Hogy fejleszthettém a bölcsességem és mellette a szókincemet?

*fejleszthetném, muszáj, írásjel után szóköz

Ugyanazzal a módszerrel, amellyel a helyesírást is tudod fejleszteni (ami a szókincs elválaszthatatlan része); olvasással, lehetőség szerint lektorált könyveket kellene olvasni. Meg aztán ott a kultúrálódás is; színházi előadások (régiek és jelenkoriak vegyesen), felolvasóestek, múzeumlátogatások. Tény, hogy ezek között vannak költségesebbek is, cserébe azok kevésbé időigényesek.

A cél becsülendő.

De tény, hogy erre egy életen át csak törekedni lehet, amint úgy érzed, hogy sikerült, biztos, hogy tévedsz.

A folyamatos szándék a javításra, a folyamatos önellenőrzés, az új ismeretek beépítése a "nagy képbe".

És amit nem lehet erőltetni, mindenképpen kell hozzá idő.

Sok idő.

A világról szerezett ismereteink egy nagy-nagy puzzle, eleinte csak egy óriási halom tarka fecni, sok-sok idő kell ahhoz, hogy ezek befeküdjenek a megfelelő mintázatba és összeálljon a kép, még akkor is tűrhetően átláthatóan, ha még sok puzzle-darab hiányzik. Valamennyi mindig is hiányozni fog, de szerintem a bölcsesség az, amikor a hiányzó darabokkal is már látod, mit kell mutatnia a hiánytalan képnek.

Ha valakinek sikerül, irigylésre méltó érzés lehet.

Csak utána nem tudom, még mi kihívást tudna kínálni az élet.

Tessék, ezt rakosgathatod életed végéig:

[link]

"szerintem a bölcsesség az, amikor a hiányzó darabokkal is már látod, mit kell mutatnia a hiánytalan képnek"

Ez egy jó megfogalmazás. A bölcsesség egy más kategória, mint a műveltség, szókincs, stb. Bölcsességet inkább tapasztokkal lehet szerezni, nem tanulással. A bölcsesség leginkább döntésekben nyilvánul meg, és amit bölcs szavaknak hívunk, azok is általában másoknak segítenek bölcsen dönteni, amikor azok nem látják a "teljes képet".

#9:

Szóval te most a common sense-ről beszélsz?

Hogy lásd eme univerzális puzzle képet, amiről wadmalac beszél, ahhoz nagyon sokat kell tanulni. Polihisztor szinten.

Amiről pedig a kérdező beszél, hogy kb minden beszélgetéshez hozzá tudjon szólni valami okosat, mindenhez értsen valamennyit, azt nem fogja az életben random eseményekből megtapasztalni, ahhoz megint csak sokat kell tanulni. Mindenhez meg sosem fog tudni hozzászólni, ahhoz az emberiség tudása már túl nagy, túl szerteágazó.