Hogy egy toll fog-e, függhet-e a megfigyelőtől?

[link]

Itt leírják amúgy, hogy miért működhet levegővel is.

Kevésbé lesz csak pontos, de mondjuk ha lézerrel bombázod szegényeket, és interakcióba lép a fotonokkal, akkor megszűnik az interferencia, mert kiterjed az információs burok. Ugyanis ez már mérés.

Vannak ennél amúgy sokkal bonyolultabb kísérletek is (delayed choice, vagy quantum eraser), de egy biztos... nem számít az emberi tudat, mint megfigyelő. Lehet egy kő is az.

Érdekes kérdéseket vetnek fel ezek arról, hogy egyáltalán létezik-e objektív valóság.

"Érthetően, Schrödinger macska is akkor működne, ha sikerülne egy tökéletesen szigetelt dobozt készíteni, minden kölcsönhatástól, sugárzástól és információáramlástól mentesítve van a dobozon kívülre."

Bocs! Tehát, ha nézem azzal befolyásolom az eredményt?

Ha a dobozt nézed, akkor nem.

...de ehhez lebegő macska kéne, mert már attól is összeomlik a rendszer ha egyetlen termális sugárzás elhagyja a macskát, becsapódik a falba, ez pedig detektálható már. Eleve a macska hősugárzik, amit a doboz nem tud ideálisan visszaverni vagy elnyelni emiatt hőkamerával detektálható az átadott energia...

De már egy infrafoton is infót közöl a macsekról a doboznak. Az pedig nekünk.

Ezért nagyobb atomoknál pl már érdemes vákuumban, teljesen lehűtött atomokkal vagy molekulákkal kísérletezni, hogy semmi interakció ne legyen.

Köszönöm!

"Ezért nagyobb atomoknál pl már érdemes vákuumban, teljesen lehűtött atomokkal vagy molekulákkal kísérletezni, hogy semmi interakció ne legyen."

Bocsi, tovabbi kérdés ezzel kapcsolatban.

Egy ilyen kísérletnél a közbeni állapot hogyan figyelhető meg, hogy ne legyen hatással a kísérlet kimenetelére?

"Egy ilyen kísérletnél a közbeni állapot hogyan figyelhető meg, hogy ne legyen hatással a kísérlet kimenetelére?"

Hát, tulajdonképpen sehogy.

Mert a jelenségnek megvan az a szintén agyforraló tulajdonsága, hogy olyan, mintha jövőbe látna.

Tehát pl. az a foton, aminek majd valamivel történő interakciója össze fogja omlasztani a hullámfüggvényét, utólag megnézve úgy néz ki, hogy kiindulásától fogva össze volt omolva, nem csak az interakció pillanatában történt meg a dolog.

Hogy ez csak látszólag van-e így, fene tudja, éppen az összeomlás nélküli mérhetetlenség miatt ezt csak nagyon körmönfont mérési módszerekkel lehet "sejteni".

Érdemes tényleg olvasgatni például a késleltetett kvantumradír kísérletekről. Ennek a nagy része is arról szól, hogyan "verjük át" a fotont, hogy ne omoljon össze a hullámfüggvény, mégis legyen mérési adatunk.

Köszönöm! Értem! Illetve dehogy értem.

Ez kicsit olyan, mint a mátrixban a váza.

Mérni nem tudod, de utólag viszont látszik.

Úgy, hogy a kétrés kísérletnél, ha fényhullámként haladt át a két résen (igen egyszerre mindkettőn) akkor interferencia képet kapsz az ernyőn. Bizony a hullámok interferálnak, a részecskék viszont nem.

Így ha detektort teszel a résekhez, akkor az ernyőn két pöttyben csoportosulnak a becsapódások. Ha nem "nézel rá" akkor pedig interferenciamintázatot ad, tehát legalább azt tudjuk utólag, hogy hogyan viselkedett.

Tehát hullámként, elektronfelhőként, vagy szuperpozícióban nem lehet megfigyelni. Viszont utólagos jeleket látjuk, hogy hogyan viselkedett (Schrödinger-egyenlet írja le)