A fejesugrás lehet veszélyes több méter magasból?

A folyadékok idegen anyaggal való találkozási helyén felületi feszültség van, ez a felületi feszültség mintegy "hártyaként" feszíti a vízfelszínt, ugyanis a legfelső vízmolekulák nem körkörös irányba fejtenek ki hatást, azaz az eredőjük nem nulla, hanem csak vízszínitesen és attól lefelé, hiszen fölötte már pl. a levegő molekulái vannak.

Ezért nagyon veszélyes még közelről is abszolút merev felületű vízfelszínre ugrani, hiszen úgy viselkedik, mintha szilárd felületre ugranál.

Fejesugrásnál a legelső találkozási pont az leghosszabb ujjad ujjbegye, amely alig 1 négyzetcentiméternyi felületen találkozik a vízfelszínnel, és "érezhető" fájdalmat nem jelent a találkozás, azonban "megtöri a vízfelszínt", és mire a fejed a vízbe ér, a víz felületi feszültségét jelentősen csökkentette a kéz vízbehatolása.

Természetesen ugyanez a jelenség, ha először a lábad ér a vízbe, igaz az már "fájdalmasabb" találkozás, mert ha egész talppal ugrasz vízbe, akkor bizony meg fog "csípni" a vízfelszín, viszont még mindig enyhébb a fájdalom, mintha pl. fenékkel (ami ugye a talpnál nagyobb felület :) vagy hassal (ami ugye igen nagy felület) érkezel a vízbe. Egy rosszul sikerült, magasból indított ugrás akár végzetes is lehet, vagy komoly sérüléseket eredményezhet. Törést, nyílt sebet, stb.

A víz nem játék. Nem véletlen, hogy a műugrók olyan medencébe ugranak, amelyet bugyogtatnak, ezzel csökkentve a felületi feszültséget, hiszen ebben az esetben nem alakul ki "egybefüggő" vízréteg, a víz folyamatosan dolgozik, vagyis nem lesz akkora ellenállás a vízbeérkezéskor.

Vigyázz a vízbeugrálásnál ezekre a dolgokra, mert akár egy méter magasról is igen kínos egy hasra érkezett fejesugrás. Tíz méter magasból meg jó eséllyel mondhatjuk, hogy maradandó élmény.