A foton vagy a fény hullám viselkedését hogy kell elképzelni?

Leginkább úgy, ami mindkettő egyszerre. Részecske és hullámtermészetet is mutat a fény, mindkettővel le lehet írni.

Általában alacsony frekvencián (pl. rádióhullámok) inkább hullámtermészetű, míg magasan (pl. gammasugárzás) inkább részecsketermészetű.

A látható fény pont a frekvenciatartomány közepén helyezkedik el, erre mindkét nézet érvényes egyszerre.

Az előző válaszadó nem tudom, hogy honnan vette azt, amit leírt, de semmi köze a valósághoz.

A fény (elektromágneses sugárzás) terjedését hullámegyenletek írják le, de a kis intenzitású fényt mindig kvantáltan érzékeljük, azaz részecskejelleget mutat.

A fotonokat jobb nem úgy elképzelni, mint térben száguldó labdacsokat, ugyanis még matematikailag sem reprezentálhatók így. Nem rendelhető hozzájuk ún. helyoperátor, azaz nem értelmezhető a fotonok helye. A foton fogalom csak arra utal, hogy a fény által közölt energia darabos, azaz kvantált, helyben és időben lokalizált adagokban érzékelhető. Nagy energián a fotonok összessége alkotja a hullámot, de az, amit mi hullámnak mondunk, nem fotonszám sajátállapot, tehát a hullám jelleg és részecskejelleg egymással komplementer, egyszerre sohasem megfigyelhető karakterei a fénynek.

A foton az elektromágneses sugárzás kvantumja, ami hullám tulajdonságain túl a korpuszkulumokra jellemző tulajdonságokat is hordoz: van impulzusa (lásd fénynyomás kísérlet). Azonban egyidejűleg eme "kettősség" nem mérhető, csak az egyik egyszerre. Ez a mikrorészecskék megismerésének egyik korlátja, amit korpuszkulum - hullám dualizmusnak hívnak.

Az más kérdés, hogy a foton ebből az emberi leírásból semmit nem érzékel: nem "osztja fel" sajátságait. Ezért #1-nek annyiban igaza van, hogy a foton hullám- illetve korpuszkuláris tulajdonságai egyszerre léteznek.

Egyszerűen. Ha kíváncsi vagy a súlyodra, megméred magad. Ez a tevékenység rád semmiféle hatással nincs, tehát az eredmény valóságos, hiszen a mérési beavatkozás kicsi hozzád képest.

Most végy egy fé deci vízet és mérd meg a hőmérsékletét. Beledugsz egy hőmérőt, kapsz egy eredményt, azt hiszed, megtudtad a víz hőmérsékletét. Nme tudtad meg! Ugyanis a hőmérőnek is volt egy hőmérséklete, majdnem akkora, mint a víztömeged, tehát alaposan befolyásolta a hőmérsékletét azzal, hogy a kettő kiegyenlítődött.

Most kapj elő egy fotont. Mivel kívánod vizsgálni. Minden, amivel próbálkozol, nagyon sokszorosan nagyobb a fotonnál, tehát nem a fotonról tudsz meg valamit, hanem a mérőeszközödről. Az ember hogy mondhasson valamit, érzékelnie kell (direkt vagy eszközökkel). Ezek mind sokkal nagyobbak, tehát esély sincs a direkt mérésre. Ezért van, ha olyan eszközzel mérsz, ami anyagi természetet mér,akkor a fotont anyaginak érzékeled. Ha meg valami optikai berendezéssel esel neki, hullámtermészetűnek fogod tartani. Így aztán nem marad más hátra, tanulmányozni kell a fizikai törvényeket, és azokkal számolgatni. Ez persze jó sok tanulást igényel, különben nem fogod tudni elvégezni a számolást.

Tehát vagy tanulsz és lesz esélyed a megértésre, vagy nem tanulsz, ekkor rád fog ragadni egy egyszerű tévhit, és többé nem szabadulsz tőle. A valóság ugyanis bonyolult, az nem tud ragadni. Ha megértettél valamit a mérés nehézségeiből, akkor még talán a fény kettős természetéből is lejön valami. Különben meg néhány olyan blődség, amit ugyan teljes jóindulattal közöltek veled, de ordít belőle, hogy fogalma sincs, miről beszél.

Azt hiszem, az operátorokkal sem érdemes előhozakodni, már annak megértéséhez is kell pár év előtanulmány. És a a fény akkor még messze van.

A foton részecske. Csak és kizárólag részecske és semmi esetre sem hullám.

A foton összetett részecske és ezen alkotók egymáshoz viszonyított helyzete keringés folytán folyamatosan változik.

A tulajdonságainak két szélső értéke van:

1. az alkotók egy egyenesre esnek

2. az alkotók négyszög alakban helyezkednek el

Az 1. helyzetben a foton kifelé elektromos (legyen ez negatív jelű), míg a 2. helyzetben (= negyed hullámhosszal később) mágneses jelleget mutat.

A 3. helyzetben szintén egy egyenesre esnek az alkotók, csak éppen a másik (a + jelű) elektromos töltés "lóg ki" miközben a negatívot közrefogja, mondhatni leárnyékolja két graviton.

A 4. helyzet szintén négyszög alakú, csak most a töltések épp a másik oldalon vannak, emiatt a mágneses polaritás megfordult.

Ezek a tulajdonságok a fénysebességű haladás közben színuszosan váltakoznak és ez olyan hatást kelt a megfigyelőben mintha a fény hullám lenne, de nem az.

A fény csak és kizárólag részecske. Ez volt a yin yang modell. Nem is értem miért olyan rettenetesen fontos jelkép ez a keleti társadalmakban..