Egy kvantumrendszer számára a külvilág is kvantumrendszer?

Nem tudom, mi nem volt érthető belőle, hogy ha a tudóst begyömöszölöd a kvantumszámítógépbe, és ő éppen kvantumállapotban van, akkor számára 𝐧𝐢𝐧𝐜𝐬𝐞𝐧 külvilág?

Ha megjelenik a külvilág, akkor megszűnik a kvantumrendszer.

Amúgy a jelenleg létező legnagyobb kvantumrendszer a C60-as molekula.

Tudósnak azért ez egy kicsit kicsi.

Két rendszer közti információforgalom összedönti a szuperpozíciót.

Ha jól értelmezem, a kérdés lényege az lenne, hogy mindegy-e az információforgalom iránya, mindkét irányú forgalom mindenképpen összedönti-e a hullámfüggvényt.

Nem vagyon kvantumfizikus, így ez számomra is kérdéses.

Nemigen lehet hétköznapi világban olyan két rendszert elképzelni, ahol ez az információ-forgalom színtisztán egyirányú és ezzel valamelyik rendszer szuperpozíciója nem sérülne.

Esetleg egy fekete lyuk eseményhorizontja lehet ilyen egyirányú gát.

De mivel éppen ezen gát miatt fingunk nincs a fekete lyuk belsejéről, a kérdés még nyitott.

A kérdés - ha úgy vesszük - elég triviális, mivel minden felfogható kvantumrendszernek, lévén, hogy a kvantumos világ törvényszerűségei az alapvetők, és a klasszikus fizikai törvények ezeknek csak határesetei. Ilyen alapon tehát a környezet is kvantumrendszer.

A fizika azonban modellalkotó tudomány, vagyis minden jelenséget azon a szinten kezel, amilyen szinten szükséges, vagy ahogy tud. Amennyiben egy leírandó kvantummechanikai rendszerrel kölcsönhatásban álló, és az időbeli fejlődését jó közelítéssel kizárólagosan meghatározó másik fizikai rendszer kvantumos viselkedése is lényeges, és le is írható ilyen módon a kívánt mértékben, akkor ezt a másik fizikai rendszert tekinthetjük az első egyfajta környezetének, és ebben az esetben ez kvantumos.

Amennyiben a környezet kvantumos időbeli fejlődésével nem kívánunk foglalkozni, és csak olyan értelemben tekintjük kvantumosnak, hogy a leírandó rendszerrel való kölcsönhatást követően őrizni fogja ennek a kölcsönhatásnak a nyomát (összefonódás), akkor csak minimális mértékben tekintettük kvantumosnak, de a modell szempontjából inkább a klasszikus fizikai rendszerek felé közelít (lásd pl. dekoherencia jelensége).

És van úgynevezett félklasszikus közelítés is, amikor pl. az elektromágneses teret klasszikusan írjuk le térerősségvektorral (és nem operátorral), a benne elhelyezett atomot pedig kvantumosan, és így vizsgálunk atomi átmeneteket.

Tehát a válasz az, hogy modellje válogatja.