Miért gondolják a tudósok, hogy egy nap átköltözhetünk a marsra?

A felszin alatt, ahol jóval kiegyenlitettebb a hőmérséklet, jobban védve van a sugárzás ellen, elvileg probléma nélkül meg lehet csinálni már a mai technológiával is.

Nyilván, az első lakók nem azért fognak odaköltözni, mert jajj de szép a panoráma, hanem azért, hogy legyen hol lakniuk a bolygón, amig részt vesznek az alapok kiépitésében. Mondjuk egy marsbányász kolónia alapjainak létrehozásában, vagy valami hasonló.

Ha lesz is ilyen, akkor sem az elkövetkezendő években, hanem inkább az évszázad második felében válik majd esedékessé.

Amióta az eszemet tudom, negyven éve minden amerikai elnök a beiktatásán mondott beszédében megemlíti, hogy "és 20 év múlva elmegyünk a Marsra". Ez megy 40 éve. Hogy 20 év múlva ott leszünk.

Azért álmodozunk erről, mert ha ez megvalósulna, tudnánk sokminden olyat gyártani, amit most nem tudunk. Vagy nem olyan hatékony a mostani verzió, mint ami a Mars utazáshoz kell. Inkább az ehhez szükséges technológiát vágyjuk, mintsem konkrétan a Marsot.

Lakni rajta, na az még egy második turnusa az álmodozásnak. Mert aki az első telepesek közt lesz, az ottragadt élete végéig. Az első pár Marsra embert utaztató úrhajóra nem lesz retúrjegy.

Kéne oda egy kis levegő és víz, és rögtön felmenne az éjszaka -60 fokra.

Arra meg már van ember, aki bírja. Egy igazi oroszt pl. csak egy dolog vihet padlóra: ha befagy a vodka.

"Amióta az eszemet tudom, negyven éve minden amerikai elnök a beiktatásán mondott beszédében megemlíti, hogy "és 20 év múlva elmegyünk a Marsra". Ez megy 40 éve. Hogy 20 év múlva ott leszünk."

Hasonló a helyzet a fúziós energiával is. Mindig harminc évre van a jövőben.

Hasonló okokból.

Ahogy az adott célhoz szükséges tudomány fejlődik, úgy derülnek ki sorban az újabb hátráltató dolgok is.

Viszont éppen ma vagyunk abban a korban, hogy ezek a határidő-jóslatok először reálisak lehetnek.

A fúzió esetében ott a pár év múlva induló ITER, amit vagy negyven ország dobott össze, hogy anyagilag megvalósítható legyen.

Az űrkutatásban meg beindult az újrahasznosítható űreszközök, rakéták kora, ami radikális költségcsökkenést hoz.

Amúgy egy saját atmoszférájú marsi telep létrehozása, működése önmagában nem sokkal nagyobb kihívás, mint egy űrállomás, a gond az önellátó működés megvalósítása, a Föld-Mars távolság sok a biztonságos és megfelelő mennyiségű utánpótláshoz.

Persze a szkafander nélküli szabad kószálás egyelőre irreális, a terraformálás anyag- és energiaszükséglete több, mint amit a Föld nyújtani tud, az időigénye meg évszázadokban, ha nem évezredekben mérhető.