A fekete lyukak közepében nincs semmi?

Ha azt elhiszed, hogy egy hatalmas csillag pingponglabda méretűvé zsugorodik, akkor az miért hihetetlen, hogy még annál is kisebbre? :) Az én értelmezésem szerint az anyag "végtelenül" összetömörödik, de attól még nem veszik el, a tömege megmarad.

[link]

Ez most az "egymillió dolláros" kérdés a tudományban, hogy miből áll a fekete lyuk szingularitása. A modellek arra vezetnek, hogy pontszerű és végtelen sűrűségű, de mivel ez az anyag egy számunkra ismeretlen formája, így még nem tudjuk. Valószínű, hogy az anyag olyan alkotóira esik szét, amire a Pauli-féle kizárási elv nem érvényes. (Ez az elv akadályozza meg, hogy pl. egy neutroncsillag összeroppanjon.) Ezek között kell lennie annak is, ami a tömeget meghatározza.

Amúgy aminek nem értelmezhető a mérete, térfogata, az attól még nem "semmi". Például egy foton mérete eléggé értelmezhetetlen, a foton mégis valami. (Gugli: size of a photon)

Van egy másik, érdekes megközelítés is, miszerint az eseményhorizont mögött kívülről "nézve" az idő annyira lelassul, hogy gyakorlatilag megáll, így az univerzum létezése óta a fekete lyukakba hullott anyag még nem érhette el a szingularitást.

Nem sok helyen olvastam erről, többek között itt a gyk-n is erre jutott pár válaszoló. Erős fenntartásokkal kezelném, de azért elgondolkodtató.

Ha innen nézzük, a beeső anyag valóban soha nem éri el a középpontot.

Azonban a saját idejében igen hamar eléri: egy normál méretű lyuknál ezredmásodpercek alatt.

Ezen kívül a benne tömörült anyag mérete valószínűleg nem nulla, hanem a Planck-méret.

Az meg véges.

Az anyag meg nem tűnik el: minden lényeges jellemzője (tömeg, töltés, perdület, stb) megmarad.

"Azonban a saját idejében igen hamar eléri: egy normál méretű lyuknál ezredmásodpercek alatt."

Na igen, ha a saját idejében(!) az univerzum öregebb pár ezredmásodpercnél. És nem biztos, hogy öregebb. :)

Amúgy még ezzel együtt sem hinném, hogy léteznének emiatt ténylegesen üres középpontú fekete lyukak. Valószínűbb, hogy a kialakulásukkor már eleve volt ott tömeg, ami a későbbi térgörbületet létrehozta és a további anyagsüllyedést azóta is lassítja.

Ez mellébeszélés.

𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 most itt telik az idő: tik-tak, tik-tak.

𝐄𝐛𝐛𝐞𝐧 az időben számolva, ezredmásodpercek alatt éred el az eseményhorizonttól a középpontot.

𝐍𝐞𝐦 az univerzum idejében számolva, hanem a sajátodban.

Ennyi.

"...érdekes megközelítés is, miszerint az eseményhorizont mögött kívülről "nézve" az idő annyira lelassul, hogy gyakorlatilag megáll,... anyag még nem érhette el a szingularitást.

...Erős fenntartásokkal kezelném, de azért elgondolkodtató."

Ez csupán addig furcsa elképzelés, amíg úgy vizualizálod magadban, hogy a fekete lyukká alakulás ELŐTT beesett anyag ül a középpontban, a keletkezés UTÁNI anyag meg ül az eseményhorizonton, mint egy héjon, a kettő közt meg ott a nagy semmi.

De máris reálisabb a kép, amint belegondolsz, hogy az eseményhorizonton belül a tér görbülete végtelen, vagyis a kinti nézet szerinti göbhéjon belül értelmezhetetlen az üres térrész. Az nincs.

A benti iszonyatosan torzult térben az eseményhorizontra érkezett anyag és a bent lévő tömeg közt nincs értelmezhető távolság.

Tekinthetjük egy homogén mittudoménminek is, ami az eseményhorizonton találkozik a kívülről beeső anyaggal.

Persze így sem tudjuk elképzelni, hogy mi van odabent, de még mindig jobb, mint odavizualizálni egy üres teret.

"𝐍𝐞𝐦 az univerzum idejében számolva, hanem a sajátodban."

Ezt gondold át újra. :)

Ezt nem én találtam ki, hanem a relativitásból következik.

A mi időnkben számolva a végtelenségig hullik befelé a test.

A valóságban is, nem csak úgy látjuk.

A saját idejében számolva viszont ennyire rövid ideig.

"homogén mittudoménmi"

Megszületett a helyes válasz. Hivatkozások tömkelege fog a gy-ra utalni, Nobel-díjas dolgozatokban szerepel majd a "meettodomainme" kifejezés. :))

Biztos sokan hiszik majd, hogy ez is a Hawaii nyelvből lett átvéve.