Szerintetek van alapja annak, amikor az irodalmárok homoszexuális, biszexuális olvasatokat találnak 19. századi, hetero regényekben, vagy csak belemagyarázás?

Mi az a hetero regény amúgy?

Egyébként ha valaki bele tudja látni, akkor egyértelműen van olyan olvasata is. Az irodalom nem arról szól, hogy csak azt lehet belelátni, amit valami vaskalapos irodalmár kijelöl iránynak. Ha valakinek ilyen módon mozgatja meg a fantáziáját a regény, akkor ez van.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy akármelyik író bármilyen megfontolásból valami olyasmit ír a művébe, ami egyébként nem jellemző rá vagy a világképére (például az egyik szereplő oda-vissza lehet a pörköltért, pedig az író vegetáriánus, ugyanígy egy homofób író is írhat homoerotikus epizódot egy regénybe). Ha másért nem is, határfeszegetésként (vagyis hogy a közvélemény mit engedhet még meg egy adott mű keretein belül). Az sem lehetetlen, hogy az író életének volt olyan szakasza, hogy csak gyenge szálakon is, de vonzódott egy, a saját neméhez tartozó emberhez, és a műben élte ki.

Persze az is lehet, hogy puszta belemagyarázás az egész. Ezt már sosem fogjuk megtudni.