Léteznek virofág vírust evő vírusok?

Szerintem kezdjük egy kis alapozással.

A legtöbb definíció szerint az élőlények halmazába kizárólag sejtes felépítésű szervezetek tartoznak.

Ennek hosszú magyarázata van, nem mennék bele.

Tehát élőlények a baktériumok (a baktérium egy eléggé meghaladott fogalom, mert borzalmasan változatos rendszertani csoportot takar), az eukarióta egysejtűek, a gombák, a növények, és az állatok (klasszikus 5 országos felosztás, ami ma már meghaladott. De a lényeget jól tükrözi, és bizonyos szintű vizsgálódáshoz még teljesen elégséges).

A vírusok ezen kívül vannak. Nem élőlények.

Nem tudnak önálló anyagcserét folytatni a környezetükkel, nincsen önálló reprodukciós apparátusuk, önmagukban igazából semmilyen életjelenséget nem mutatnak. Obligált paraziták, azaz nem lehet őket élő rendszereken kívül elképzelni, hisz még a növekedésükhöz, táplálkozásukhoz sincsen meg a szükséges szervezettségük.

Fertőző genetikai információként lehet őket kezelni.

Egy olyan RNS vagy DNS molekula, ami működőképes sejteket programoz át, és gyártatja le önmagát újra és újra sok százas-ezres nagyságrendben, miközben tönkreteszi a gyártást végző sejtet.

Mindez becsomagolva egy fehérje burokba.

Ez persze nagyon túlegyszerűsítés, de ez kb egy vírus.

A fenti rövid összefoglalóból már látszik, hogy egy vírust nem tud megfertőzni egy másik vírus, mert a vírus csak olyan egységet (sejtet) tud megfertőzni, ami képes legyártani a következő generációnyi vírusokat.

A vírus ha tudna bármit is önmagában kezdeni, akkor nem kéne mindenben élő sejtekre támaszkodnia.

Egy vírus nem tud megfertőzni egy másikat.

Egy kicsit sete-suta analógiával élve: Egy nincstelen nem tud lopni egy másik nincstelentől.

A nincstelen csak attól tud lopni (azt tudja kihasználni) akinek van valamilye.

Így a hipotetikus láncod már az első lépésnél megszakad, mert vírus nem fertőzhet vírust.

Illetve a vírus az nem eszik. Legalábbis a szó klasszikus értelmében biztosan nem. Egy baktériumnál pl mondhatjuk hogy "eszik" (inkább a táplálkozik szót használjuk, mert szebb) mert végez anyagcserét a környezetével.

Pl a tejben élő baci felveszi a laktózt, és felhasználja saját anyagok előállítására, plusz energiát konzerváló molekulát állíthat elő.

A vírus nem eszik a gazdasejten belül.

A vírus a fertőzést követően már nem más mint egy csupasz DNS vagy RNS molekula, ami bejutva a sejt sejtmagjába ott integrálódik a sejt genomjába, és szépen felhasználja az ott működő transzkripciós enzimeket (ami ugye a vírusnak önmagában nincs).

Aztán a vírus információi szépen átíródnak messengerRNS-re, elszállítódnak a sejt riboszómáihoz (tulajdonképpen ezek mikroszkopikus kis fehérje gyárak), és ott lesz összepakolva az új vírusok kapszidja (burok, amiben majd benne lehet az új vírusok több kópiában előállított örökítőanyagai is).

Az első szép hosszú szöveget írt be, sokat dolgozott vele, kár hogy teljesen hamis :)

Egyrészt az élet definíciója kicsit bonyolultabb ennél és vannak olyanok, amikbe a vírus belefér, valamint olyan baktériumok (pl Rickettsia, amely parazitaként él más sejtek belsejében, nincs saját energiaanyagcseréje és magában teljesen életképtelen), amik erősen feszegetik az ő definíciójának határait.

Másrészt, igen, vannak a vírusoknak is vírusaik, amelyek szaporodásához egy másik vírusra van szükség és ellopva azok fehérjéit, gátolják a gazdavírus replikációját.

[link]

[link]

[link]

A vírus az élő és élettelen határán mozog. Gyakorlatilag csak egy becsomagolt genetikai kód (DNS vagy RNS).

Önálló szaporodásra képtelen, mindenképpen egy felsőbb rendű sejt fehérjeszintézisét kell felhasználnia.

Ennél fogva lehetetlen dolog a virofág vírus, mert két vírus egymás mellett csak úgy "van", nem tudnak egymással semmit sem kezdeni, mert egyiknek sincs saját anyagcseréje, ami révén szaporodni tudna.

Valójában mi is képtelenek vagyunk az önálló életre, az életfenntartásra más szervezetek által készített anyagokra van szükségünk.

Két iskola van az élet definíciójában, az anyagcserés (ez már ki lett fejtve) meg a genetikus; utóbbi szerint a test (és tulajdonképpen a sejt is) csak a gén (Dawkins szóhasználatával replikátor) módszere a másolódásához. Ahogyan a gát is a hódgének módszere a sikeres szaporodáshoz, annak ellenére, hogy a testen kívül van, ugyanúgy a vírus is csak kinyúl saját fizikai határain túlra a szükséges anyagok és energia megszerzéséhez. Jópár évvel ezelőtt olvastam a Science-ben azt a definíciót, hogy élő az, ami szaporodik és evolúcióval alkalmazkodik a környezetéhez.

Ami a virofágokat illeti, lenyúlja a másik vírus által készíttetett fehérjéket, amivel javítja a saját és rontja a másik szaporodási esélyeit, vagyis parazita, egy másik vírus parazitája, bár nem hatol be klasszikus módon annak a kapszidjába.

Igen itt van a kutya elásva.

Nincs olyan vírusfunkció hogy "evés".

Olyanra nem láttunk példát, hogy egy vírus egy másikat bármilyen módon elpusztította volna.

Az igazság az, hogy nem igazán hordozna semmi evolúciós előnyt az, hogy egy kapszidba burkolt kód rákapcsolódik egy másik kapszidra és felszakítja azt. Utána mi történik? Összeolvadna a két vírus? Ez egyszer megtörténne és ennyi. Utána már teljesen másik vírus lenne.

Ez a folyamat viszont a co-vírusokkal lezajlódhat ahogy fentebb írtátok is...de csakis bent a baktérium vagy sejt belsejében ahol a többi masinéria rendelkezésre álk.

Egyébként ha a természetben nem is jönne létre, ettől még mesterségeseb bizony kreálhatnánk hasonló mechanizmusokat.

Az még külön jó is volna, ha nem lenne patogén a kis kódunk. A lényeg, hogy a vírusunk vagy akár egy spéci fehérjemolekula elérné, hogy felszakadjon a kapszid és a vírus a környezetbe öntené ki az RNS/DNS tartalmát, ahol az hamar széthullik.

A kapszid (vagy egyes vírusoknál a sejt hártyákból kialakult lipidburok)még ezen kívül egy rohadt ellenálló kis szerkezet. A kapszid egy végtelenül optimális proteinpáncélzat. Pl ikozaéder, helikális szerkezetű, ami megvédi a gyomorsavtól is akár a genomját.

Tehát hogy ezt a proteinburkot valahogy áttörjük, például egy sejt emésztővakuóluma kell ami alacsony pHval szétrombolja.

Az a gond hogy a kapszid fellazításához már ilyen magasszintű sejtfunkciók kellenek. Vagy éppen speciális anti-kapszid fehérjék. Immunrendszer által termelt molekulák stb... Ilyenek lehetnek antivirális szerek.

...

Ezen okból kifolyólag én nem tudok jelenleg elképzelni olyan kapszidot ami felszakítja az adott vírus kapszidját.

"én nem tudok jelenleg elképzelni olyan kapszidot ami felszakítja az adott vírus kapszidját."

Az jó, mert ilyen nem is történik meg :) A technikai részleteket illetően javaslom a fenti wikipédia-linkeket.

Viszont ha kapszid nem is, speciális fehérjeszerkezetek felszakíthatják a másik vírus kapszidját.

Csak szerintem ebbe teljesen felesleges egy genom.

Az meg ismert téma. Bakteriofág a neve.

Azt kell megérteni, hogy a vírus tényleg olyan mint egy beburkolt idegen információs pakk. Kristály formában is létezik, ki tud kristályosodni.

Valóban billeg az élő és élettelen határán... de nem tud magában szaporodni.