A románok miért gondolják azt, hogy a történelem folyamán nagyobb harcosok voltak mint a magyarok?

Több oka is volt annak, hogy a török nagy sikereket ért el Európában, az egyik fő ok az volt hogy Európa nagyon megosztott volt. A nagy skizma miatt a kereszténység két nagy részre tagolódott, az angolok és a franciák a száz éves háborúban egymás gyilkolásával voltak elfoglalva, a németek és az egyház viszonya pedig nem volt jónak mondható. A Balkán térségében a Magyar királyság jelenléte volt a meghatározó, mint "nagyhatalom". Összefogással és egy kis nyugati segítséggel véleményem szerint simán vissza lehetett volna verni bármilyen török támadást, amire többször is sor került. A történelemkönyvek viszont nem igazán emelik ki azt hogy a török az "oszd meg és uralkodj" taktika mestere volt. Nagyon tehetséges hadvezéreik voltak. Harcedzettek és a legminőségibb tanítást kapták meg. Sokszor csak a meglepetés erejével sikerült őket legyőzni, amiben kimondottan a szerbek voltak a legjobbak. Wallachia (pre Románia) többször is rendesen odavágott a töröknek, viszont akárcsak a magyaroknál, egy nagyon jó stratégiai érzékkel megáldott vezető kellett nekik is ahhoz, hogy győzelmet érjenek el. E kivételével a török létszámfölényben volt és a lőfegyverek megjelenésével a törököknek egy nagyon brutális arzenálja volt ágyúkból.

Visszatérve az "oszd meg és uralkodj"-ra. A törököknek létfontosságú volt a széttagolt Balkán, ezért rengetegszer próbáltak a nemesek közül sokakat az ő felükre átcsábítani hatalom ígéretében, ez történt például Vlad "Drakula" öccsével is, akinek Wallachia trónját ígérték. Ezen kívül a török porta bérgyilkosai lenyűgöző eredményeket értek el, valamiért viszont ezt sose említik a könyvek. Plusz ezen kívül tömérdek mennyiségben állt rendelkezésükre pénz, szóval bárkit meg tudtak vesztegetni.

A román haderőről röviden: nem sokat ért. Legalábbis önmagában nem.

Vlad Drakula egy nemzeti hősként van kezelve, mert szétverte a törököket, karóba húzatta őket, aztán utána meg se merték támadni az országot. Ez nem más, mint mese habbal. Rajtaütéssel sikerült szétvernie török egységeket, akiket aztán karóba is húzatott, de ez nem félemlítette meg a törököket, inkább még jobban magára dühítette őket.

Hozzáteszem a rajtaütéssel legyőzött sereg egy kisebb méretű sereg volt. Amikor már viszont egy meglehetősen nagyobb létszámú sereg indult meg felé, már Mátyásnak a segítségéért igyekezett, viszont se válasz, se erősítés nem érkezett, illetve maga Vlad is rabságba került itt Magyarországon. Ez a történelemben úgy van feltüntetve nekik, hogy Mátyás elárulta őket politikai érdekekből, mert Német-Római császár akart lenni vagy valami hasonló. Baromság. Az egész királyi udvar haszonleső senkiháziakkal volt megtömve, Mátyásnak körülbelül semmi fogalma nem volt arról, hogy mi történik az országában. Megmérgezték, és a halálos ágyán még csak egy pohár vizet se kapott.

Egyébként a román törikönyv az körülbelül olyan mint a Gyűrűk ura vagy a Harry Potter. Amíg velünk azt próbálják itthon elhitetni hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk, addig náluk azt, hogy ők valami félistenek, a rómaiaik igaz leszármazottjai, illetve hogy ők már jóval a honfoglalásunk előtt Erdélyben éltek csak mi elvettük tőlük. Ha tudsz románul és valahonnét be tudsz szerezni egy könyvet akkor mindenképp tedd meg, nagyon jól el lehet rajta szórakozni. :)

Mintha csak a szlovákokról beszélnétek, nem is gondoltam, hogy a románok is ilyen szintem hamisitanak történelmet, mint ezek a felsőbbrendű ősszlovákok.

Szerintem ha a magyarok nem lettek volna itt mindkét népet kicsinálja a török.

"illetve hogy ők már jóval a honfoglalásunk előtt Erdélyben éltek csak mi elvettük tőlük."

Biztos nagyon kemény harcosok lehettek, ha mi meg csak úgy elvettük tőlük Erdélyt (Románia területének kb. 3/4-e) :)

Továbbá gyakran hivatkoznak a románok a posadai csatára amiben Basarab havasalföldi vajda csúnyán elverte Károly Róbert túlerőben lévő seregét. Itt viszont vegyük figyelembe hogy Károly Róbert egy kissé tutyi-mutyi hadvezér volt míg Basarab jóval jobb stratéga volt nála és csak ezért tudtak győzni az oláhok.

Azt már nem emlegetik olyan lelkesen hogy Nagy Lajos könnyedén hűbéresévé tette mind a havasalföldi mind a moldvai államot.

Többnyire akkor nyertek a vlachok amikor mi éppen gyengélkedtünk vagy a seregeink nagy része máshol le volt kötve.

Nem is azzal van baj, hogy volt, amikor nyertek, mert volt, ezt kár tagadni. Hanem azzal, hogy ezeket kiragadják és úgy állítják be a történelmüket, mintha ők lettek volna a világ közepe. Egyszer volt szerencsém olvasni egy román történész "tanulmányát" a tizenötéves háborúról, és az első negyede arról szólt, hogy a román fejedelemségek hogyan határozták meg a térség viszonyait, hogyan függött az ő politikájuktól a Habsburg Birodalom, Erdély és a Porta mozgástere... Persze a gyurgyevói csata nagy román győzelemként volt feltüntetve, ami az egész háborúnak egy nagy fordulópontja volt, ami az ő érdemük. Na ezt utálom, ezt a pökhendi, ugyanakkor kisstílű, kisebbségi komplexumból eredő nagyzolást, amiből az árad, hogy nekik joguk van Erdélyre. Mindenből ez érzik ki, amit írnak, még akkor is, ha nem is Trianonról van szó.

A valóság a tizenötéves háborúban az volt, hogy mindegyik fél csatlósként használta fel őket, az erdélyi fejedelem is, a Habsburgok is és a törökök is, a románoknak semmilyen önálló mozgásterük nem volt... De ez jellemző az egész történelmükre. Ha sikereket értek el, az azért volt, mert olyanok voltak a külpolitikai feltételek, egy olyan sikerük nincsen, ami ne valamilyen nagyhatalom gyámkodása miatt lett volna, amit önálló politikával értek volna el, a maguk erejükből. Össze se lehet velük hasonlítani a középkori Magyar Királyságot, ami a térség nagyhatalma volt, még a feltételezés is sértő, hogy politikai súly tekintetében hozzánk mérjék magukat, a kulturális, irodalmi, vallási, műveltségi, tudományos vonatkozásokról már nem is beszélve.

Hamar elvérzett? Ennek azért utána kéne olvasni! Hunyadi Jánosig érdemben senki nem tudta megállítani az oszmán előre törést. Azért sem volt össz-európai szintű összefogás, mert nem hittek benne. Sokan úgy gondolták, hogy a törökök megállíthatatlanok. Részben országon belüli viszályok miatt és részben azért, hogy ne egy török elleni keresztes hadjáratra pocsékolják a forrásokat. Sokan úgy gondolták, hogy a török ígyis-úgyis elfoglalja Kelet-Európát. Egyetlen esélyük a nyugatiaknak, hogy saját védelmükre tartják seregeiket és mivel az már akkora távolság, hogy a törököknek is nagy probléma, így lesz majd esélyük ellenállni. Persze pápai felhívásra azért küldtek seregeket a következő évtizedekben, de nem számot tevő. A magyar királyság hatalmas érdeme, hogy több mint 100 éven keresztül az oszmán birodalom megtorpant a Balkánon.

A Hunyadi János érdeme, hogy felismert egy fajta gyorsan mozgósítható, néha kicsit gerilla taktikára hajazó végvári rendszert és állományt, amit kiépíttetett. De a fekete sereg alapjait is ő fektette le. De mind a két példában nem magyar seregben kell gondolkozni. A végvárakon sok délszláv és még vlach is harcolt. A fekete sereg pedig állt cseh nehéz gyalogságból, horvát könnyű gyalogságból, szerb-horvát könnyűlovasságból, lengyel és szintén cseh nehézlovasságból. Persze minden nemben voltak magyarok is. Sőt, aktuális uralkodót ellenző török tábornokok is csatlakoztak hozzá saját török alakulatokkal. Az egy új rendszerű nemzetközi rettenetesen erős és komplex zsoldoshadsereg volt. Első sereg ami akkora tüzérséggel rendelkezett mint a törökök. Persze nem sok hadjáratban vett részt a sereg, elég volt a puszta léte, mert mindenki félt tőle. A teljes sereg soha nem volt bevetve, mert hatalmas volt az értéke és nem kockáztattak. De például mikor az oszmánok partot értek Itáliában Mátyás elküldte a fekete sereg kb. negyedét a pápának. Ma is fennmaradt a köszönő levél amit a pápa írt Mátyásnak és benne taglalja a sereg elképesztő kitartását és tudását. Konkrétan a nélkül nem lett volna esélyük.

A románok amúgy ahogy írták rendes hadjáratban soha nem voltak képesek ellenállni senkinek a történelem folyamán. A legnagyobb teljesítményük, hogy az első világháború után, egy lefegyverzett országot el tudtak foglalni és erre a mai napig képesek verni a nyálukat.

De nem csak a rómaiktól származtatják magukat. Az nem lenne elég, mert akkor csak a Krisztus utáni I. század vége óta birtokolnák azt a földet. Ők a dákoktól is származnak. Így azt szeretnék hinni, hogy ezzel ősidők óta övék a fél Balkán, a mai Románia és az egész Kárpát-medence. A baj az, hogy dákok javát a 3. dák-római háború után kiirtották. Decebalusszal és népével példát statuáltak. Persze maradtak meg dák törzsek, de azok teljesen beolvadtak más népekbe és a birodalomba. Mivel, hogy nagyon kis létszámú volt. Persze erre a románok azt mondják, hogy a géták is dákok és ők megmaradtak. Na ez egy hatalmas butaság. A dákok egy kelta népcsoport volt, akikre volt trák és sztyeppei befolyás egyaránt. A géták pedig szimplán a trákokhoz álltak közel. A trákok eredete amúgy szkíta. Lényegében elhellénesedett szkíták és itt a legfontosabb rész. Ugyanis ezt a területet először a szkíták uralták. Még a dákok előtt. A szkíták visszaszorulásával kezdtek a mai Ausztria és Szlovákia felől előrenyomulni a dákuk, Szlováki a keleti része felől pedig germán törzsek. Szép lassan felcserélődött és keveredett a lakosság. De ez a románok számára nem létezik. Náluk a történelem i.e. III-II. századtól kezdődik. Előtte lévő dolgokat lényegében ignorálják.

Az említett latin eredet pedig a hatalmasságukhoz kell. Persze nem volt egy évszázad se míg Dákia provincia lett. Hamar elvesztették. Nem nehéz sejteni ennyi idő alatt a kevés római telepesből mennyi hagyott nyomot az utána végigdúlt lakosságon. Jászok, szarmaták, szlávok, bolgárok és egyéb türkök, gótok, avarok mind végigvonultak rajta. Persze erre azt mondják a románok, hogy ettől függetlenül a misztikus dák-románok hegyi barlangokban átvészelték ezeket a viharos évszázadokat és vártak, hogy káprázatosan előkerüljenek a XXII. században. A baj csak annyi, hogy egy ilyen barlangot nem találtak, ahol tárgyi bizonyíték lenne a dákok folyamatos fennlétére. Az ő dák-román kontinuitás elméletükkel a hiba csak az, hogy semmi kontinuitás nincs benne. Ezt amúgy egy elismert román történész is kijelentette, de ezzel egyből derékba is törte a pályáját. A lényeg, hogy tárgyi bizonyítékot semmit sem találtak még eddig.

A másik, hogy ugye hirtelen vlachnak kezdték hívni magukat a dákok. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a vláchok az albánok rokonai és a Balkánról vándoroltak be Erdélybe. Vajon amúgy mit jelent a vlach archaikus albán nyelven? Bevándorlót... Persze azt mondják, hogy a magyarok akarják az ő nagyszerű eredetüket megfúrni. A baj ezzel csak az, hogy van XIII. századi levél erdélyi szász városokból. A szászok közismerten nem szívlelték a magyarokat sem, tehát összeesküvésről szó nem lehet. Ők így említik meg, hogy jött egy új nép a Balkánról, s őket mindenki vlachoknak nevezi. Szerintem amúgy ezek után nincs miről beszélni eredet terén.

A románokkal az a baj, hogy pont nem volt fénykoruk. A 20. századig egyszer volt egy Transzilván-unió és ennyi. Szükségük van múltbéli dicsőségekre és eredetre. Magyarok is ilyen szörnyűek, nálunk is látható mennyire tudunk lovagolni a múlt dicsőségen, sőt gyakran nem elég és mi is hajlamosak vagyunk torzítani. De a románok ezt párját ritkítóan művelik a világban. Amúgy a középkori leletek, még az oszmán nyomulása előttről azt mutatják, hogy a halpgroup vizsgálatok szerint a román maradványok főleg türk Y markereket tartalmaznak. De ez számukra eretnekség. A legkétségbesettebben próbálják "legitimizálni" magukat Európában. Számukra ilyen eredet a mindent jelenti. Ránk is ennyi a sértésük, hogy mongolok vagyunk. Mert egy Ázsiai eredet számukra sértés. Nyilván nem nehéz felfogni, hogy a saját tényleges kesze-kusza eredetük számukra lenyelhetetlen.

Az a XII. század jó lesz XIV. századnak is, mivel III. András 1301-ben halt meg. De az utána jövő 2. anjou király például rengeteg dolgot megpróbált átvenni hagyomány terén. Uralkodó házaknál például példa értékű, hogy Vatikán által ennyi elismert szent legyen mint az árpád házban. Így ők is próbáltak kapcsolatot színlelni velük, nem azért, hogy elfogadják őket. Károly Róbert már rég megalapozta azt, hogy ne kelljen ilyennel foglalkozni és mégis Nagy Lajosnak volt ez később igazán fontos.

A lakosságot tekintve pedig a tatárjárásnál lett a legnagyobb kavar. II. András idejében 2 milliónak mondták a lakosságot. De ez az egész királyságot jelenti, vagyis a többi nemzetiséget. A mongol betörés után ez a nagyjából a felére esett vissza 43-ra. Nem véletlen nem 42-őt írok. Ugyanis azért azt ne felejtsük el, hogy a mongolok nem feldúlni jöttek. Ők hódítani jöttek és a 40-es nyugati hadjárat célja egy előkészítés volt. De a megszállt területeken a mongolok 41-42 között arattattak a megmaradt lakossággal és adót is szedettek a kevés megmaradt írástudóval. Viszont kivonulásukkor a termény javát magukkal vitték. Vagyis Utána jött igazán az éhínség. A többi elvándorolt, rabszolga lett és magukkal vitték, vagy meghalt. Azt is látni kell, hogy az ország nyugati részét nem tudták elfoglalni a mongolok. Vagyis a középső és keleti része és részben Erdély 90%-ban elnéptelenedett. Ezt ugye IV. Béla lengyel, német és zsidó telepesekkel pótolta. Károly Róbert idején már látjuk, hogy bőven visszaduzzadt a lakosság és Mátyás idejére már 4 millió fölé lépett. Ehhez hozzájön az általános fluktuáció, szóval addigra már régen nagyon kevert nép volt a magyar genetikailag.

A románok jelenleg genetikailag meg legalább annyira nincs közük a dák-románokhoz és bennük több a keleti marker ráadásul. Amúgy kelta népekre jellemző maerkerből például még az átlag magyarban is több van, mint az átlag románban. Bár ez a része is trükkös, mert mindkét országban nyilván valóan tájegységenként változik. A Fekete-tengerhez közeledve egyre inkább törökös és sémis jellegekkel találkozhatunk. Érdekesség képpen a náluk amúgy is alacsonyabb iq erre fele közeledve csökken drasztikusan.

Viszont ez az érvelésük kettős és ellentmondásos. Ugyanis egyszer azt mondják, hogy mongolok vagyunk. Utána meg mondják, hogy a génjeinkben meg tiszta szláv és németek vagyunk. Szóval ők úgy érvelnek, hogy mikor mi jön jól a szemükben. Egyszer a genetikai származás számít, máskor meg a kultúra. Ami igencsak esetlen.

De azért egy nép alapvetően egy kultúrából áll. Ebben javarészt mindenhol egyetértenek a világban és ennek meghatározó eleme a nyelv. Ami nálunk hiába változott sokat a szerkezete nem sokat változott. Illetve míg mi megértünk egy halotti beszédet is, más nyelvek ilyen korai írásos emlékeket nem értenek már meg így, mert annyit változott a nyelv. Nálunk annyit mégsem, nyelvújítás ide, vagy oda.

Ehhez hozzájön az, hogy maga vér szerinti származás a középkorban csak családon belül számított. Mag a nemzet fogalma XVIII-XIX. századi fogalom Európában. Ugye ez a romantika kora, illetve nemzetek öntudatra ébredésének a kora. Kezdődött ez a görögökkel és a németekkel és sorba jött a többi. Addig leginkább a rang, vallás és a bandérium számított. Egy területhez való hűség kötötte össze az embereket és nem a származás "genetikailag". De ez nem igaz, hogy a Hunyadi család teljesen vlach volt. Eleve félik kun és türk eredetű a család. Ez egy külön réteget képviselt akkor és a következő századig történt meg az "elrománosodása". De sok helyen találkozhatunk dél-szláv felmenők említésével is. A románok ugye egy 1430-as levélre hivatkozván mondják, hogy akkor is oláh királynak mondják. Pedig az csak Oláhországra vonatkozik, ami mindenkinek egyértelmű, csak a románoknak nem. Másrészt pedig Mátyást a Szilágyi család nevelte, amely családban ritka mód csak ténylegesen magyar felmenői nevekkel találkozunk. Tanítóinak Említik Vitéz Jánost, de valójában nem sok dolga volt vele. A lengyel Sanocki Gergelyhez már sokkal több köze volt. Az róla szóló írások említik magyar, némely latin és német tudását, illetve egy helyen dél-szláv nyelvismerete is megjelenik. Írások alapján nem tudott oláh nyelven, de ez igen valószínűtlen. Ezt csak feltételezzük, hogy valamennyit beszélnie kellett. De a lényeg viszont, hogy számára ez a tudás nem volt fontos. E mellett Mátyást nem szerencsés túlidealizálni. Biztos lehet benne mindenki, hogy Zsigmonddal ellentétben egy olyan elméleti helyzetben gondolkodás nélkül dobta volna el mind a magyar koronát, mind Wlacchia címeit csak, hogy német-római császár lehessen.

De Kinizsitől kezdve nagyon sok középkori híres alak sem volt eredetileg magyar származású. A fent említett példa például szerb származású volt, de a sikerhez mindig is jobban csengő volt egy magyar ház és név. Önként választották sokan indentitásul a magyart. De mint említve volt, ekkor még maga a nemzet fogalma még nem létezett úgy.

Az a baj, hogy a románok estek a leginkább áldozatul ennek a nemzetek ébredésének. Akkor kreáltak egy fogalmat magukról és ezt máig nem képesek elhagyni. Mert összeroskadna bele a nemzeti öntudatuk. A másik baj, hogy a történelem kifordítása nem állt meg a múltban, de a 20. században is folytatódott. Például a románok imádják szidni a magyarokat, hogy az I. és II. világháborúban a magyarok kikkel is harcoltak. Azt nem teszik hozzá, hogy ők ugyan úgy a központi és később a tengely hatalmak oldalán harcoltak. Az más kérdés, hogy ők az első alatt elég hamar köpönyegforgatóan elkezdtek tárgyalni a franciákkal és az alkalomra vártak, hogy mikor ugorhassanak ki. A másik ilyen, hogy az antiszemita magyarok mennyi zsidót öltek meg. Arról szintén hallgatnak és lapítanak, hogy a román vasgárda 600000 zsidót ölt meg. Kisebb zsidóság mellett több zsidó haláláért felelős mint a nyilasok. Ráadásul a német ilyen terű nyomás náluk töredéke volt mint nálunk. Tényleg nem szívesen mondok ilyet és rettenetes dolog az általánosítás. De a román egy ritka sunyi, hipokrata és ostoba közösség.