Valaki elmagyarázná a különbséget az elektronegativitás és az ionizációs energia között?

Az elektronegativitás nem függ össze a tömeggel, a a savasságot se keverjük ide. Láthatólag mégse vagy annyira tisztában a fogalmakkal.

Az EN és a Ei nem tök ugyanaz, de korrelál, nézd meg ezt a két periódusos rendszert:

[link]

[link]

Először is, ezt az ettől meg attól függ dolgot felejtsd el. Attól, hogy valami együtt mozog (korrelál), még nem biztos, hogy az A dolog csinálja a B dolgot. Például a fizetésem mérete összefügg az adóm méretével, ha az egyik nagyobb, akkor a másik is nagyobb. De nem tudok magamnak több fizetést csinálni azzal, ha több adót utalok a NAV-nak, mert nem a nagyobb adó csinálja a nagyobb fizetést. Ellenben fordítva, ha megemelik a fizetésemet, az megemeli az adómat is. Ha két dologról nem tudod, hogy melyik "csinálja" a másikat, akkor ne mondd azt, hogy ez X az Y-tól függ, mert lehet hogy fordítva, de lehet, hogy mindkettő egy harmadik Z dologtól függ valójában. Ugyanez igaz az atom méretére és elektronegativitására.

Amit értened kell (nagyon felületesen leírva), az az, hogy az atomban sokféle ellentétes erő és kölcsönhatás lép fel, amik összehozzák az összes tulajdonságát. Nyilván a legmeghatározóbb különbség az atomok közt az a protonok száma, ami definiálja azt, hogy milyen elemről beszélünk. Ezzel viszont definiálja az elektronok számát is, illetve kényszerűen azt is, hogy azok milyen pályán mozognak körülötte. A több proton ráadásul nagyobb magot is jelent (jellemzően egyre több neutron is van). Az elektronokat két erő mozgatja, szeretnének közel lenni a maghoz, de szeretnének távol lenni egymástól. A mag elektronokra kifejtett "vonzerejét" az határozza meg hogy mennyi a felszíni töltése. Ami viszont attól függ, hogy mennyi az össz töltése, és az mekkora felületre jut. Ha belegondolsz, hogy a magsugár növekedésével a felszín négyzetesen változik, de a töltés az nagyjából lineárisan, akkor rájöhetsz, hogy a felszíni "vonzerő" valójában arányosan csökken (kétszer több protonhoz kb negyedannyi felszíni töltés jár).

De a képet az is bonyolítja, hogy az elektronpályák sem egyenletesen növekednek, hanem például van egy geometriai ugrás az s és a p között, és ez bizony befolyásolja az elektronok kötődését a magjukhoz, így a távolabbi elektronokra jutó vonzalom-csökkenés nem biztos hogy aráányosan alakul az elektronok számával. És hát az elektronfelhő méretét pályák geometriája és az elektronok maghoz való vonzódása fogja kialakítani, azaz igazából nem az atom mérete "csinálja" az elektronegativitást, hanem az EN csinálja az atom méretét. (De nem egyedül az felel érte, ezért nem 100%-osan szoros a korreláció.)

Namost ez a sokféle erő és kölcsönhatás fogja kialakítani a mind az EN mind az Ei értékét. Mivel mindkettő érték nagyjából az elektronnak a mag felé való vonzalmát jelenti (mennyire akar közel lenni illetve mennyire nehéz leszakítani), ezért nyilván ezeknek az értéke is korrelálni fog. De itt sem mindig teljes a korreláció, mert pl az elektronpálya máshogy hat az egyikre és máshogy a másikra.

#2

"...mitől függ az elektronegativitás, ha nem az atom méretétől, tömegétől?"

A disszociációs energiáktól: az EN kvázi energia dimenziójú mennyiség, Pauling is először az Edissz -ből számolt, például a

H2 + Cl2 = 2 HCl

folyamatban a homolitikus és heterolitikus molekula hasítási energák figyelembe vételével. Vannak erre konkrét matematikai képletek is, nem tudom milyen szinten vagy többet nem akarok írni.