A valóságban - galaktikus vagy szubatomi szinten - előfordulhatnak "ragasztások"?

Nem tudjuk.

Egyet feltételezünk: azt, hogy a világunk egy 4 dimenziós hipergömb felszíne.

De olyan óriási, és olyan gyorsan tágul, hogy úgysem tudod körbejárni.

Egy barlangrendszer vagy a Föld felszíne is annak számít, nem triviális topológiájú térnek.

Álló feketelyukak belsejébe például IxS^2 topológiájú teret számít az ált. rel.

Az univerzum topológiájáról nem tudunk semmit, nagyon úgy néz ki, hogy ameddig ellátunk, az triviális. (Ez megengedi azt, hogy egy nagyon nagy, nem triviális topológiájú téren vagyunk.)

Szubatomi szinten a modern (nem igazolt) elméletek mind "ragasztásosak", egy csomó dimenziót feltételeznek, amelyeket azért nem érzékelünk, mert szubatomi szinten magukba záródnak.

Ez még nagyon új kutatási téma, egyelőre nem sokat lehet tudni róla.

A lényege az, hogy ezek a dimenziók túl görbültek ahhoz, hogy egy atom elférjen bennük, ezért csak atomnál jóval kisebb részecskék esetén működnek.