Mit gondoltok a véleményemről ami az emberről szól?

Az embert nem gondolom eredendően rossznak se jónak mivel jó és rossz objektíve nem létezik. Formált minket az evolúció és olyan tulajdonságokkal ruházott fel amik előnyösek az életben maradásért. Az ember szerető, önfeláldozó, segítőkész, de ugyanakkor irigy, haragos és bosszúvágyó, ezen tulajdonságok mindenkiben más mértékben vannak jelen persze. A legtöbb állathoz hasonlóan nálunk is jelen van a törzsi ösztön vagyis mi és ők-ként gondolkozunk, ez is evolúciós előnyt jelentett hisz akik szociálisabb lényekké váltak és törzsi ösztön hajtotta sikeresebbek voltak a magányos farkasoknál ezért ez lett az elterjedtebb. De az embernél ott a képesség ami kiemeli az állatvilágból, az elvont gondolkodás és abban való hit ami segítségével Isteneket, vallásokat, nemzeteket teremtettünk. Az emberek ha ugyanabban hisznek akkor együtt tudnak működni, a törzsi ösztönt egy szinttel kiterjesztették és olyanokkal is együtt tudnak működni akiket nem ismernek. Minél erősebb volt ezekben az elvont ’’valóságokban’’ a hit annál együttműködőbb/összetartóbb volt egy csoport és sikeresebb, vagyis ez terjedt el, olyan tulajdonság is megjelent ezzel együtt mint pl. a kognitív disszonancia mely elvont valóságainkban való hitünket védte, ezzel találkozunk mikor pl. egy kereszténynek mondjuk, hogy nem létezik Isten, ez szembemegy azzal az elvont világgal ami benne van és egyből ellentámadásba kezd, hogy biztos nincs igazam vagy ha jön egy másik nemzet tagja és mondja, hogy gyenge semmirevalók vagyunk és ez minket feldűhít stb. Modern civilizációnk elvont gondolkodásunkra épül, pénz, nemzetek, vallások, eszmék mind nem léteznének nélküle. Emlékszem a Gladiátor című filmben mikor a császár testvérével beszél:

-Apám háborúja a barbárok ellen... Ő maga mondta, hogy semmit nem ért el. De a nép szerette.

-A nép mindig szereti a győzelmet.

-De miért? Nem látták a csatákat. Mit számít nekik Germánia?

-Róma nagysága számít nekik.

-"Róma nagysága." Mi is az?

-Ez egy eszme. A nagyság. A nagyság csak káprázat.

- Pontosan. Káprázat. Hát nem érted, Lucilla? Én megadom a népnek Róma káprázatát, és ezért szeretni fognak engem.

Itt is ott a példa, hogy az embereknek arra van szükségük, hogy lássák sikeres az elvont világuk amiben hisznek, ha ezt látják akkor azt boldogsággal jutalmazza az evolúció hisz biztosabb a túlélés, jól csinálod dolgod tessék örülj és csináld tovább így.

Az ember akkor boldog ha az elvárások megfelelnek a valóságnak, ha azt várod el magadtól, hogy elérj valamit akkor azt elérve boldog leszel majd vége lesz és jön a következő cél, persze a család is nyújt boldogságot hisz ha nem keltene kellemes érzetet a feleséged és a gyereked benned akkor miért is lenne.

Az emberi életnek objektíve nincs célja, miért is kellene legyen hisz egy hosszú és bonyolult szénmolekula, nos annak nincs igazán értelme most valamivel bonyolultabb csoportosulásainak miért lenne, csak úgy van, aztán valami szubjektív célt lehet adni.