Honnan tudja a tükörkép, hogy én honnan nézem?

A tükörben, ha nem magunkat sasoljuk, hanem a mögöttünk levő háttér képét, akkor az, hogy mit látunk a tükörben, függ a tükör síkjára mért látási szögtől. Amit azért nem értek, hiszen az adott fényrészlet a józan eszem szerint a tükör síkjának egy konkrét területére esik, amelynek nem kellene elmászkálnia amiatt, mert én éppen másik nézőpontból figyelem. Olybá tűnik, mintha a tükör "mögött" levő világ valós lenne, holott a józan ész azt diktálja, hogy a teljes kép csak az ezüstös színű felületen van rajta mint egy festmény, ezzel szemben a tükörben levő képet tudom forgatni a saját nézőpontommal (természetesen csak addig a határig, míg a tükör mögé nem lépek). Mi erre a magyarázat, ha ismert egyáltalán?