Mi a különbség a hit és a tudás között?

#17!

Attól tartok nem sikerült meggyőznöd. A biciklis példa szerintem pont hogy engem igazol. NEM hitted el, hogy tudsz biciklizni, mégis annak lett igaza, aki tudta, hogy menni fog. Ez szerintem pont a tudás diadala (használhatósága) a hit felett (ami csak tévútra vitt).

Az autó és a közlekedés mint káosszerű folyamat, ami végül sosem sül el balul, szintén a tudás használhatóságának egyfajta megnyilvánulása. Igen, hinni kell benne, hogy nem történik baleset, mivel különben el sem indulnál. De szerintem ez fordítva is értelmezhető: Nem kell hinned például akkor, ha tudod hogy statisztikailag csekély az esélye a balesetnek. És látod, hogy minden ismerősöd csak ritkán szenved balesetet. Pont a hit az, ami megtéveszt és amitől nem tudod felmérni a veszély valós mértékét.

,,... mert ha másban nem a saját tudásában, az elmélete igazolhatóságának a lehetőségében hinnie kell, hogy végül tudássá formálhassa a munkáját."

Ez nem feltétlenül igaz. Szerintem itt inkább egy vágyról beszélünk, ami a sikert óhajtja. Hinni akár abban is hihetne, hogy sosem sikerül, de mégis annyira akarja a sikert, hogy tovább próbálja bizonyítani a feltevését.

#19: Az oktatás menetét azért nem hoznám ide. A világ komplex, bizonyos szintek megértéséhez kell valamiféle alap. Nem lehet nekifutásból a komplex számokkal kezdeni a matematika oktatást. Vagy nem lehet a fizikát nekifutásból relativisztikus mechanikával kezdeni.

Hogy is épül fel a matematika oktatás például? Először azt mondják, hogy 7-ből nem lehet 9-et elvenni. De jönnek a negatív számok és kiderül, hogy mégis. Aztán azt mondják, hogy 9 nem osztható 7-el. De jönnek a törtek, kiderül, hogy mégis el lehet osztani 9-et 7-el, és a fenti kijelentés is pontosul, hogy 9 nem osztható 7-el maradék nélkül. Aztán jön az, hogy negatív számból nem lehet gyököt vonni. Majd jönnek a komplex számok, és kiderül, hogy mégis, és máris módosul a kijelentés: negatív számból nem lehet gyököt vonni a valós számok halmazán.

Vagy a matematikának nincs se parlamentje, se pápája, se törvénykönyve, se Bibliája. Definíciós kérdésekben nincs egy legfelső bíróság, ami ítélkezne, csak közmegegyezések, szokások vannak. És bizony vannak olyan kérdések, amiben nem alakult ki egységes nézőpont. Hogy a nulla természetes szám-e vagy sem, az definíciós kérdés, és bizonyos esetben úgy definiálják, hogy a nulla is természetes szám, bizonyos esetben meg úgy praktikus, ha nem tekintjük annak. Nyilván az iskolában nem akarják összezavarni a diákokat, így egyféle definíciót tanítanak és kérnek számon. Ha azt megtanulta, akkor fog tudni eljutni addig, hogy nem esik kétségbe, ha tudatják vele, hogy azért az nem teljesen igaz, amit az iskolában tanult.

A nemeuklideszi geometria is ide tartozik. Ahhoz, hogy megértsd a különböző geometriákat, ahhoz az kell, hogy az euklideszi geometriát olyan szinten sajátítsd el, hogy meglegyen benned az az érzet, hogy tudod a geometriát. Csak utána lesz elég ismereted és tudásod ahhoz, hogy megmutassák, hogy te nem a geometriát tudod úgy általában, hanem annak csak az egyik fajtáját.

Az oktatás kvázi végigjárja azokat a lépcsőfokokat, amit a tudomány több száz, több ezer éves fejlődése során megtett. A diák pont úgy jön rá újabb és újabb összefüggésekre és tudja behelyezni a világképébe, ahogy az emberiség is tette. És igen, ez azzal jár, hogy esetleg előbb régen túlhaladott modellekben rendezkedünk be otthonosan, hogy aztán képessé váljunk szétfeszíteni ennek a modellnek a határait, értsük is azt, hogy erre miért van szükség, és a tágabb, bonyolultabb modellben már legyen egy tudásmag, aminek birtokában már nem tévedünk el.

#19 gondolatmenetét folytatva: honnét tudhatja bárki, hogy a jelenleg ismert legtágabb világmodellünk határai nem lesznek szétfeszítve, bebizonyosodva hogy nem teljesen így van, nem mindig így van?

Honnét tudjuk, hogy amit a tudomány mai prófétái tiltott gyümölcsnek minősítenek nem lesznek-e a mai modell határainak a szétfeszülése után megmagyarázhatók, tudományosak?

Sok nagy gondolkodó volt a múltban, akiket nem értettek meg a kortársai. Gondoljunk csak Einsteinre és a kortársakra, vagy arra, mikor kijelentették, hogy levegőnél nehezebbe test márpedig nem repülhet! Az elektromosságot sem öntötték mindig formulákba, és aki mégis értett hozzá, és alkalmazta, az csodatévő volt, vagy a papi rend. Engem mindig zavart, mikor valaki lezártnak tekintette a tudományt, azt sugallva a félénk kételkedő számára, hogy alapvetően mindent tudunk, már csak részletkérdések tisztázásról lehet szó.

Fülembe jutott egyszer, hogy a fizikai törvényekben az időnek nincs kitüntetett iránya. Semmi nem indokolja, hogy az időnek a múltból a jövő felé kell folynia. Mi van, ha jön egy Bolyai, és visszafelé is fogja folyatni az időt? Megint lehet modellhatárt tágítani?

#23!

A tudománynak nem kellenek próféták, mert nem kell hinni benne. A tudomány nem is várja el a hitet, (a vallásokkal szemben). A tudományt megérteni kell és akkor lehet foglalkozni vele. Nincsenek tiltott gyümölcsök, Bármi lehet igaz, amiről kiderül, hogy az. Természetesen ebből kifolyólag a tudomány sokkal nyitottabb is, mint a vallások!

Attól még, hogy egy gondolkodó kitalál valamit nem lesz zseni. A zseni tudja, hogy miért van igaza, és azt alá is tudja támasztani hipotézisével. Esetleg a kísérleti bizonyítás várat magára, ami már tuti biztossá teszi a tézisét. DE nyilván csak egy adott területen belül. Nem létezik általános elmélet az univerzumról. Ezt a tudomány belátja. Keresi, és nem hisz benne. A hit szükségtelen a tudományos kutatás menetében.

Az időnek az irányát a kauzalitás az okság határozza meg. Az oknak mindig meg kell előznie az okozatot. Nyilván ez nem feltétlenül kell igaznak lennie minden esetben. De a megfigyelhető fizikai valóságban ez látszólag így működik.

,,nagyon bizonytalan lábakon áll az érvelésed"

Miért?

,,nem tudtál meggyőzni. De miről is akartál?"

Ja semmiről, csak rávilágítottam a tévedéseidre. Nyilán lehet, hogy tévedek. Imádok fejlődni, úgyhogy nyugodtan kijavíthatod az érvelési hibáimat. Nem fogok megsértődni. :)

"Hinni akár abban is hihetne, hogy sosem sikerül, de mégis annyira akarja a sikert, hogy tovább próbálja bizonyítani a feltevését."

Penrose ilyen "fanatizmussal" hajtja a ciklikus univerzum bizonyítékait, még lehet, hogy igaza is lesz, viszont tudományos vonalon nem egy jó dolog prekoncepcióval (na ennek van hit-szaga) keresni bizonyítékot.