Miért alakult ki Erdélyben a 16. században a reformátusok, és az unitáriusok között hitvita?

Ebben a korszakban minden vallási irányzat között hitvita volt (azaz a katolikusok és az evangélikusok között, a katolikusok és reformátusok között, az evangélikusok és reformátusok között stb.). Mindegyik vallási felekezet a saját elgondolásait tartotta "üdvözítőnek", és egymást hibáztatták pl. a török veszedelemért. És hiába próbáltak közös nevezőre jutni, az alapvető dogmatikai kérdésekben ez sohasem sikerült, mert mindenki csak a saját igazát bizonygatta.

A kardinális kérdés a katolikusok, evangélikusok és reformátusok között (sok más egyében túl) az úrvacsora kérdése volt, azon belül pedig az, hogy az ostya (vagy a reformátusoknál a kenyér) Jézus teste-e, vagy pedig szimbolikusan kell értelmezni. A katolikusok szerint, miután megszentelik az ostyát, az Jézus testével egyenértékű, ezért az ostyát még imádták is, körmeneteken is körbehordozták stb., mert az konkrétan Jézus teste volt. Az evangélikusok szerint csak az istentisztelet ideje alatt lényegül át az ostya Jézus testévé. A reformátusok szerint pedig a kenyér nem Krisztus teste, hanem csak azt jelképezi.

Ebben a kérdésben nagyon komoly viták voltak, és egyáltalán nem tudtak megegyezni. Nemzetközi szinten is ez volt a fő probléma, ami miatt tulajdonképpen a felekezeti megoszlás tartós maradt Európában (holott megpróbálták összeegyeztetni a hittételeket, de az úrvacsora szentségei kérdésében ez lehetetlen volt...).

Viszont, amiben mindenki egyetértett, az az apostoli hitvallás volt, illetve (vagy ezen belül) a Szentháromság kérdése. Egyik felekezet sem tagadta az Atya-Fiú-Szentlélek hármasságát.

Ehhez képest az unitáriusok azt mondták (már az alapítójuk, Szervét Mihály is), hogy a Bibliában a Szentháromság szó nem is szerepel, és sehol nem lehet szövegszerűen kimutatni, hogy maga Jézus isten volt (az benne van, hogy Isten fia, de hogy az Atya=Fiú ez így nincs benne, ez egy későbbi dogma). Tehát úgy is lehet a Biblia szövegét értelmezni, hogy Isten fia volt Jézus, de halandó ember (ez az antitrinitarizmus).

Ez a tétel viszont az összes többi felekezetnél kiverte a biztosítékot, ugyanis teljesen alapvető volt a többi vallás számára a Szentháromság tétele, képzelheted, ha az ostya kérdésében ádáz vitákat vívtak egymással, akkor az antitrinitáriusokkal szemben mit gondolhattak...

Elég beszédes, hogy Szervét Mihály, miután Spanyolországból elüldözték, Franciaországba ment, ahol a reformátusok jelentették fel a katolikus inkvizíciónál (!!!), ezért Genfbe ment, ahol Kálvin János tudtával a Genfi városi és vallási vezetés halálra ítélte és máglyán elégette...

Ezek után természetes, hogy Erdélyben kemény hitviták voltak a reformátusok és az unitáriusok között.

Egyébként még egyéb (és talán fontosabb) dolgok is idetartoznak még, mégpedig hatalmi és egyéb jellegű kérdések.

Egy vallási felekezet erejét a hívek száma határozza meg. Ha jön egy új vallási irányzat, csak úgy tud magának híveket szerezni, ha az előző felekezetektől elveszi azokat. Így természetes volt, hogy a 16. században egymást érték a hitviták. Volt olyan hitvita, hogy egy falu főterén kiállt az egyik és a másik vallás papja-prédikátora és "összecsaptak" és valamelyik az érveivel legyőzte a másikat. Ez abban az időben látványosságnak is számított. De voltak komolyabb, hosszabb ideig tartó hitviták is, amikor (pl. Debrecenben voltak ilyenek) az unitáriusok nagy papi testületet küldtek, és összeültek egy nagy épületben a reformátusokkal és hetekig vitáztak mindenféle egyházi-vallási kérdésekről.

Kezdetben az ország katolikus volt, őket szorították ki az evangélikusok, őket a reformátusok. A reformátusok azt hitték, hogy nyeregben vannak, a legjobban elterjedt vallássá váltak az országban, különösen a Hódoltságban és az Erdélyi Fejedelemségben. Erre megjelent az unitárius vallás, és néhány áttért korábbi reformátussal az élén (Dávid Ferenc) komolyan megerősödtek, és rohamosan terjedni kezdtek. Ez kevésbé ismert, de a Hódoltságban és Erdélyben néhány évtizedig az unitárius vallásé lett a legnagyobb felekezet! Természetes, hogy a református klérus egyből támadást intézett ellenük (hitvitai értelemben).

A kérdés azért sem volt mindegy, mert az erdélyi fejedelem, János Zsigmond nagyon pártolta a reformációt, és az a felekezet érezte leginkább támogatva magát és annak volt a legnagyobb mozgástere (a vallási türelem ellenére is), amelyikbe maga a fejedelem is beletartozott. Amikor pedig az unitárius vallás komolyan elterjedt, maga János Zsigmond is áttért rá, ez sem annyira ismert dolog. A többi vallásnak, azért, hogy megmaradjon a létjogosultsága, vissza kellett szerezni a híveit, ehhez pedig hitviták kellettek.

"A muszlimok ekkor ugyanis nem adóztak"

Ez tévedés, ők is fizettek adót, csak más időközönként, illetve más címeken. A nem muszlimoknak ezeken felül kellett még adózniuk. Csak bizonyos rétegek mentesültek az adófizetés alól, pl. aki janicsár volt. De egy átlag muszlim alattvalónak is kellett természetesen adót fizetnie.