy élőlényhez akarjuk hasonlítani egy faj történetét, szerintem jobban összevethető az egysejtűek szaporodásával. Az osztódás hasonlítható a fajképződéshez, és így az is látszik, hogy ahogy az egysejtűeknél sem beszélhetünk öregedésről (általában), úgy a fajoknál sem. De ez is csak egy analógia, nem megfeleltethető a kettő egymásnak.

(Emellett nem csak a telomerek hossza befolyásolja az öregedést, bár tény, hogy fontos a szabályozásában.)

#Wadmalac

A beltenyészet mértékét alapvetően a populáció nagysága befolyásolja (illetve hathat rá még a nem véletlenszerű párválasztás is, de az általában épp csökkenti a beltenyészetet). A beltenyészet mértéke pedig azt befolyásolja, hogy mekkora a homozigóta allélpárok aránya. Itt le is vezetik:

[link]

Ebből elég logikusan látszik, hogy nagy populációban nem lesz jelentős hatása a beltenyészetnek. A beltenyészet önmagában nem befolyásolja az allélgyakoriságot. Ráadásul mellette egy reális populációban vannak mutációk is, így jó eséllyel két távoli rokon esetében egy adott allél akkor sem ugyanolyan, ha ugyanattól az alléltól származnak.

Amúgy a logika azért sem működik, mert a fajképződésnél semmi nem indokolja, hogy csökkenjen a beltenyészet (sőt, egyes típusoknál kifejezetten növekszik). Magyarul ha a logikád működne, mostanra az összes ivarosan szaporodó fajnak irgalmatlanul beltenyésztettnek kéne lennie.

Amúgy a beltenyészet (és a drift) okozhat súlyos problémákat kis méretű populációkban, de még ez sem vezet feltétlenül a faj kihalásához, ahogy a gepárdok esete mutatja.

[link]

Sadam: Köszönöm.

Szóval egy faj esetében a "genetikai elöregedés" kifejezés értelmetlen, sosem történhet meg?

Én egy faj esetében nem tudom értelmezni a "genetikai elöregedés" kifejezést. Mit értünk ezalatt?

Nyilván kis populációkban megtörténik a genetikai leromlás (a beltenyészet és a drift miatt), de ez nem a populáció korától függ, hanem a populáció méretétől.

Egyes esetekben (például baktériumtenyészetekben) megtörténhet, hogy a populáció előbb-utóbb "elöregszik", de itt nem genetikai tényezők miatt van így, hanem a tápanyagok fogynak el, vagy más okból lesznek kedvezőtlenek a környezeti tényezők. Szóval én nem tudok olyan hatásról, amit én a faj "genetikai elöregedésének" neveznék.

"Én egy faj esetében nem tudom értelmezni a "genetikai elöregedés" kifejezést. Mit értünk ezalatt?"

Amit a kérdező kérdez, csak nem egy "beépített óra" révén, hanem egyéb genetikai módon.

Az ötletet sok sci-fi tartalmazza, meg persze az ufómániákusoknak ez az egyik érve az állítólag idemászkáló kis szürkék vérfrissítési szándéka a mi DNS-ünk által, mert hogy a saját genetikájuk "elöregedett".

Szerintem először az egyed öregedésének célját kell megnézni, és arra fogunk jutni, hogy nincs evolúciós nyomás egy faj programozott kihalása felé. Épp ellenkezőleg, a folyamatos alkalmazkodás sokkal eredményesebb, mint más fajoknak átadni az életteret.

De megfigyelések sem utalnak rá. A fajok, ha tehetik, évmilliókon keresztül akár változatlan formában jelen vannak, és köszönik, megvannak.

Pl:

[link]