Energiából anyagot előállítva nem félő, hogy a létrejött anyag az abszolút inerciarendszerbe áll bele, és az a mienkhez képesti nagy eltérés miatt a labor falába csapódik, és visszaalakul energiává?

Az így keletkezett anyag nem "áll be" sehova, hanem a forrás tulajdonságait viszi tovább.

Vagyis, megmarad az össztöltés, egyéb állandók, stb.

Nem fog iszonyú sebességgel elindulni semerre.

Ja, még egy: abszolút inerciarendszer az nem létezik.

Ez folyamatosan történik sok helyen, pl. a növények leveleiben. A napfény energiája molekulákban kötési energiává alakul, ami nagyon picit(!) növeli az új molekula tömegét a kiinduló anyagok össztömegéhez képest. Amikor elégetünk egy darab fát, akkor (nagyon pongyolán) ez a kötési energia szabadul fel és melegíti a kezünket. Ilyenkor az atomos anyag tömege csökken.

A magreakcióknál persze jóval nagyobb a tömegdefektus, és azt már mérni is könnyebb, de kisebb energiaszinteken is ez történik.

[link]

Nincs abszolút inerciarendszer.

Minden viszonylagos.

Szóval nem, a létrehozott anyagod csak akkor száll el a búsba, ha a létrehozási környezethez képest jókora adag mozgási energiával is megáldod. Pl. q nagy nyomás.

Akkor bizony szépen gömbsugárzóan szétpukkan.