Ha az apám, és az ő apja és még az ő apja is alkoholista volt egész életében, milyen esélyek vannak arra hogy én is az leszek?

Örökölt hajlam nélkül is lehet valaki alkesz, meg örökölt hajlammal is elkerülhető.

A szociális körülmények, habitás stb. hatása sokkal erőseb, mint a hajlam.

Igazándiból a hajlam szerepe ott lehet, amikor valaki megindul a rossz úton és az örökölt hajlam miatt a megállása nehezebb, mint egy hajlam nélkülinek (a hajlam a fizikai addikció kialakulásának gyorsabb voltáról szól, nem lelkiről).

Szerintem itt is az adott személyiség, pszichológia, akaraterő a döntő.

Ha nem haragszol elmondom a saját példámat: Nekem az apám 35 éve kemény alkesz, voltak próbálkozásai hogy leszokjon, sikertelenül, legtovább fél évig bírta józanon. Nagyapám mérsékeltebb ivó volt, de szintén alkoholista, nem ivott minden nap de minden második nap biztos. Apámmal sokszor összevesztek a fogyóban lévő borkészleten (van egy kis szőlőskertünk pincével). Dédnagyapám szintén alkoholista volt, róla nem tudok sokat. Anyám antialkoholista, a gyógyszerei miatt meg amúgy sem ihat. Anyai nagyapám hamar meghalt, ő keményen részeges volt, verekedett, börtönben is volt, verte nagymamámat, végül egy téli éjszaka részegen halálra fagyott egy árokban. Nagymamám ebből kifolyólag szintén antialkoholista.

Én is antialkesz voltam egészen 19 éves koromig amikor az érettségi bulin bele nem kóstoltam. Valami földöntúli eufória volt, ami még másnap is kitartott,pedig nem ittam csak vagy 5 sört meg egy pár koktélt. Valószínűleg hajlamos vagyok az alkoholizmusra, mert ezután folyton arra vágytam hogy újra berúgjak. Eleinte nem ittam sűrűn, 3 hónapig semmit, később felfedeztem magamnak az itthoni házi bort, abból iszogattam 1-2-3 pohárral. Eleinte ennyi elég volt a "repüléshez". Később elkerültem egyetemre egy másik városba. Első évben még tartottam magam, csak néhány sört ittam meg a szobatársaimmal, haverokkal, nem minden nap, csak úgy egy héten 1-2x. Első év végén aztán veszegettem 1 literes söröket, azzal kóboroltam az utcán,szerettem barangolni, felfedezni a várost. Később már 10%-os söröket vettem , attól beálltam eléggé már 2 től, de mindig úgy intéztem a berúgásokat hogy egyedül legyek, mások ne lássák. Másodév végére eljutottam oda, hogy 3 l bort iszok egy nap, már kezdtem áttérni a 0,7 literes töményekre. Már voltak elbukott vizsgáim is. 3. évben tartottam ezt a 2-3 liter bor/nap vagy fél üveg tömény szintet.A félév végén öngyilkossági kísérletem volt. Nyáron úgy szereztem be a piát a közeli Lidl-ből hoztam vagy 5-6 üveg töményet amikor senki nem volt itthon, aztán eldugtam, egy részét feles palackokba töltöttem hogy kisebb helyet foglaljanak. Mindig titokban igyekeztem inni hogy elkerüljem a konfrontációt a környezetemmel.

Most elvégeztem egy egyetemet a saját városomban, de végigpiáltam az egész 3 évet, alig jártam be szinte csak a vizsgákra, Pennys kannásbort vedeltem az utcán még -15 fokban télen is mert utáltam emberek közé menni. Nyáron meg a fent említett módszerrel szereztem piát meg apám készletét is dézsmáltam.

Na egy kicsit hosszú lett de így lett belőlem 5 év alatt kőkemény alkesz azért mert hajlamos vagyok rá. A napi adagom kb. 2,5-3,5 deci tömény. A hasam felpuffadt mint egy lufi, meghíztam 15 kilót, a bokám többször kificamodott mikor részegen megcsúsztam, ilyenkor 2 hónapig sántikáltam. Szóval ha jót akarsz magadnak akkor ne igyál, egyáltalán, zéró mennyiséget. Ha érzed azt az eufóriát, a szétáradó melegséget, a kielégülés érzését iváskor akkor valószínüleg öröklődően hajlamos vagy. A családi példa is sokat számít hogy mit láttál gyerekkorodban.

Bocs ha hosszú lett.

25/F

#13 Jézusom ez nagyon durva :((( Köszi, hogy leírtad...

Sajnálom, neked biztosan durván hajlamos rá a genetikád.

Pszichiáter segítséget nem kérted már?

Nekem ugyan így indult a dolog, de egyszerűen nem léptem túl heti egy berúgásnál. (1-2 üveg bor) aztán később kifejezetten egyre durvább másnaposságok jelentkeztek. Hálistennek... ezért rá se bírtam nézni a piára hétközben. Végül már csak pár hetente ittam, néha este 1-1 sört. Vagy minőségi Whiskeyt.

Ez így meg is maradt.

Hálát adok az égnek a durva másnaposságok miatt. Talán ezért kevésbé veszélyes "ritkán de sokat" inni, mert nem marad büntetlenül.

Nekem egész családom alkesz volt a férfiak terén:D 1-2 déd, meg ükapa csak enyhén, de elég sokan elég keményen. Anyámnak volt rá hajlama, de neki más szenvedélybetegsége lett nagyon kemény. A testvéreim közül amúgy a nővérem a legnagyobb alkesz. Én is annak mondanám magam, bár nálam ez rapszódikus.

Egyszer határoztam el, hogy most nem iszom fél évig egy kortyot se még nagyon régen. Mert akkor észre vettem magamon, hogy az már nagyon nem egészséges. Simán be is tartottam. Igazából az a napi szintű berúgás csak rossz társaságban volt jellemző azóta nálam egy-egy időszakban. De tényleg nehezen mondanám meg mennyit iszom. Van, hogy hetek maradnak ki, van hogy minden nap iszom 1-2 sört 1-2 héten keresztül. De az biztos, hogy el tud szaladni velem a ló, ha nem figyelek. Meg hajlamos vagyok hamar átesni azon a határon. Úgy érte tényleg mindenképpen csak 1 sörnek indul. Aztán legyen még egy. Akkor valaki bedobja, hogy valami rövidet is. Utána hirtelen azon kapom magam, hogy már bennem van 7 sör, meg vagy 4féle rövid és éppen bort iszom.

De azért én azt mondanám, hogy tűrhetően karban tartom a dolgot. De a szenvedély betegségek gyakran valami pótlásául szolgálnak. Nyilván a maga alatt lévő ember a szenvedélyéhez nyúl. Maga se tudja igazán miért. Én nagyon ritkán éreztem magam jobban a piától, hogy ha magam alatt voltam. Sőt van, hogy érzelmileg is jobban belenyom és a túlzott össze-vissza ivás miatt meg még rosszul is leszek.

Meg azért ott van az a tényező, hogy a magyarok tisztes hányada alkesz. Az embert leszólják, meg cikizik, hogy ha éppen nem akar inni alkoholt. Minden rétegben megjelenik ez. Persze egy iskolázottabb környezetben csak az elején pár ilyen hangzik el. De egy proli környezetben szinte személyes sértésnek veszik az emberek:D

Amúgy én is fiatal koromban nem ittam és ellene voltam. Bár nálunk volt egy olyan szokás, hogy nagy családi összejöveteleknél kitöltötték a sört és én ittam le a habját. Mindig vártak vele míg én nem iszom le a habot. De ezt olyan 3 éves koromtól kezdve. Aztán ezek megszűntek és én is értem, egyre rosszabb szemmel tekintettem az alkoholra. De mikor én az első sörömet rendesen megittam, akkor már olyan ismerős és kellemes volt számomra az íze, hogy még. De én őszintén mondom, hogy ha lenne olyan alkohol mentes sör, aminek ténylegesen jó sör íze van, akkor azt innám. De még nem találtam olyat.

...de közben meg az az érdekes, hogy nekem is jólesik piálni. Heti 1-2x megiszok 1-2 sört, meg egy pohár bort néha... és mégis, soha nem lettem alkoholista.

Érzem én is a bizsergető érzést, azt hogy laza vagyok, felszabadult, és király az egész.

Valahogy viszont inkább vágyok a tiszta fejre és gondolkodásra. Egyáltalán semmiféle önkontroll nem szükséges ahhoz, hogy tartsam ezt, ha akarom hónapokig nem iszok.

Lehet a másnaposság szintjének is köze van ehhez. Ismerek egy srácot, számára ismeretlen a másnaposság fogalma. Brutál sokat iszik és brutál sokszor. Szerintem hamarosan alkoholista lesz, ha már most nem az.

...

én már 3-4 sört megérzek másnap, fáradtság, hőhullámok, rossz kedv. Kell a halálnak ez. Ezért nem iszok rendszeresen.