Trianon vagy '56 leverése - melyik volt a XX. Század legnagyobb magyar tragédiája?
A kultúra ami a kulturális térben létezik egy és oszthatatlan, ha szétszaggatják a kultúra természetes terét (itt az ezer éve fennálló régi Magyarországról beszélek) akkor első reakcióként mindenki megpróbálja szétválogatni az előző kor kultúráját, hogy mi is az övé belőle. Görcsösen próbál egy új tiszta kulturális teret felvázolni. Ez persze teljességgel lehetelne és ostoba dolog, belke is betegszik a nemzettudatuk!!! Az identitást szaggatják tépik darabokra, saját magukat is csonkítják vele, haragot és gyűlölet szül. Ez akkor van ha egy megcsonkult kulturális terű nemzetben szocializálódsz! Nem véletlen hogy a szomszéd népeknek is olyan ismerős ez a fajta számolgatás! A jobboldalon ez a kóros forma többnyire egy görcsös purifikációhoz vezet, mindent ami nem száz százalékban magyar azt el kell utasítani! Ez a kirekesztés. A baloldalon pedig egyfajta keserű öngyűlölet öncsonkítás kezdődik, mert látják, hogy mennyire hamis amit a jobboldal csinál ezért beindul az elhatárolódás a megvetés, a gúnyolódás és a tudálékos mutogatás, hogy lám ez se mienk a meg az sem, mennyire rosszul is tudják ez a büdös jobberek, és azzal gondosan kiirtják az őszinte nemzeti érzést is magukból, mintegy a fürdővízzel együtt kiöntve a gyereket. Az egészséges nemzeti érzésük helyén pedig egy soha nem gyógyuló csonk marad, ami mint a levágott végtagok szüntelen fantomfájdalommal gyötri őket. Nézd meg a nálunk szerencsésebb nemezetek akik nem estek át hasonló traumán mennyire büszkék a saját kultúrájukra, nyoma sincs bennük annak a beteges elhatárolódásnak ami magyar baloldalt jellemzi, és ugyanakkor perig mernek könnyeden és jó érzéssel nevetni ugyanezen a kultúrán, és nyoma sincs bennük annak a görcsös, csak jót vagy semmit elvnek ami jobboldalt jellemzi (sőt biztosan találkoztál már olyan jobberekkel akik még hazudni és a történelmet elferdíteni sem átallottak csak hogy magyart mindennél különbnek tüntessék fel)
És ők értik mi az a kulturális tér: A finnek Turkuban tiszta szívből örülnek a középkori katedrálisnak és a várkastélynak pedig mind a kettőt a svédek építették és a kastélyban egy svéd herceg lakott, akinek az udvara is főként svéd volt. De tudják, hogy a templom köveit finn jobbágyok rakták, a kastély személyzetének nagy része finn volt, sőt még a herceg szeretője is...Az amerikaiak pedig hihetetlenül büszkék Shakespeare-re, aki pedig angol volt, és soha nem is járt Amerikában, pusztán azért mert Shakespeare is angolul írt, annak ellenére hogy az mai amerikaiaknak kevesebb mint a fele származik csak Angliából. Nem állnak neki fikázni és szétválogatni...az ilyesmi az egészségtelen nemezeit tudat eredménye, A betegség oka pedig a kulturális tér csonkolása!
Példa: Magyarországon 1817 márciusában bocsájtották vízre az első gőzhajó, 9 évvel azután hogy Robert Fulton elindította a Clermontot a világ első működőképes valódi gőzhajóját Hudson folyón.(1807 október) Nem is vagyunk annyira lemaradva büszkélkedhetnének nyugodtan, ha egészséges nemzeti lelkületünk lenne... DE...A Carolinát, mert ez volt a neve Bernhard Antal egy német pécsi polgár építette, tehát a boncolgató öngyűlölő stílusban állnék hozzá, ehhez semmi köze nem volt a tahó és primitív magyaroknak, sztrapacska szagú tótoknak, szőröstalpú oláhoknak stb. stb. Csakhogy mindez Sellyén történt a Drávánál, azután pedig a hajó 1824-ig járta a Drávát és a Dunát, föl egészen Pestig, Pozsonyig és Bécsig, hordta az utasokat vontatott uszályokat stb. És bizony magyarok is utaztak rajta, horvátok is vágták és faragták a jó szlavóniai tölgyet a hajótesthez, szlovákok is nézték a hogy Dunán siklik (itt közbe lehet kötözködni, hogy de a tót nyelvterület akkoriban még sehol nem érte el a Dunát) de nem ér semmit mert a derék szlovákok lejártak az alföldre aratni, és vándor iparosként. Az egyik másik talán ki is használta a lehetőséget, hogy a fura pöfögő masina hátán keljen át a Dunán.(nem volt túl drága a jegy) Így hát a Carolina mindenkié aki Kárpát medence kulturális terében élt. Pozsonyban az országgyűlésben is szóba került a a dolog, Bernhardot ki is tüntették, és ott az erdélyi követek is foglalkoztak vele, tehát még Erdélyt sem zárhatjuk ki a dologból...
Ez a kulturális tér és annak a csonkulása, és ha ezt megérted és azt hogy mi veszett el vele, és milyen beteg állapotok jöttek helyette akkor megérted, hogy 56 ehhez képest csak egy lidérces álom volt csupán ami jött és lemúlik majd. Most még kissé rosszkedvűek vagyunk miatta de nem ez az első szabadságharc amit elbuktunk, és ahogy a világ folyását nézem lehet, hogy nem is az utolsó, de kiheverjük.
Etnikai alapú revízióról beszélsz amikor a székelyföldet említed, de már egy csonka beteg nemzettudat eredménye, és hiába lenne független állam székelyföld (tényleg hülyén festene a lyukas Románia) nem oldana meg semmit, mert akkor meg hol van Kolozsvár, vagy Mehádia, hogy csak románok éltek! (viszont felkapott üdülőhely volt a monarchia alatt és sok magyar német és szlovák nyaralt ott)Csak a „mindent visszá”- nak van értelme, mert ekkor állna vissza az eredeti kulturális tér mait a nagy Magyarország képviselt. Csakhogy azóta viszont eltelt 90 év. És ezalatt létrejöttek olyan kulturális terek amelyek nem kötödénk az egész régi magyar területhez. Egy székely ember kultúrájában benne van Ceausescu diktatúrája, a Duna delta, Bukarest, Sinaja kastélya és a Brincoveanu stilusú ortodox templomok (ha szereted az építészetet akkor tudod hogy mik azok) és ha létrejönne a „mindent vissza” akkor egy másik kulturális tér hullana szét, és annak a csonkulás éppen olyan jóvátehetetlen lenne mint a régi Magyarországé. Nem ezt a valamit 1920-ban örökre és jóvátehetetlenül összetörték abban kis versailles kastélyban, és ez is a Trianoni tragédia része, hogy ez más soha semmilyen revízióval jóvá tenni, nem lehet. Sebet kaptunk, mindenki, nem csak a magyarok, csak mi érezzük és tudjuk, és legalábbis részben értjük is, a szomszéd népekben pedig nem tudatosul, de ők is éppen úgy betegei mint mi. A gyógyulás pedig hosszú és nehéz, én konkrétan nem tudom, hogy lesz e valaha. Amit biztosan tudok, eltiltani egy beteg attól hogy panaszkodjon ha fáj nem szabad. Kigúnyolni és megalázni a fájdalmáért még kevésbé, mert ez biztos, hogy nem a gyógyulás útja...
Azt írod: „A kérdést igazán nem is ezért tettem fel. Az alapfelvetés valahol az volna: Trianon többek közt a nemzeti megalázottságot, az örök sérelmeket, a politikusok által kijátszható nacionalista kártyát, a nyugatellenességet hozta el magával. Mindazt, amit '56-ban egy győztes forradalom, hitem szerint, többnyire orvosolni tudott volna.”
Azt gondolom, hogy valójában nem Trianonra voltál kíváncsi, mert egy kissé úgy írtál róla hogy te mindet tudsz róla és eleve 56-ot tartod súlyosabban. Tudom, hogy vannak akik ezt hirdetik Azért iram le mindezt hogy lásd nem az uralomról van szó és hanem olyasmiről amit bármilyen univerzális gyógyszernek kiáltják ki a szabadságot (és valóban sok mindenre jó)de ezt nem tudja gyógyítani. Az a kulturális tér csonkult meg amiben az egész magyar kutúra kialakult, olyan ez mintha egy ember aki épp testtel élet el az életét egy balesetben, amiért csak részeben tehető felelőssé hirtelen elvezetné a végtagjait egy részlét és mondjuk a látása ötven százalékát, és bár hiába van
Példa:Vegyünk egy embert aki egy pályaudvarai kocsmában leissza magát, majd ittasan hőbörög a peronon, mindenkinek beint és bemutat válogatás nélkül. (Ezek lennénk mi, mármint a régi Magyarország) Meglátja őt egy másik fickó (Ezek lennének a Trianoni békét létrehozó nagyhatalmak) és megsértődik egy neki címzett beszóláson, és belöki őt a közeledő vonat alá. A vonat csonkolja a férfi lábait és a feje is megsérül, de túléli, de a végtagcsonkolásokon kívül maradandó látás és beszédkárosodást is szenved) vajon az hogy a biztosítótól élet végéig kap egy kis járadékot, és egészen spéci műlábakat készítenek neki az orvosok és kap egy kis elektromos triciklit amivel gurigázhat a városban ki fogja elégíteni a lelki sebeit? Amikor arra gondol hogyan tudnék szaladni a két lábammal (Tátra, Hargita, Kárpátok), hogyan tudnék énekelni (mint régen még ittasan is) amíg megvolt a hangom, milyen kulturális élet lehetne Kassán Kolozsváron vagy Pozsonyban (mint ahogy az volt is) milyen szépeket látnék a szemel ha jó lenne mint régen (Szamos Duna Dráva) stb. Nagyon fontos: A POTNENCIÁL veszett el a kulturális tér csonkulásával, az a potenciál ami kéltség kívül benne volt a régi Magyarországban, benne volt és nem jön vissza soha. Ha győzünk 56-ban akkor sem jött volna vissza! A Nyugatellenesség kétség kívül súlyos tehet a mai magyar közéletben, de vajon a példához visszatéve nem a Nyugat volt az a fickó aki a vonat elé lökött minket? Persze nem szép dolog részegen hőzöngeni, és beszólni mindenkinek, de láttuk mi ez az úriember sokkal részegebbnek és sokkal trágárabbnak is mit mi voltunk mégis mi szívtuk meg? MIÉRT? Ez a miért adja a megalázottságot és a sértettséget. Ha igaz választ tudsz erre a miért adni sürgősen ír meg mert az a megoldás, és én bizony nem tudom, de nem volt még olyan magyar politikus a XX és a XXI századba aki tudta volna. A nacionalizmus irreleváns, más országokban is van, más politikusok is szítják, pedig ott nem történt Trianon.
Az álláspontodnak így is valószínűleg csak a töredékét ismertem meg (mert, talán jól érzem, még tudnál miről írni..:-) ), de természetesen köszönet, hogy leírtad. Sok mindenről én is hasonlóan gondolkodom, ha pedig esetleg nem, azt az egészséges vita szellemében említem fel.
Nem mondhatni, hogy asszociáltam az 'élettérre', jóval inkább egybevetettem a kettőt. Mert igen csak egészséges dolog, ha a Horthy alatti frazeológiát ('faj', 'élettér', 'kultúrfölény') fel tudjuk váltani valami olyasmivel, ami a XX. század után, a XXI.-ben is vállalható. Erről majd még írok.
Nos hát, kultúrtér. A történelmi idő, jól látod, sok mindent meghatároz. Nem csak a Trianon előtti ezer év, az elmúlt száz is, akármennyire se kedvelem mondjuk személy szerint a sztrapacskát vagy a micset. Tökmindegy, a külhoni magyarok közül sokan szeretik, megszokták és nem rombolják le önkézzel a magyar öntudatuk várát azzal, hogy néha szlovák vagy román szavakat is csempésznek a beszédükbe.
Lehet -e, kell -e elsőbbséget biztosítani annak az ezer évnek a százzal szemben? Te azt írod, ez lehetetlen, ennek az esélye már elmúlt, s ez valószínűleg így is van. Ha nincs a ferencjóskás idők édeskés hangulata, nekünk kellett volna feltalálnunk a spanyolviaszt, hogy egyben tarthassuk ezt a szépségesen szép Kárpát-medencét. Mert, hogy a 'nyugati' Svájc, az intő példaként később előttünk lebegő Jugoszlávia, Nagy-Britannia, Spanyolország: eredetileg mind autonóm egységek halmazán jöttek létre, utóbbi kettő pedig lehet, hogy azzá is fog széthullani a nem is olyan távoli jövőben. Nagy-Magyarországon belül legfeljebb az erdélyiségnek volt meg a maga saját politikai klímája. Ehhez képest annak is adtunk egy pofont 1848-ban, 1867-ben, ami után a románok száz év óta hajtogathatják: ők csak törlesztenek.
Talán kisült, én a magam részéről liberálisnak tartom magam, akarom mondani, liberális-konzervatívnak vagy konzervatív-liberálisnak (aki ezeken a táborokon belül normálisnak mondható, arra valószínűleg mindkettőből ragad egy-kettő). Az, hogy éppenséggel 'baloldalinak' vagy 'jobboldalinak' címkézné fel a véleményem (vagy épp a tiéd) a külvilág, már csak a politikai szekértábor-logikán múlik. Ami úgy kimondottan nem izgat fel, sőt.
(folyt.)
Amit ma a magyar politikában 'baloldalinak' mondanak, arra rásüthetik: önkínzó, öncsonkító, öngyilkos szemléletet vall, például akkor, amikor érzéketlen Trianonra vagy amikor, valljuk be, a magyar néplélek bizonyos húrjaira is rájátszik azzal: aki nem fizet ide adót, ne szóljon bele a dolgainkba.
Ez részben vagy nagyrészt bizonyára reaktív szemlélet, a 'jobboldalinak' mondott túlzásokra reagál és viszont, visszafelé nagyjából ugyanez elmondható. Ám legyen, de szakadjunk ki ebből az ördögi körből. Eszünkbe juthat például az, hogy a legnagyobbak, az igazán nagyok: Zrínyi, Rákóczi, Széchenyi, az irodalomban Ady, Petőfi és még rengetegen mások úgy kerültek a Pantheon csarnokába, a Parnasszus csúcsára, hogy: szüntelen bírálták, ostorozták a saját fajtájukat. A XX. század egyik, ha nem a legjelentősebb magyar koponyája, Bibó István, többek közt épp Trianon kapcsán, szintén ezt tette. Hozzájuk képest nyilván fűszál a réten, amit én a gyakorikerdesek.hu-n leírhatok, így legfeljebb csak annyit bocsájthatok előre, hogy minden magyar politikusnak, minden gondolkodó elmének azon az úton kellene járnia, amit ők már kitapostak előttünk.
Tehát: arra akarok kilukadni, hogy mindaz, amit közös kultúrtérnek tekintünk (vagy szeretnénk tekinteni), lényegében soha nem ilyen körítéssel jelent meg a magyar, pláne nem a szlovák vagy a román nyilvánosságban. Nem csak én beszélek az 'uralmi' tradíciók elvesztéséről: így, ekként élték meg Werbőczy kései utódai is. 1848 előtt az 'uralom', mint olyan, konkrét jogi formát öltött, magyar, tót, oláh és rác jobbágy fölött egyaránt. Nem volt olyan közös szolidaritás, ami erre a hajdani közös lenyomottságra, illetve a magyar nemességgel való egybeolvadásra alapozódhatott volna. Pontosabban volt, mert Iancu vagy Stúr ide vagy oda, több tízezer román és szlovák harcolt a honvédseregben. Ez volt a szabadság röpke fuvallata: Világos pedig az '56-ot megelőző, hasonló léptékű tragédia.
Ami ezután következett, roppantul bölcs kiegyezések révén, az jobbára a régi felelevenítése volt, kissé újraszabva, a romantikus nosztalgiával ellepve. Rendi szemlélet, a vezetésre hivatott úri osztállyal, vezetésre hivatott néppel-nemzettel a Kárpátok alatt, ahol parasztnak, zsidónak, oláhnak, tótnak megvan a helye. A felfelé vezető útnak mindkét értelemben csak egy módja van: az, hogy asszimilálódsz. A magyarrá válásról szoktak gyakrabban beszélni: pedig az, hogy valaki csizmát, esetleg díszmagyart öltsön, 'úr' legyen, szinte egylényegű volt amazzal. Bőven voltak ennek az úri mentalitásnak, úri kultúrának pozitív vonásai is, főleg, ha a reformkorban sarjadó nemesi-polgári (polgári-nemesi) szemléletre alapozódtak. De amit a többség, ezektől szinte meg sem legyintve, a mamelukokkal máig tömített politikában, a bürokráciában, a 'Kaparj, kurta!' mentalitással véghezvitt, akár elvtársi zászlók alatt is, abban két világháború, negyven év diktatúra és huszonnyolc év ún. 'demokrácia' után máig nincs sok köszönet.
A revíziós gondolat ennek a világnak a szellemi terméke volt. Úgy csapott bele sokak nagyhatalmi ábrándjaiba Trianon, mint a villám. És a Horthy zászlaja alatt gyülekezők szentül hitték, hogy a régi világ még fenntartható, újrateremthető. Még a mégoly pragmatikus Bethlen István se tett, nem is tehetett mást, mint hogy a propagandában az integrális revízó, a 'Mindent vissza!'-elvét hagyta érvényesülni. Meg is lett ennek a böjtje a második világháború, a hitleráj alatt. Eközben a népi írók vagy az említett Bibó Trianon-felfogása szinte egyáltalán nem nyert teret.
És ma sem igen nyer. Ma már nincs úri osztály, az alapelv mégis ugyanaz: ha felfelé törsz, magadévá kell tenned a MI felfogásunkat, a MI mentalitásunkat. Azután fáradhatsz oda az állami közkasszához. Ma olyan időket élünk, hogy ez a hatalom (ismét...) nyugatellenes szólamokat játszik, a sérelmek hangoztatásával próbál politikai tőkét szerezni magának, mikor-hogy pedig beszól a szomszédoknak is. Az autók szélvédőin Nagy-Magyarország címkéje fénylik, mindenféle szöszölés, részletezés, a 'kulturális tér' fogalmának kimerítő elemzése nélkül. Húszezer ember a fülem hallatára fütyüli ki a román himnuszt a stadionban és viszont, Bukarestben ugyanez történik Kölcsey soraival. Arról nyilván szót se érdemes ejteni, hogy a Meciarok, Ficók, Funarok mennyire nem érzik a magukénak az ezeréves örökséget. Nem mindig ők fújják a passzátszelet, rendben. De nem érzi a magáénak még egy Klaus Johannis sem, aki szászként lett - román elnök.
Akkor mondd meg, rajtam és rajtad kívül még ki, kik? Ki mondja azt, hogy a régi harmónia, ami persze nyilván nem volt mindig, mindenkor harmonikus, igazából nem az enyém vagy a tied, hanem MINDENKIÉ volt? Néhány értelmiségin kívül azt hiszem, csak kevesen. Ha te igyekeztél előadásokban terjeszteni ezt a szemléletet, az csak elismerést érdemel. Egyébként pedig mondd, hogy nem így van, hogy nem így volt és csak én értelmezem félre végzetesen az elmúlt kétszáz évben történteket vagy a jelen állapotokat. És ha igen, akkor legalább száznyolcvan fokban.
Trianon was against Wilson's self-determination theory,because it WASN'T based on democratic referendums (general equal&secret ballots). It was not a wonder that Czech, Romanian and Serbian politicians PROTESTED against the very idea of democratic referendums about the borders. Czech politicians didn't trust in Slovaks, because only very few Slovaks joined to the so-called "Czechoslovak"army against the Hungarians in 1919 (and Slovaks represented only 48% ratio in Northen parts of Hungary). Romanian politicians didn't trust in Transylvanian Romanians, perhabs they didn't want to join to backward & poor Romania (the ratio of romanians were only 53% in Transylvania). Serbs were small minority (22% !!!) in Voivodine. Similar to Romania, Serbia was also a very backward Orthodox country without serious urbanization or industrialization.
It was not wonder that the USA and president Wilson did not signed this anti-democratic dictate.
There were only one democratic referendum about the borders between Hungary and Austria: The Sopron area referendum in Western Hungary in 1921, where Entente officers were the leaders of the voting districts, there were general equal and secret ballots with electoral registers (or poll books) of the LOCAL residents, and every local citizen could take part in the elections over 18year, regardless the ethnicity, social status or sex)
The "national councils" were brutal mockery and caricature of democracy.
1. Only the Romanians/Czechoslovaks/Serbs were allowed to vote, and only men were allowed to vote. Hungarians were not allowed to participate in the elections.
2. The elections of the envoys of "national" councils were not even locally documented, only the decision of the self-appointed and locally established "national" councils.
3.There weren't secret ballot systems in that "elections", the elections were held as public open ballot/voting, with the simple raise of their hands.
4. There were not so-called "minimal voter turnout", it means that even few gathered people of a (single ethnicity "voters") in a very small pub/bar (as it often happened) could decide the future/fate of whole huge cities.....
5. These so-called "elections" didn't use any ELECTORAL REGISTERS (or POLL BOOKS) of the LOCAL RESIDENTS,
thus it made the gerrymandering directly possible. Like the participation of foreign voters from other countries and from foreign settlements were common, thus many people take part in the "elections" who had not any relationship with the area of the actual voting districts. So without electoral registers, even foreign stranger "voters" could participate in the elections (An open possibility for brutal gerrymandery) T The participation of foreign Serbian soldiers in the elections was usual in Southern Hungary Voivodine too. Without electoral registers of local residents, a single voter could vote in many many districts, thus a single man could vote in many many times in many places and voting districts without any problems...
16
Rendben van, de mit is akarsz ezzel mondani?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!