Az emberek miért nem képesek konfliktus nélkül élni? Miért keressük ösztönösen a súrlódást? Miért nem vagyunk képesek békében élni?

A "jó" konfliktus növeli az adrenalint, és ad egy kis "célt" az embereknek, hogy talán megváltoztathatja valaki más véleményét az övére. Én alapból konfliktuskerülő vagyok, de sokan nem azok.

Az elharapózott, eldurvult konfliktusokat nem szeretem, amiben már "anyáznak" is. Ha nem tudom a véleményemet "intelligensen átvinni" valaki agyán, akkor tudomásul veszem, hogy neki más a véleménye és kész. :)

Sajnos sokan nincsenek ezen a fokozaton.

Az egészséges szintű problémamegoldás jó, mert fejlődésre késztet bennünket. A kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy azért nem vagyunk képesek úgy általában normálisan élni egymással, mert ostobák vagyunk Mi emberek. Nagyon nagy még ma is a tudatlanság, erősek bennünk az állati ösztönök. Ahogy néhai nagypapám mondta (aki átélte a II. Világháborút) ".."kisfiam, az ember sokszor álatabb az állatoknál..." és igaza van.

Minden technikai és alapvető tudás adott és rendelkezésünkre áll(hatna), hogy egy boldog életet élhessen minden ember úgy általában, mégis az önzés és kizsákmányolás útját választjuk (hiénák, pénzvilág, uzsorások miatt stb)

és így ilyen az élet, konfliktusokkal, ahogy van.

Ezt összességében lehetne vizsgálni, filozofikusan, de jobban járunk, ha törekszünk egyénileg a pozitív mintaadásra, viselkedésre.

Ma ilyen kort élünk. Talán hamarosan jön egy új civilizációs korszak, leradírozza ezt a parazita embert a Földről és lehetőségünk adódik egy új aranykorra (?) Ki tudja ezt megmondani? Amúgy az építő viták, mindig "építőek" tudnak lenni. :-)

Mert bennünk van az önzés. Mindenkiben ott lapul sunyin az erre való hajlam...s kiben mekkora mértékeket ölt. a vicc pedig az, hogy tudnánk ezt mérsékelni, tehát felhagyni cselekedetekben, amiket belső döntések alapján hozunk meg, gondolatainkkal. A gondolataink kavaroghatnak, de mindenki képes meghozni a megfelelő döntést, vagyis az önzetlent...erre való a belső hang, vagy lelkiismeret. Az igazi lényeg pedig abban rejlik, hogy az emberek a keletkezésük óta elfelejtették mivoltukat, elfelejtették a világ mibenlétét, és a végső valóság igazát, ami mindennek az alapját képezi. Fordítva szemlélődik úgymond az ember, mint ahogyan kellene. Kifelé keres, a befelé helyett. De pontosan a buktatók azok, amiből tanulni kellene. Tévedésben vannak a világ felépítésével kapcsolatban, s ezáltal bezárják magukat, korlátokat rakva tudatukra, állati szintre degradálva az elméiket. Ha tisztában lennének az "igazsággal"(emberi mércével persze), akkor meg lehetne szüntetni ezt a tévedést, s elkezdődhetne egy aranykor kialakulása. Idő van, érezheti mindenki. S az igazság is elérhető. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

11:23

Ez egyáltalán nem igaz! Háború sosem azért ment, mert annyira nem tetszik a másik pofája. Még csak bosszúból sem. A háború mindig erőforrásokért ment. Mindig érdek volt a háttérben. Abban a vonatkozásban viszont igazad lehet, hogy egy ember, individum szintjén ezek (bosszú, kicsinyesség, stb.) állnak az erőszak mögött.

azért nem, mert az ember társas lény, és nincsen olyan csoport, ahol nincsenek érdekkonfliktusok a tagok között.

valójában a hierarchikus (konfliktussal teli) csoportok hatékonyabban működnek, és az evolúció során kiirtották a nem hierarchikus csoportokat. Ajánlom Jim Sidanius és Felicia Pratto könyvét a társadalmi dominanciáról.

A konfliktus az élet valós hajtóereje.

Azt értsd meg, hogy a konfliktus igazi mibenléte meghaladja elméd felfogó képességét. Te csak annyit látsz belőle, hogy valakinek rossz, valakinek fáj, valaki alulmarad, míg más győzedelmeskedik. A természet mindig figyelő szemei, s eszközei, a gének csatasorban állnak.

Az élet, szüntelen fejlődés, konfliktus, mutációk sorozata. A béke egy illuzió. Ha nem így lenne, most nem élnél.