Hogyan jöttek létre az első királyságok?

Már a farkasfalkának, majmok csapatának is van / volt vezére.

Leginkább amúgy a sikeres hadműveletek irányítására van szükség vezérre. Amelyik törzsnek nem volt, az alulmaradt a jól vezetett másikkal szemben.

a nyelvi "király" olyan világi vezetőt jelent, aki egy feudális ranglétra élén van és hatalmát istentől származtatja (vagyis inkább a római pápa által koronával legitimált)

az első ilyen klodvig volt

egyébként meg olyan vezetőt, aki jogi és külsőségi tulajdonságai alapján ténylegesen gyakorolja a hatalmat, ebben az értelmezésben gyakorlatilag akárkit lehet királynak tekinteni a kora ókorból, vagy kolombusz előtti amerikából, de egészen más volt a természete ezeknek az államszerűségeknek, mint amire a király szó hallatán asszociálunk

A nyelvi "király" kifejezés már az ókorban is használatos volt pl. a görög poliszoknál vagy Rómában vagy a Római Birodalomba betelepülő germán törzsszövetségeknél, ahol a források a vezetőket rexnek hívják vagy duxnak.

Kérdező, attól függ a válasz, hogy a "király" alatt mit értesz, a szó szoros értelmében vagy azt, hogy egy közösség vezetője? Más, ha egy vadászó ősközösségi társadalom vezetőjéről beszélünk, más, ha pl. az ókori egyiptomi despota fáraókról, ha a görög városállamokról, a germán törzsszövetségekről, a középkori királyságokról, vagy a mai alkotmányos monarchiákról beszélünk.

A primitív közösségekben gyakran megtalálni a demokratikus döntés alapjait, vagy a törzs együttesen dönt nagyobb hatású kérdésekben, vagy valamilyen testületszerű, az öregek, a bölcsek tanácsa, de egyszemélyi irányítóra is mindenhol van példa, mert sok esetben nincs idő tanácskozásra, azonnali döntéseket kell hozni.

Még a viszonylag kis létszámú, mai elzárt primitív embercsoportoknál is mindenhol megvan ez.

Ahogy a civilizációk nagyobbak, népesebbek lettek, valószínűleg úgy kapott nagyobb hatalmat az egyszemélyi vezető, aki irányította a haderőt is és nyilván arra, meg a kialakult vallásra támaszkodott, de azokban a korai civilizációkban, amiket ismerünk, már volt uralkodó, vagyis már királyságoknak tekinthetjük őket, mindegy, hogy miképpen nevezzük.

Nem tudni, hogy ki volt az első uralkodó, de valószínűleg ez csak a népcsoport nagyságától kezdve vált komolyabb hatalmúvá.

Jellegzetes például a mongolok törzsi szövetsége, ahol Temüdzsin egyesíti Dzsingisz kán néven a szétszórt mongol törzseket, így tesz komolyabb hatalomra szert, majd a környező népek meghódításával lavinaszerű gyarapodással világhatalmi tényezővé válik.

A legkorábbi civilizáció amit ismerünk a hatezer évvel ezelőtti sumereké volt, de ott már volt uralkodó, vagyis nem tudjuk, hogy előtte mi volt.

Görögül vassillias, vagy más nyelveken ennek módosulata a bassileas volt a király megnevezése, még jóval az etruszkok előtt. Mellesleg a latin is átvette a rex mellett. De a rexnek is volt rox módosulása. Pl. a rolxoláni az valójában csak királyi alánokat jelent, mint ahogy Nagy Sándor felesége is csak Szána volt, vagyis Rox-Szána.

A vassilias alattvalókkal bírót jelent. A vazallus is alattvalót jelent ugye. A királyság egy intézményrendszer, ahol az alattvalókat nem csak szimplán vezeti az uralkodó, de egyfajta szolgai jogviszony áll fent. Az ókori királyok is az istenektől kapták a hatalmukat, ez nem csak középkori rendszer. Sőt, a nemesekről is gyakran ugyan így vélekedtek, így a nemes kivételt is képeznek a királlyal szemben a fent említett jogviszony alól, akárcsak vallási vezetők. Egy vezér, törzsfőnök, vagy egy fejedelem viszont nincs ilyen szintű isteni rangban és csak vezetői szerepet lát el. Hatalmát sokkal jobban korlátozzák.

Az egyiptomi fáraók is királyok voltak. A pharao ~ pa-raa nagyházból valót, de valójában isteni házból valót jelent mint nemes, szerencsétlen görög fordításban. Teljes mértékben ki lehet jelenteni, hogy ugyan olyan intézményrendszer volt mint a középkorban ilyen szempontból.

Mivel a királyokat Isten, vagy istenek ruházták fel hatalommal, ezért kellett nemesi születésűnek lennie. Mert predesztináltan erre voltak teremtve. Ha tetszik a sors akarta, hogy azok legyenek. De az idők hajnalán ilyen ugye nem volt. Ott pedig tetteik voltak azzal igazolva, hogy a végzet és egy felsőbb erő nélkül nem juthattak volna el addig, ameddig. Magyarán az erőszakkal és mások leigázásával megszerzett hatalmat továbbiakban is fent akarták tartani. Így ezzel a magyarázattal legitimizálták saját hatalmukat a később kialakult nemesek. Ez lényegében a királyság kialakulásának a kezdete. Maga a nemesség. Egy ősi szövetségben a vezetőket és feljebb állókat választja a közösség, míg később kialakult mint születési jog az ősök által. A legtöbb helyen nem is fogadták el később az olyan uralkodót, aki nem volt nemesi származású.

"Több uralkodó nem jó dolog, legyen egy úr, egy király!" - Homérosz: Iliász~Agamemnonról

Többen is említették a nyelvi királyt. Régi, magyarokról szóló forrásokban fellelhető, hogy eleink vezetője a kerál volt. Ez nyelvészetileg (nem a finn-ugor nyelvészet szerint!) a k-r szógyökből alakult ki. K-r például a kör, amely a legszembetűnőbb szó, de a kerít, a kar, a kér, melyek mind egy asszociációra vezethetők vissza. Ha ebből indulunk ki, a király volt (és ma is az lenne, ha lenne), aki összefogja a népet, ha úgy tetszik, körül öleli.

Sokáig élt egyes törzsekben a szeniorátus elve, amely azt jelentette, hogy az ún. király a család legidősebb tagjából kerül ki, ha az előbbi meghal. Vélhetően bölcsessége és tapasztaltsága okán.

Végezetül pedig, hogy a kérdésre is válaszoljak, minden közösségnek van vezetője, amely általában vagy a legidősebb tag, vagy a legrátermettebb. Utóbbi bizonyíthatta ezt leginkább harci/vadászati tudásával, de persze más is szóba jöhetett, azonban olyan korokban, amikor minden egyes nap a túlélésért kell küzdeni, az ész használta erő a legfontosabb.