Az ember hogyan fogja bírni a mély űrt?

"Ha arról van szó, hogy a spacex valami forradalmi dolog kezdete, és már gyártják a modulokat a Hold körüli űrállomásra, és még ebben az évtizedben ismét Holdra, és a Marsra lépnek, akkor... ezért gondoltam, hogy akkor ez már eléggé aktuális lehet."

Aktuális lehet a megoldásokat keresni.

De az első utakhoz az említett problémák részleges megoldása is elég.

Az űrállomások mikrogravitációja tényleg jelentős egészségügyi probléma, de egyrészt egy Föld-Mars útnál hosszabb időt űrben töltött űrhajósok is tudtak regenerálódni, másrészt egyelőre semmit nem tudunk biztosan ,hogy ezek a problémák például mennyire jelentkeznének a marsi 2/3 G-nél. Egyáltalán nem biztos, hogy a csontrendszeri, érrendszeri problémák egyenes arányban állnak a gravitáció mértékével.

A forgatásos mesterséges gravitáció elvben jó, de gyakorlatilag nagyon nagy körön (minimum 100 m rádiusz) kel pörgetni ahhoz, hogy a coriolis-erőből származó mellékhatások ne tegyék pokollá az űrhajósok életét, plusz a tömegmozgások kiegyenlítése stabilan megoldható legyen.

A sugárzás-szigetelés valóban probléma, de ez is csak hosszabb távon.

A pár napos Apollo holdtúrák adatai megvannak, annyi terhelés "belefér".

Egy Föld-Mars út már valódi gond, főleg duplán, oda-vissza.

Az elegendő szigetelés megoldható ma is, a probléma ennek plusz tömegével, térfogatával van, ami jelentősen növeli az űrhajó méreteit és ezzel az építés és fellövés költségeit, nehézségeit.

A megfelelő mennyiségű víz, a poliuretán hab jó árnyékoló, ebből első amúgy is szükséges az útra, csak nem ilyen sok, tömege meg magas, a második meg ugyan könnyű, de sok plusz térfogatot jelent.

Amikor már ott vagyunk akár a Holdon, akár a Marson, a sugárzás-kivédés kisebb probléma lesz.

Az alacsony gravitáció esetleges káros hatása meg, mint írtam, nem tudjuk egyelőre.

Az egyre hosszabb túrák alatt ez majd ki fog derülni.

Korrekció, elütés miatt:

"a marsi 1/3 G-nél."