Minden boldog ember kábítószerfüggő?

és most attól jobb lesz neked, hogy kábítószerfüggőnek minősíted azokat az embereket?

nem nem azok. te vagy depressziós. menj el orvoshoz.

egyáltalán nem ciki és fog segíteni. én tudom.

Kérdező, változtass az életviteleden.

Keress egy rövid, egy középtávú és egy hosszú távú célt. Változtasd meg a táplálkozásod, különös tekintettel az omega 3 zsírsavakra. Pl fogyassz több halat. És minden nap mozogj valamennyit, mindegy mit, egy kis torna is elég, de lehetőleg mozogj rendszeresen kint is, elég egy séta is. Fontos a D vitamin szempontjából, hogy kint legyél néha.

Ha ezek sem segítenek, akkor keress egy pszichológust.

Ha valami zavar az alvásban az is válthat ki depressziót. A teljes hormonháztartásunk összefügg.

A biomelatonint szokták javasolni azoknak, akik a körülmények miatt rosszul alszanak.

Ez konkrétan az alvásért felelős hormon. Teljesen normális, ha a szervezeted nem termel eleget bizonyos helyzetekben. Pl zavaró zaj, fény stb. Ezek évezredekig a túlélést szolgálták.

A boldogság nem egy állandó állapot, sokkal inkább állapotváltozás. Hogy anyagi példával éljek, ha volt egy vacak, régi telefonod, és megveszed a legújabb iPhone-t, akkor valószínű érzel valamiféle boldogságot. De két év távlatából már ugyanannak az iPhone-nak a birtoklása önmagában nem okoz boldogságot. Még ha nincs is semmi baj vele, teljesen szuperül működik, akkor is az életed megszokott része lesz, pont annyira nem okoz boldogságot, mint ahogy nem okoz boldogságot az, hogy van két lábad. Nyilván a két lábad elvesztése boldogtalanná tenne, de a megléte önmagában nem tesz boldoggá.

Megint csak anyagi példát hozva, az az ember, akinek 120 000 Ft-ról emelik a fizetését 150 000 Ft-ra, az boldog. Akinek évek óta 150 000 Ft a fizetése, az semleges. Akinek 200 000 Ft-ról csökkentik 150 000 Ft-ra a fizetését, az meg csalódott, boldogtalan. Mert a boldogság szempontjából nem az állapot, hanem annak a változása a lényeges. Nota bene az az ember, akinek 120 000 Ft-ról emelik a fizetését 150 000 Ft-ra, az abban a pillanatban sokkal-sokkal boldogabb, mint az, akinek 300 000 Ft-ról csökkentik 250 000 Ft-ra.

Elsőként azt kell megérteni, hogy a boldogság nem egy folyamatosan fenntartható érzelmi állapot. Aki a boldogságot keresi, az állandóan szenvedni fog annak a hiányától. Igen, az ember nem mindig boldog. Viszont a jó hír, hogy másfelől a boldogság elkerülhetetlen. Nincs az a szörnyű állapot, nincs az a reménytelenség, amiben az ember ha csak egy-egy pillanatra is, ne lenne képes megélni a boldogság érzését.

Ha viszont valaki nem a boldogságot keresi, hanem a kiegyensúlyozott derű érzését, az elégedettséget, azaz azt az állapotot, hogy lehetne több is, jobb is, de ami van, amit elértem az elég, akkor jól fogja érezni magát a bőrében. Nem lesz boldog, de nem is esik abba a hibába, hogy a boldogság érzésének hiányától érezze magát boldogtalannak. Ez egy teljesen más szemléletmód, amit nem feltétlenül könnyű elsajátítani, de el lehet.

És ez nem is azt jelenti, hogy az ember létezik, mint egy darab kő, hanem ebben benne van, sőt az elégedettségnek nagyjából előfeltétele is, hogy az ember előtt legyenek elérendő célok, amely cél eléréséért minden nap, vagy legalább időnként tenni tud egy-egy apró lépést. Az anyagi természetű célok – ház, autó, nagyobb tévé, stb… – erre kevésbé alkalmasak. Leginkább azok a célok jók erre, amik tulajdonképpen elérhetetlenek, de a végtelenségig közelíthetőek. Lehet sakkozni, táncolni, rajzolni, zenélni. Mindig lehet egy-egy lépést tenni előre ennek a tanulásában, fejlesztésében, de tulajdonképpen soha nem tudod azt mondani, hogy már mindent tudsz a sakkról, táncról, rajzolásról, zenélésről, neked már nincs mit tanulnod, fejlesztened rajta. Viszont mindig elégedettséggel és időről-időre boldogsággal fog eltölteni, ha a sakkban észrevettél egy olyan trükköt, aminek régebben többször bedőltél, ha megtanultál egy új táncot, ha a most rajzolt képet a tavalyi képeiddel összehasonlítva látod a fejlődést, ha el tudsz játszani egy olyan gitárszólót, amire egy évvel előtte úgy gondoltad, hogy nem állsz azon a szinten, hogy el tudd játszani.

De ehhez jó célokat kell találni, amiben valóban kit tudod bontakoztatni a valódi képességeidet, erődet. Ehhez meg jó önismeret is kell. Meg nyugodtság, türelem az egyik oldalról, a másik oldalról meg kitartás, elszántság, akaraterő, meg az, hogy hosszútávon gondolkodj, és ne add fel, ha valami nem megy. Persze ha valami nagyon nem megy, akkor már érdemes felülvizsgálni, hogy valóban ez az a terep, amiben ki tudod bontakoztatni a képességeidet, valóban ebben vagy-e erős.

Így az ember tud úgy elégedett, optimista, aktív, tevékeny lenni, haladni a maga útján, hogy sem fizikai természetű drog – kezdve az alkoholtól mondjuk a heroinig –, sem mentális természetű drog – valamiféle ideához kötődő fanatizmus, vagy valamilyen torz világkép, álomvilág – nem szükséges hozzá.