Minnél közelebb megyünk egy fekete lyukhoz annál lassabban telik az idő?

Kérdező, úgy fogalmazva talán érthetőbb a dolog, hogy eltérő gravitációs térben tartózkodó megfigyelő számára akkor telik lassabban a megfigyelt dolog sajátideje, ha a megfigyelt dolog tartózkodik az "erősebb" gravitációs mezőben.

Tegyük fel, én a fekete lyuk körül keringek az űrhajónkban, te pedig egy kis holdkompon (feketelyukkompon?) leereszkedsz a fekete lyuk eseményhorizontjához megvizsgálni valamit, majd onnan visszatérsz a kis kompon az űrhajónkhoz, hogy kivizsgáljuk az eredményeket. Tegyük fel, ez a távolság a Földön fél órányi ideig tartana a földfelszinig, meg fél óra vissza az űrhajóhoz, vagyis egy óra alatt járnád meg a Föld körül keringő űrhajóból indulva. Még vizsgálsz valamit odalenn egy óra hosszat, mintát veszel, igy tehát összesen két órába telik majd az út terv szerint.

Szóval, elindulsz lefelé. Te mit tapasztalsz az út közben? Semmi különöset, lemégy a fekete lyukhoz, ott molyolsz egy óra hosszát, majd elindulsz vissza az úrhajónkhoz. A karórádon figyeled az időt közben, minden rendben lévőnek tűnik, kettőkor indultál, teaidőre vissza is fogsz érni.

Án ezzel szemben azt látom, hogy elindulsz lefelé, és egyre lassabban süllyedsz. Eljön a teaidő, te még mindig csak alig kerültél lejjebb, a kötéllétra még szinte súrolja a komp tetejét. Eljön az este, még mindig alig nőtt a látszólagos távolság kettőnk között, és egyre csak lassulsz. Megszületik az unokám, végre megérkeztél, most kezded a vizsgálódást. Az unokám nagy emberré válik, egész bolygórendszerek irányitását felügyeli, megszületik az ő unokája, aki megvédi a csillagbirodalmat idegen lények támadásától, ünnepelt hős lesz, neki is megszületik az unokája, aki megfejti a Nagy Egyesitett Elméletet. Mindezen történések közben te éppen rejtvényt fejtesz a kis kompban, várva arra, hogy végre megérkezz a fekete lyuk pereméhez, és már kicsit kezded elúnni az indulásod óta eltelt 25 percnyi várakozást.

És mikor dolgod végeztével elindulsz vissza a komppal, és megérkeznél az űrhajóhoz, döbbenten tapasztalod, hogy engem már rég elföldeltek (akarom mondani elfeketelyukaltak), az unokáimra már a kutya sem emlékszik olyan régen éltek, és az emberiség közben már belakta az egész galaxist.

Mindezt persze te is végignézhetted volna ha lett volna a holdkompon ablak, mint egy élő közvetitésben egy hosszú történelmi filmet, aminek a lejátszását egyre inkább felgyorsitják, ahogy haladsz lefelé. Mig odalenn vizsgálódsz, addig a "külvilágban" évezredek peregnek le egyetlen megélt másodperced alatt (tehát tulajdonképpen csak egy iszonyatos erejű és intenzitású fénycsóvát kapsz a külvilágból az arcodba, belesűrűsödve félmillió évnyi történéssel), és csak akkor kezd lassulni az élő mozifilm, amikor elindulsz felfelé az űrhajóhoz.

Persze, ez csak egy, kizárólag az időtorzulás szemléltetésére kitalált kis sztori volt, semmi egyéb tekintetben nem állja meg a helyét, spagettizálódás, sugárzás, bezuhanó törmelékfelhőkkel történő konfrontáció, satöbbi satöbbi miatt :)

*minél.

Ha elég nagy a fekete lyuk, akkor az eseményhorizonton és azon kívül a görbület elég kicsi, és jó közelítéssel a gravitációs mező homogén, nincsen érzékelhető ár-apály erő.

> „The point at which tidal forces destroy an object or kill a person will depend on the black hole's size. For a supermassive black hole, such as those found at a galaxy's center, this point lies within the event horizon, so an astronaut may cross the event horizon without noticing any squashing and pulling, although it remains only a matter of time, as once inside an event horizon, falling towards the center is inevitable.”

[link]

A torzítás szükségszerűen egyre nagyobb lesz, el tart a végtelenbe, tehát ha átesel a horizonton, akkor előbb-utóbb spagettivá nyúlsz, majd az atomjaid is, szóval biztos hogy meghalsz.

Ha elég nagy a FLY és sok idő amíg eléred a szingularitást vagy a környékét, akkor lehet hogy te már nem éred meg, hanem csak az unokáid nyúlnak spagettivá.

Az idődilatációs hatás még nagyobb, ha a fekete lyuk nagyon nagy sebességgel forog.

Konkrétan éppen az említett filmben ezzel a plusz hatással szándékozott Kip Thorne tud. tanácsadóként elérni, hogy elég nagy legyen az időtorzulás anélkül, hogy a bolygó ilyen közelségben porrá szakadjon a grav. erőktől.

Nem lehetetlen, csak irreális.