Ha a Föld elkezdene lefelé zuhanni a világűrben, azt megéreznénk?

Az északi pólusa a Földnek egy mágneses mező által meghatározott irány. Ezen felül az északi forgástengely helyzetet megint csak egy olyan irány, amit mérni és meghatározni tudunk.

Most az a kérdés, hogy az űrben merre mutat az iránytű "északi" iránya.

Az valóban egy érdekes dolog, hogy a forgástengely szerint az Északi-sark "hegyesebb" és a Déli-sark tompább. Tehát ha úgy képzelem el a Földet, mint egy masszát, amit ráhúztam egy hurkapálcára, és aztán a pálcát a gravitáció irányával párhuzamosan tartom, akkor hasonló alakot kapok. Ergó a gravitáció vonzása irányába közelebb lévő lesz a Déli-sarknak megfelelő és az Északi-sark megfelelője a másik. Ilyen értelemben talán még logikus is lenne, hogy a Földnek van "felfele" irányuló része. Ami a forgástengely északibb részét jelentené.

Ilyen irány egyértelműen létezik a Földet nézve.

Nos, szerény véleményem szerint a kérdező szó szerint érrette a kérdését, ami alapvetőleg hibás mert értelmezhetetlen, ez pedig arra engedi holmesi detektív-affinitásomat következtetni, hogy a kérdező nem érti az "űr" koncepcióját.

Ahogy azon tényezőnek sem volt tudatában, hogy eme rendkívül ritka, sokszínű biomvariációval rendelkező, élettől zsúfolt kis szerény bolygónk bizony jelen pillanatban is nem is egy, hanem többféle mozgást végez, ezen cselekvések egyike a zuhanás, a tekintélyes méretű galaxisunk peremvidékén sodródó csillagrendszerünk tömegközéppontja felé.

A kérdést csak úgy lehet értelmezni, ha kikötöd a koordinátarendszert.

Mondjuk tegyük fel, hogy a Tejút galaxis középpontja az origó, az XY síkja pedig a korong felező síkja.

Ebben a 3D koordinátarendszerben mozog a Naprendszer is hatalmas sebességgel, benne a Föld is. Ezt nem érezzük, mivel nem gyorsuló mozgás! Gondolj bele a kocsiban is a gyorsulást és a lassulást érzed. Egy űrhajóban akár a fénysebesség egyharmadával haladást sem éreznéd, ha konstans sebesség.

Tehát a fentebb leírt koordinátarendszerben már értelmezhető a "lefelé" fogalma.

- Z irányú mozgás.

Viszont ha a koordinátarendszert kiterjeszted a többi galaxisra, galaxishalmazra a "lefelé" már teljesen más!

A teljes Univerzum határait nem ismerjük pontosan, és ott már egzotikus dolgok is belejátszanak (Ősrobbanás óta táguló Univerzum geometriai leírása...)

Tehát nem tudsz megállapítani egy adott fix irányt és sebességet mindig viszonyítani kell valamihez.

Kérdező:

mondjuk azon elgondolkodhatnál, hogy a Föld MITŐL kezdene el zuhanni?

És ha így van, akkor miért nem zuhan most is?

Amúgy zuhan most is: remélem, már megértetted, hogy miért.

Ahogy a 13-mas válaszoló mondta, ha mindenképpen ragaszkodunk az irányokhoz, akkor ki kell kötnünk egy 3D-s koordinátarendszert. X, Y és Z irányokkal. De még ez is kaotikus lenne, mivel az univerzumban minden mozgásban van.

A koordinátarendszert mindig viszonyítani kéne adott közeg tömegközéppontjához (pl Nap), ami maga a koordinátarendszer forgástengelye lenne, a forgás sebessége pedig a Föld keringési sebessége lenne a Nap körül, na így kb értelmezhető lenne az origótól számított "fent", "lent" "balra" jobbra" irány, de csakis a Földhöz viszonyítva.

Univerzális koordinátarendszert lehetetlen lenne felállítani, két ok miatt:

- az univerzum tágulása miatt

- nincs egy olyan tömegközéppont, ami az univerzumban mindenre hatással lenne, így nincs is mihez viszonyítani

Viszont nálad az a probléma, hogy alapvetően az univerzum, avagy a világűr mibenlétét nem érted. Már hogyha komolyan megfordult a fejedben, hogy a Föld zuhanhat lefelé, illetve nem tudtad, hogy a Nap vonz minket. Azt kell megérteni, hogy amik a Földön vannak nekünk irányok, balra jobbra, fel, le, észak, dél, nyugat, kelet, ezek egyáltalán nem értelmezhetőek az űrben. Mármint részlegesen, mert ha mit tudom én, ketten asztronauták vagytok éppen egy űrsétán, és az egyikőtök azt mondja, hogy nézd, ott balra mennyi űrszemét van, akkor a másik értelemszerűen a saját helyzetéhez képest elfordul balra, szóval érted mire gondolok. Az alapvető irányok szubjektívek, univerzálisak, az észak-dél-nyugat-kelet viszont tényleg csak a Földön értelmezhetőek, mivel azokat maga a Föld mágneses mezeje határozza meg, ami a világűrben már nincs, szóval érted.

A gravitációról gondolom már hallottál, tömegvonzás, téridőtorzulás, meg vannak még egyéb megnevezései, de maradjunk annál, hogy egy adott anyaghalmaznak (Pl. Föld) minél nagyobb a tömege, annál nagyobb a gravitációja, azaz vonzásereje. Ez tartja a talpadat a talajon. Illetve ez az erő tartja mozgásban az összes égitestet, bolygókat, csillagokat. Úgy képzeld el a gravitáció erejét, mint amikor a kád tele van vízzel és te kihúzod a dugót, na ott a lefolyóba sodródik minden, az a gravitáció ereje kivetítve a téridőre, ahol téridőtorzulás keletkezik nagy tömeg hatására, mintha lejtő keletkezne és minden sodródik arrafelé.

Viszont, te minél távolabb jutsz a Földről, a gravitációs ereje annál gyengébben hat rád. Mászol ki a gödörből. A távoli űrben vákuum van és nincs gravitáció. (csitt, azért mondom, hogy nincs, hogy érthetőbb legyen

A vákuum azt jelenti, hogy légüres tér, azaz nincsen sem oxigén, sem semmilyen közeg. Egyszerűen semmi, max néhány atom repked erre-arra, de nem zavarnak semmit. Nem atombombára gondolok, hanem azokra a picikre, amiket nem látsz szabad szemmel. Na, ez azt is jelenti, hogy nincs külső nyomás. Azaz a belső nyomás elég hamar megölne, ha nem lenne rajtad a szkafander. Sok egyéb mellett, az űr elképesztően halálos hely.

Na szóval, a lényeg, mivel nincs gravitáció, így céltalanul lebegnél a világűrben. Irányt változtatni céleszköz nélkül nem tudnál, így elég monoton módon egy irányba sodródnál. De ilyenkor se nem fel, se nem lefelé sodródsz, csak úgy sodródsz a semmibe.

Lényegében, gondold el az univerzumot mind egy óriási labdát, ami folyamatosan fújódik felfelé. Csakhogy ennek a labdának nincs meghatározva, hogy hol van a teteje és hol van az alja. Az univerzumunknak nincs teteje, nincs alja, nincsenek meghatározható irányok, csak van.

A Föld pedig nincs felragasztózva a téridő falára, hogy majd egyszer eltépődik a ragasztó aztán lezuhan. Egy, a Nap körüli pályán mozog, ahogy a Naprendszer többi bolygója is. Hogy miért nem zuhan simán bele a Napba, hogyha az olyan nagy tömegű? Ugyanazért, amiért a Nemzetközi Űrállomás sem zuhan bele a Földbe, hanem szépen a Föld körül keringőzik. Mert olyan nagy a keringési sebessége, hogy ellensúlyozza a vonzás erejét és megtartja a pályán. Persze ettől függetlenül folyamatosan zuhanunk a Nap felé is, de olyan kis mértékben, hogy az sosem fog számítani a Föld életében.

Itt a Földön számunkra a lefelé irányt megadja a súlyerő iránya.

De súlytalanságban nincs súlyerő, nincs lefelé, nincs felfelé sem.

[link]

[link]

[link]

Nem értem, hogy mit értesz "lefelé" irányon?

Esetleg amit a Föld felszínén lefelé mutatsz?

A Föld másik oldalán pont veled szembe mutatnak.

Azaz a "lefele" a Föld középpontja felé mutat.

A Föld viszont nem zuhanhat a saját középpontja felé.