Mitől távolodik a Hold?

"Leegyszerűsítve a lényeg, hogy az árapály tetőpontja kicsit le van maradva a Hold pozíciójától (itt jön képbe a súrlódás), és ez a tömegbeli eltolódás gravitációsan visszahat a Holdra."

Az árapály súrlódásából keletkező energia nem hővé alakul? Az árapály súrlódásából származó energia mely része, és hogyan adódik át a Holdnak? Maga a gravitáció hogy tudja a súrlódási energia egy részét átközölni egy másik égitestnek? Csak annak tudja, amelyik égitest keltette a súrlódás? Hogy tudja az energia figyelmen kívül hagyni a két égitest között esetlegesen található más tárgyakat, és nem kapcsolatba lépni velük? Míg a tőlük távolabbi Holdnak átadni a teljes 100%-os energiát?

(Vagy ezt az energiát egy űrhajó is megkaphatná, és felgyorsulhatna? Vagy műholdak felfoghatnák az energiát, és leközölhetnék a Földre, mint villamos energia, a Hold meg többet nem távolodna?)

Illetve ez az energia hogyan haladhat át minden más tárgyon? Mégha a gravitáció át is halad mindenen, és leárnyékolni nem lehet, max a távolság tudja csökkenteni, de attól még a Föld gravitációja a Földdé marad. Hogyhogy ugyan az a gravitáció csak egy adott tárgynak (Holdnak) adja csak át az energiát, minden más olyan tárgyat figyelmen kívül hagyva, ami az előterében van? (Ezzel létre lehetne hozni egy fénysebességgel működő leárnyékolhatatlan információközlési formát bolygók között, nagyobb távolságoknál? Hiszen az adott információt csak egy adott vevő kaphatná meg.)

Én nem várok képleteket, szimpla magyarázat is elég.

#11, Ajvé! Ez már kicsit értetlenkedés szagú.

A súrlódás annyit jelent, hogy a dagályhullám nem halad akadálytalanul. Emiatt késik a hullám a Holdtól (ld. képek fentebb.) Az energia egy része biztos hővé is alakul, de nem az a fő tényező.

"attól még a Föld gravitációja a Földdé marad" - ??? Nem játszottál gyerekkorodban mágnesekkel?

"ugyan az a gravitáció csak egy adott tárgynak (Holdnak) adja csak át az energiát" - Ezt hol halottad?

És igen, a műholdakra is hat az óceáni víz gravitációja, de mivel nem egy hónap alatt kerülik meg a Földet, mindig más irányból hat. Amúgy meg annyira gyengén hat rájuk, hogy az egyéb pályamódosulásaik mellett ez nem látszik.

Próbáljuk meg egy hasonlattal:

Mondjuk egy madzag végén lévő kis súlyt pörgetünk a kezünkkel, a madzag másik végét tartva, légellenállástól, egyéb surlódástól eltekintve.

Ha nem mozgatjuk a kezünket, akkor elvileg a súly körpályán kering, állandó szögsebességgel. De ha a kezünkkel pici köröket írunk le, akkor gyorsítani (vagy akár lassítani) tudjuk a súly pörgését. Ha gyorsítani akarjuk, akkor a kezünkkel kicsit a madzag előtt kell járni, a kezünk szögpozíciója a súly szöge előtt ját. Nevezhetjük parittya hatásnak is.

A Holddal ugyanez a helyzet, csak itt madzag helyett gravitáció van, így a pályasugár nem kötött. A Hold keringését megelőző (annál előrébb járó) hatás pedig az óceáni dagályhullám. Ez kicsivel mindig a Hold előtt jár, emiatt a víztömeg gravitációja nagyon picit gyorsítani igyekszik a Holdat. Mivel a pályasugár nem kötött, a Hold a gyorsulás miatt külsőbb pályára kényszerül, távolodik.

Az ellenhatás, hogy a Hold is húzza a dagályhullámot, emiatt köröz a hullám körbe a Földön. Ez a hullám viszont akadályba ütközik (víztömeg súrlódása egymással, partokkal, aljzattal), ami a Föld forgása ellen hat, így a Föld nagyon picit lassul.

Ha a Föld együtt forogna a Hold keringésével (ahogy korábban írtam), akkor a dagályhullám állandó helyen lenne, nem mozogna a Földhöz képest. De mivel a Föld ennél gyorsabban forog, és a Hold keringésével azonos irányban, így a dagályhullámot "elsodorja", a hullám emiatt megelőzi a Holdat. A hullám tömege pedig így kicsit mindig gyorsítani igyekszik a Holdat. (Persze a Föld túloldalán is van egy dagályhullám, de az messzebb van a Holdtól, kisebb a köztük ható erő.)

[link]

Impulzusmomentum átadás: Képzelj el egy turmixgépet, aminek a lapátjait mondjuk egy jó nagy lendkerék forgatja, amit először üresen jól felpörgetsz. (Mondjuk súrlódás nélkül, állandó szögsebességgel forog.) Ha beleöntesz egy adag banánturmixot, akkor a turmix elkezd egyre gyorsabban keringeni, a lapátok tengelye viszont szép lassan lassulni fog. A lapátok (ill. a lendkerék) impulzusmomentuma (perdülete) átadódik a turmixnak, egész addig, amíg együtt nem forognak. Na itt a banánturmix a Hold, a lapátok (vagy a lendkerék) a Föld, a kettő között ható erő pedig a gravitáció.

#7/#13/#14 (a százalék alapján feltételezem, ugyanarról a válaszolóról van szó)

Jó a magyarázat. Ugyanakkor egy dologban ellentmondasz magadnak. A 7. és 13. válaszodban azt írod, a dagályhullám le van maradva a Holdtól, míg 14. válaszban azt írod, a dagályhullám a Hold előtt jár. (Ráadásul, ha jól látom, a képeken sem következetes az ábrázolás.) Melyik állítás igaz? Gondolom az, hogy a dagályhullám a Hold előtt jár, különben aligha tudná gyorsítani. (Ahogy azt le is vezetted a 14. válaszban.)

"azt írod, a dagályhullám le van maradva a Holdtól"

Igen, azt bizony rosszul írtam, bocsánat. Nem lemaradva van, hanem siet. :)

Igen, az első ábrán az omega-null mintha rossz irányba lenne rajzolva.

[link]